Premier League, avagy az új Szuperliga?

Közgazdasági körökben gyakran elhangzik manapság, hogy az euró bevezeti önmagát Magyarországon. Közben nagyon úgy tűnik, hogy a Szuperliga Angliában tesz hasonlót. Az természetesen már a korábbi időszakban is világos volt, hogy ha a nagy európai Szuperliga ötlete szóba kerül, akkor ott akár öt-hat angol klub azonnal megjelenik egy 12-16 fő körüli mezőnyben. Ezúttal arra keressük a válaszokat, hogy merre is mehet tovább ez a folyamat a következő évtizedekben.

Forró nyár Angliában

Mindjárt az elején érdemes megjegyezni, hogy remek apropót szolgáltat ezen írásnak az a tény, hogy a top 10 nyári költekező klub közül 8 az angol élvonal mezőnyéből kerül ki. A listán mindössze a kétes, de kétségtelenül gigászi költekezést folytató FC Barcelona és a Robert Lewandowskit éppen az FC Barcelonához elengedő Bayern München fér be. Ami viszont Angliában történik, arra már kezdenek elfogyni a megfelelő kifejezések. Az elmúlt öt bajnokságból négyet megnyerő Manchester City ugyanis Erling Haaland érkezésével egyértelmű volt, hogy valamennyire leengedni kényszerül támadósorából. Azt azonban csak kevesen gondolták, hogy Gabriel Jesus és Raheem Sterling is távozni kényszerül. A két futballista igen komoly potenciállal bír a futball élmezőnyében, így alighanem kijelenthető, hogy bármelyik csapat örömmel látta volna őket a kontinensen. Azonban a játékosok vételára mellett ezen sztárok fizetése sem a mindegy kategóriát képviseli. A spanyol ligában ismert korlátozások még a legnagyobbak számára is kihívásokat jelentenek, míg Olaszország már régen nem tudja felvenni a versenyt a Premier League pénzeivel, és maga a liga is jelentősen veszített vonzerejéből a Juventus elmúlt évekbeli gyengélkedése okán.

A Manchesterből Torinóba visszatérő Paul Pogba nagyjából 50 százalékkal lesz kénytelen kevesebbet hazavinni a hírek szerint. Így a korábbi 17-20 millió euró helyett 8-10 millióval számolhat régi-új klubjánál. Éppen ezért nem volt kérdéses, hogy Jesus és Sterling hol költ ki. Előbbi az Arsenal együttesének ad új reményt érkezésével, utóbbi pedig a Chelsea-nek hozhat biztató szezonokat. Gabriel Jesus szerződésének díja és az öt évre fixált fizetésével egy 110 millió font szintű kontraktusról beszélhetünk. Természetesen egy jó formában lévő játékost néhány év után tovább is értékesíthet egy klub, de jól érzékelhető az a nagyságrend, amit egyetlen futballistáért képesek bevállalni együttesek. Legalábbis Angliában…

Ugyanakkor nyílt titokká válik ennek köszönhetően, hogy az országon belül köröztetett játékosok egyre erősebbé tesznek olyan együtteseket is, akik egyébként a bajnoki címért folyó harcba nem igazán rúgtak bele az elmúlt években. A Manchester City tehát táplálja saját forrásából a riválisokat, amivel nem igazán könnyít saját helyzetén akkor sem, ha jelentős bevételre tehet szert és jókora fizetésmennyiségtől szabadul meg. A Liverpoolba érkező Darwin Núnezről és a Manchester Citybe érkező Erling Haalandról már írtam, de az elmúlt napokban a Manchester United megszerezte azt a Casemirót, aki 30 éves korára ötszörös (!) BL-győztesként gurul be az Old Traffordra. A Vörös Ördögök természetesen nagyon kinyitották a pénztárcát. A brazil középpályás 350 ezer font körül kereshet hetente, amivel bőven megduplázza azt, amit a Real Madrid együttesénél kapott. Így ez is egy 160 millió font körüli összértékű biznisz lehet, ha Casemiro mind az öt évét kitölti Manchesterben. Az ő eladására vagy komoly összegért való csapatcseréjére már komoly esélyek várhatóan nem lesznek.

