A pillangóhatás-effektus az elmúlt években egyre komolyabb hullámokat indított el a Premier League háza táján. A világ legnézettebb, legnagyobb rajongói körrel rendelkező és persze a legtöbb pénzt bezsebelő ligája újra forradalom előtt állhat.
A Premier League 2022-25 közötti időszakára 10 milliárd font értékben lettek értékesítve a közvetítési jogok nemzetközi és hazai szinten összesen. A spanyol La Liga közvetítési jogai ezzel szemben körülbelül 3 milliárd fontért keltek el a piacon, hasonló összehasonlításban. Más európai versenysorozatok pedig még a spanyol számokhoz képest is jelentősen lentebb vannak. Nem csoda tehát, hogy a Premier League a világ minden pontján érdekessé válik. Azt már a ’70-es évek óta tudjuk, hogy a csúcsjátékosok nem fognak Ázsiába vagy Amerikába szerződni, csak kizárólagosan karrierjük zenitjén (Pelé, Franz Beckenbauer, George Best, David Beckham, Xavi, Iniesta). Cristiano Ronaldo jelenlegi szaúdi kalandja erre tökéletes példa. Így hát nem marad más megoldás az amerikai és ázsiai dollármilliárdosoknak, mint klubokat venni Európában. Ezt pedig előszeretettel teszik meg olyan helyeken, ahol a világpolitikai befolyás a legnagyobb lehet. Így olyan futballfővárosok kerültek már a képbe az elmúlt néhány évtizedben, mint London, Manchester, Párizs vagy Liverpool. Barcelona, Madrid és München a szigorú belső ellenállás miatt van talpon, de oda más eszközökkel sikerül benyomulni. Például okos és vaskos mezszponzorrá válásokkal.
A sportwashing témaköréről már írtam korábbiakban, de ebbe a játékba úgy tűnik, hogy egyre csak bővülő szereplői kör kíván bekapcsolódni, vagy a korábbiak próbálják szélesíteni hálójukat. A helyzet a robbanás közepén áll 2023 elején a szigetországban. Szaúd-Arábia futball és üzleti kapcsolatok vonalán való együttes támadása most már nyílt titokká vált Cristiano Ronaldo Rijádba érkezésével. 2030-ban vagy 2034-ben biztosan szívesen vébét rendezne az ország. Először a szaúdi Public Investmend Fund 300 millió dollárt adott az angol fenegyerek, Mike Ashley-nek a Newcastle United együtteséért 2021-ben. A csapatból azóta egy újabb sztárklub kezd kinőni. A spanyol Szuperkupát pedig már többedik alkalommal vitték az országba az elmúlt években. Ennek okán éppen néhány napja is játszottak egy Real Madrid-Barcelona Szuperkupa-döntőt Rijádban.
2022 közepén megtörtént egy régóta húzódó tulajdonosváltás a Chelsea csapatánál is, ahol a mindenféle kiszervezkedések után az orosz Roman Abramovics kezéből Amerikába, a Los Angeles Dodgers baseballcsapat tulajdonosához, Todd Boehly-hoz került a londoni sztárcsapat. A vételár 4,2 milliárd dollárt tett ki. A Chelsea pedig iszonyatos módon elkezdte költeni a pénzt. A 2022-23-as ablakban jelenleg olyan 450 millió euró (!) körüli számlálónál jár a csapat. Egészen elképesztő rekord ez. A Manchester City 2011-es felvásárlása óta olyan 2000 milliárd euró körül költöttek a hangos manchesteri szomszédok. A Chelsea ennek a negyedét egy átigazolási szezon két ablakán belül költötte el! Az elmúlt három szezont nézve pedig 800 millió euró felett áll a mutató.
Mindeközben már hónapok óta éleződik a Liverpool és a Manchester United két amerikai tulajdonosi körének távozási szándéka. Az események szó szerint generálják egymást. Manchesterben soha nem volt nagy barátság a tulajok és a szurkolók között, ennél az egyik amerikai tulajból a másikba mentés jobban sült el Liverpoolban 2010-ben. Most viszont 2023 elején végképp eljutottunk oda, hogy mind a Glazer család, mind a Fenway Sports Group értékesíteni kívánja csapatait. A vételár 5 milliárd dollár körül lehet. Elsősorban a Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Államok hármasból való érdeklődői kör lehet a befutó. Liverpoolban, talán éppen Jürgen Klopp okán felmerült egy esetleges német befektető, míg Manchesterben Sir Jim Ratcliffe, az INEOS nevű cég alapító-elnöke pályázhat a klubra, hogy országon belül tartsa a Manchester Unitedet. Európa tehát még labdába is rúghat az ügyletek során!
Ha ennél nagyobb dobás nem is lehet, de mindenképpen a hab a tortán, hogy a londoni Tottenham Hotspur executive elnöke, Daniel Levy találkozott a PSG körök tulajdonosaival, ami mentén akár részbefektetést is szerezhetne a klubban a katari vállalat. Ezzel mindenképpen egy újabb síkra lépne a futballközi együttműködés, hiszen akár a két klub közötti, könnyebb eladási és vételi procedúrák is beindulhatnának ezen módon.
Tudják még követni?
Nem csodálom, ha nem. Pedig, ami most jön, az valóban forradalminak tűnik. Az Arsenalt és a Manchester Cityt kivéve minden nagy klubnál váltás jöhet Angliában, és azt már látjuk, hogy ez mivel jár a Chelsea-nél. A londoni kékek zsákszámra igazolják a játékosokat, és a Financial Fair Play szabályait lényegében kikerülve hosszú távú szerződéseket kötnek, annak érdekében, hogy a kvázi amortizációsnak mondott költségek megoldásával le lehessen osztani ezeket a pénzeket évekre előre. Todd Boehly elhozta a baseballt a futballba…Így abban egészen bizonyosak lehetünk, hogy a komolyabb összegű klubvételek után a tulajok nem akarnak majd lemaradni a többiek mögött, hiszen a cél az, hogy ők maguk is a legjobbak között legyenek és a legtöbb bevételt tudják termelni. A Premier League-hez képest lassan a Trónok Harca is Csipkerózsika meséjének tűnhet majd.
Az viszont szintén bizonyos, hogy a 2024-25-től átalakuló Bajnokok Ligája-rendszerbe már a jelenleginél is több angol férhet be. A pontos lebonyolítást nem ismerve azért az ötre garantáltan fogadnánk. Az angolok éhségét talán még ez sem fogja kielégíteni, de egyre közelebb juthatunk ahhoz a megoldáshoz, amivel az UEFA a korábban kiéleződött Szuperliga konfliktusokat elkerülhetővé teheti.
Egy biztos, ha valamilyen nagyon komoly fordulóponthoz érkezünk ezekben a kérdésekben, arról a HOLDBLOG felületén bizonyosan beszámolunk majd.
A cikk szerzője Sziklai Attila
Beteljesült-e a katari álom?
Nem véletlen, hogy 2030-ra már Egyiptom, Szaúd-Arábia, Marokkó, még távolabbra tekintve pedig Kína, India vagy Szingapúr is örömmel vágyakozna egy saját vb-rendezésre.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.