Soós Péter senior privát bankár: Felsült a “buy and hold” stratégia

Masszív esőév volt 2022 a tőkepiacokon, 5-30 százalék közötti mínuszokkal, az infláció pedig meredeken emelkedett szinte mindenütt a világon. Hogyan reagáltak a helyzetre a befektetők? Milyen eredményeket értek el a vagyonkezelők? Miként alakítsuk át portfóliónkat, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz? – egyebek mellett erről is beszélgettünk Soós Péterrel a HOLD Alapkezelő senior privát bankárával.

Csonka Attila: Mivel foglalkozik a HOLD Alapkezelőnél egy privát bankár?

Soós Péter: Leginkább azzal, hogy olyan befektetési portfóliót alakítson ki az ügyfeleinknek, amivel a cél egyértelműen a minél jobb eredmény elérése úgy, hogy ők ezt nyugalommal tudják követni, látni és érteni.

„Szinte mindenkinél jelentősen eltér azonban az ő személyes kockázatviselési képessége és a kockázatvállalási hajlandósága. Nekünk az előbbit kell megismernünk igazán, és ehhez kell kialakítanunk egy jó befektetésiportfólió-struktúrát.”

A munkánk fontos része még, hogy folyamatosan kövessük, értelmezzük, mi történik a tőke- és devizapiacokon, illetve az ügyfél megtakarításait érintő családi és céges életében. Ha bármikor és bárhol változás történik, akkor lehet, hogy lépni kell. A tőkepiaci eseményekre a jól kialakított befektetési stratégia külső ráhatás nélkül is megfelelően kell reagáljon, az élethelyzetbeli változásokkor azonban érdemes e stratégiát újragondolni. Az előbbieken túlmenően ügyfél akvizícióval is foglalkozunk, keressük azokat a potenciális új partnereket, akikkel szívesen dolgoznánk együtt, mint HOLD Alapkezelő.

Milyen szolgáltatásokat nyújt a HOLD?

A vagyonkezelés két, alapjaiban különböző ágból épül fel: a private banking jelenthet befektetési tanácsadást és portfóliókezelést is. Előbbinél az ügyfél dönt, amiben a tanácsadók segítik, utóbbinál a portfóliókezelő hozza meg a napi szintű döntéseket.

A portfóliókezelési piacon a HOLD Alapkezelő az egyik legjelentősebb szereplő Magyarországon. Befektetési tanácsadással nem foglalkozunk.

2022 enyhén szólva sem volt egyszerű. Milyen évet zártál, zárt a privát vagyonkezelői szektor?

Nem volt könnyű évünk, a megszokottnál is jóval több tennivaló akadt. Sőt, valójában a Covid-járvány kirobbanása óta nem nagyon volt pihenőidőszak a vagyonkezelői szektorban. A tavalyi év ráadásul egy masszív esőév volt a tőkepiacokon, 5 és 30 százalék közötti mínuszokkal. Gyakorlatilag nem lehet olyan részvénypiacot találni Chilén és Törökországon kívül, ahol a fő tőkepiaci index szintjén plusszal zárult volna az esztendő. Erre jött még a mindenhol jellemző masszív infláció.

Például egy dollár alapú befektető, aki év elején Nasdaq-indexet vásárolt, reálértelemben mínusz 40 százalékban zárta az évet. Aki Európában fektetett be valamelyik főindexbe, inflációval együtt 14-30 százalékot veszített. A magyar papíroknál – bár olyan kicsi a hazai részvénypiac, hogy általában a magyar befektetők sem a pesti börzére helyezik a hangsúlyt – 10-15 százalékos a bukó, és mellette volt 14,5 százalékos infláció.

Összegezve, aki év elején megvette valamelyik nagy részvényindexet és év végéig megtartotta, 14-40 százalékát elvesztette megtakarításai reálértékének, főleg, ha lefedezte a forintot. 2022-ben éppen ezért a korábban sikeres buy and holdveszem és tartom – stratégia, amit nagyon sokan követtek, nem működött, sőt masszív mínuszokat eredményezett.