Fotó: Shutterstock

Mindezek mellett egyáltalán nem véletlen az sem, hogy Christian Pulisic kölcsönszerződéséről is lehet hallani pletykákat. Az amerikai játékos Manchesterbe költözhet kölcsönbe a Chelsea együttesétől. Korábban is akadtak transzferek a legnagyobbak között olykor, de itt sokkal inkább jellemzőbb volt, hogy levetett játékosok helyezték át székhelyeiket. Most azonban azt lehet látni, hogy már a legnagyobb, legértékesebb focisták esetében sem elképzelhetetlen, hogy akár rövidebb időre, akár végleg a riválisokhoz szerződjenek. Angliában adott a pénz, amely a játékosok számára is biztosítja a motivációt az országon belüli helycserére, a klubok számára pedig adott a megfelelő mennyiségű transzferösszeg, amely becsorog a honi ellenfelektől.

A mezőny ereje középen sem csillapodik

A legmegdöbbentőbb azonban mégsem az igazi nagyok költekezése lehet, hanem a középmezőnyhöz tartozó klubok mocorgása. A top 10-ben ugyanis olyan együttesek találhatók, mint a West Ham United, a Wolverhampton Wanderers, de legnagyobb meglepetésként az eddig 150 millió eurót költő újonc, a Nottingham Forest, amely európai szinten is elég a dobogóra a jelenlegi transzferpiacon. Persze, gyakran él a mondás, hogy a Championship, azaz az angol másodosztály rájátszás találkozója valójában egy 170 millió font közeli csata. Ez az összeg pedig természetesen újra és újra emelkedik és termelődik, ha egy csapat meg tud ragadni az élvonalban. Éppen ezt érzékelve az újoncoknak is muszáj kinyitni a pénztárcájukat, ha nem átjáróháznak tervezik meg az élvonalban eltöltött időt, amely még így is komoly anyagi előnyt táplál a többiekkel szemben.

Ennek köszönhető, hogy a Fulham és a Norwich City folyamatosan liftezik a Premier League és Championship között. Előbbibe nem elég jók, utóbbiban viszont a többiek előtt állnak. A Premier League magaslati levegőjét utoljára 1998-99-ben szagoló Nottingham Forest ebből igyekszik tanulni, és valahogy szeretnének több évet vagy akár egy jelentősen hosszabb szakaszt eltölteni a legjobbak között. A West Ham United és Wolverhampton Wanderers ékes példája annak, hogy miként happolnak el játékosokat aktuálisan kiesett Premier League csapatokból. Előbbiek Maxwell Cornetért adtak 21 millió euróért, míg a Wolves Nathan Collinst szerezte meg 24 millió euróért. A kieső Burnley igyekszik pótolni a kieső bevételeket, míg a középmezőnynek tekinthető gárdák azonnal lecsapnak a kiesés miatt érthetően olcsóbban megszerezhető portékákra. A Wolverhampton nyári legnagyobb üzlete még a Sportingból érkező Matheus Nunes megszerzése volt 45 millió euróért. Alighanem egyértelmű, hogy Anglián kívül nem sok klub adott volna ennyi pénzt 23 éves, valóban jó potenciállal rendelkező középpályásért. Főleg, ha azok egy liga középmezőnyéhez tartoznak… A szaúd-arábiai tulajdonba került Newcastle United önmagához képest visszafogott termést produkál, de a Burnley együttesétől ők is lenyúlták a csapat első számú kapusát, valamint közel 40 millió eurót fizettek Franciaországba, hogy a Lille együttesétől megszerezhessék a középhátvéd Sven Botmant.

Mondani sem illik, ezt a transzfert se sok csapat lépte volna meg Anglián kívül. A Bajnokok Ligája helyet vagy akár fentebbi lépcsőfokot megugrani kívánó Tottenham Hotspur már öt-hat éve azért küzd, hogy képes legyen ezen a szinten megragadni, ezzel lehetőséget teremtve annak, hogy ebben az évtizedben róluk is szóljon a világfutball. A sztáredzőt, sztárfizetéssel foglalkoztató londoniak nagyon bíznak abban, hogy Antonio Conte vezetésével és az új igazolásokkal, illetve Harry Kane megtartásával akár a legvérmesebb álmokat is felépíthetik a 2019-ben átadott modern, új stadionjukban, amely azóta is rendszeresen 60 ezer emberrel van megtömve.

Hogyan tovább?

Azt biztosan tudjuk, hogy a Premier League értékét jelenleg 7,3 milliárd dollárra teszik, amellyel az NFL (16 milliárd dollár), a MLB (10,7 milliárd dollár) és az NBA (8,8 milliárd dollár) után a negyedik legértékesebb liga. Messze a Bajnokok Ligája előtt, amelynek 3,3 milliárd dollárra taksálják az árát.

Mit is jelent ez? Könnyen azt, hogy a Premier League lehet az a bajnokság, amely amerikanizálódó modell mellett kezd majd el működni az évtized végére és talán felléphet a sokak által csodált NFL mögé. Érzékeltetésként a Forbes magazin által összeállított 50 legértékesebb klub között jelenleg 9 NBA, 5 MLB és 5 Premier League csapat található. A listát természetesen az NFL uralja.

Fotó: Shutterstock

A ligába még több szponzor, még több amerikai vagy ázsiai tulajdonos érkezhet, akik gigantikus üzleti lehetőséget látnak egy-egy klub felfuttatásában, amivel akár 3-4 milliárd dolláros üzletet is teremthetnek, és ha okosan csinálják, további pénzeket fialtathatnak egy jól működő vállalkozásból. Ennek hála a liga még kompetitívebb, még érdekesebb, még változatosabb lehet. Pedig, ha valahol, akkor ezt Angliában még nehezebb lehet elképzelni, ahol egyébként 2013 és 2016 között négy különböző bajnokot is avattak. Azóta viszont a Manchester City nagyon komolyan kiemelkedni látszik a mezőnyből. Ez a fajta dominancia viszont elrepülhet, ha ez a szcenárió megvalósul. Az már eddig is evidencia volt, hogy egy Leeds United elleni idegenbeli mérkőzés jóval több izzadságcseppel jár, mint egy Sporting elleni BL nyolcaddöntő, de nagyon úgy tűnik, hogy még csak a kezdet. Mindeközben a saját ligájukba zárt Bayern München, PSG, Barcelona és Real Madrid csak szemléli az Angliában zajló folyamatokba, amelyből kimaradnak.

Angliában ugyan két hazai kupasorozat (FA-kupa és Ligakupa) a bajnokság mellett, de az előző évekhez képest mégis az látszik, hogy az angol klubok egyre inkább combosnak mutatkoznak a Bajnokok Ligájában is. A kemény hazai terhelés a végjátékban még mindig okoz problémákat az április-májusi hónapokra, de ha az elmúlt évek Bajnokok Ligája teljesítményét nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy nem nagyon akad angolok nélküli finálé az első számú európai kupasorozatban. Ráadásul 2019-ben (Liverpool-Tottenham Hotspur) és 2021-ben (Chelsea-Manchester City) házi döntőt tartottak, és 2022-ben is nagyjából két percre álltunk ettől. Az ennek ellenére teljesen világos, hogy a könnyebb hazai menetelést abszolválni tudó Real Madrid, Bayern München, PSG hármas képes kihasználni saját ligájuk gyengeségének előnyét, de az üzlet számára hosszabb távon egyre rosszabbat tehet mindez.

A konfliktushelyzet viszont mégis ezzel jön létre, hiszen a megfelelő mennyiségű (5-6 csapat) fix Bajnokok Ligája helytől való elzárással az angol csapatok mégis komoly bevételmaradást képesek elkönyvelni. Az idén hoppon maradt Manchester United és Arsenal aligha fog kiemelkedő anyagi évet futni. Ezt a helyzetet viszont két dologgal lehet kompenzálni. Az egyik, a vágyott európai Szuperliga indulás kifundálása, amely nagyon komoly háború kirobbanását eredményezte már egyszer. Jól jellemzi mindezt, hogy nem meglepő módon a Real Madrid elnöke, Florentino Perez volt annak élharcosa, aki valószínűleg érzékeli a helyzet hosszabb távú problematikáját. A másik opció a fentebb említett honi Szuperligává válás. Néha ugyanis úgy tűnik, hogy neked kell királyt csinálni magadból, és nem kell arra várni, hogy mások ismerjenek el annak.

Az elmúlt évtizedek is a Premier League emelkedéséről szóltak, de könnyen lehet, hogy a legnagyobb durranás még csak most jön el, és nagyon nehéz megjósolni annak következményét, ha ez megtörténik.

A cikk szerzője Sziklai Attila

Az ügynök élete

A játékosok árát és vélt értékét ugyan valóban nagyon sok minden képes befolyásolni, de mindezek hátterében és egyre nagyobb súllyal megbújnak az őket menedzselő ügynökök. Egyesek szerint átok, mások szerint áldás az ő működésük a labdarúgásban.