A HOLD-nak és ügyfeleinek azért sikerült ennél jobban teljesíteni, mert a buy and hold stratégiával szemben abszolút hozamú stratégiát követtünk és követünk. Forintban összességében az évet érdemi pozitív eredménnyel zártuk, amihez kellett egy nagyon erős november és egy relatíve jó december is. Euróban nulla közeli, picit mínuszos eredményeket értünk el, ami nem jó abszolút értelemben, mert az inflációt nem vertük meg, mégis nagyon jó tőkepiaci szempontból, hiszen masszívan megvertük mind a részvény-, mind a kötvénypiac teljesítményét.

Gyakran kellett ügyfeleket nyugtatnod?

Sokkal többet kommunikáltunk az ügyfeleinkkel mint, „békeidőben” szoktunk. Ez természetes a stresszesebb években. 2006 óta dolgozom az Alapkezelőnél privát bankárként. Sokakkal 5-10-15 éve dolgozunk már együtt. Válságokban edződik meg a befektető és az ügyfélkapcsolat is. Ha ezekből rendre erősebben tudunk közösen felállni, akkor a következő válságos időszakban a stressz mellett logikusan lehetőséget is látunk. Pánikhangulat helyett így inkább higgadt esélylatolgatással reagáltunk az idei év sokkszerű eseményeire.

Sőt, külön érdekes volt, hogy az akvizíció az év második felében felerősödött: erősen bővül az ügyfélkörünk, ami nem meglepő, hisz az ilyen turbulens időszakokban az abszolút hozamú stratégiák felértékelődnek. Ebben a mi szakmai műhelyünk az egyik legerősebb Magyarországon.

Egyébként 2022-ben az áltagosnál többen foglalkoztak aktívabban a megtakarításaikkal; még azok is kidugták a fejüket a homokból, akik korábban nem foglalkoztak sokat a befektetéseikkel. El kellett kezdeni körülnézni, mi van a bankbetéteken túl…

Azért még sok fej a homok alatt maradt. Az “Év sztorija” volt szerinted, hogy a magyarok milyen óriási pénztömege pihen látra szóló betétekben. Hogyan tudna pénzügyileg tudatosabb lenni a lakosság?


Fontos célom a HOLDBLOG-on megjelenő cikkeimben a szemléletformálás: olyan jelenségeket és összefüggéseket mutatok be, amelyek a kisbefektetőknek is hasznosak lehetnek. Az említett bejegyzésben arra hívtam fel a figyelmet, hogy 8300 milliárd forint hever bankbetétekben, sőt ennek több mint 90 százaléka látra szóló betétekben.

Ez 0,27 százalékon „kamatozik”, miközben a rövid állampapírok is bőven 10 százalék feletti eredményt hoznak, a 12 hónapos diszkontkincstárjegy például ma már közel 14 százalékot. (A cikkben közölt adatok az MNB akkori legfrissebb, októberi statisztikáját vették alapul.)

Tehát aki nem dugja ki a homokból a fejét és néz körül, az minden egyes hónapban elbukja a közel 14 és 0,27 százalék közötti különbözetet, ami most már több, mint havi 1 százalék.

Értem, hogy sokaknak “csak” a saját fél, egy-, öt-, tíz-, húszmillió forintja „pihen” látra szóló betétben, összességében mégis 8300 milliárdon 83 milliárd forintot bukik el (nem keres meg) a lakosság havonta az állampapírhozamhoz képest. Ez a pénz helyettük a bankszektort gazdagítja.

Mindenkinek érdemes lenne tehát megfontolnia, hogy a látra szóló betétekben álló megtakarításainak van-e olyan része, amit nélkülözni tud, legalább 1-2-3 hónapra, hiszen már ennek a befektetésével is el lehet érni néhány százalék hozamot. A gazdasági társaságoknak meg végképp érdemes megnézniük, mennyi az a likvid tőke, ami aktuálisan nem kell a rövid távú likviditáshoz.

Azért nem kapcsoltak sokan még a betétesek közül, mert eddig nem kellett ezzel foglalkozniuk, hozamsivatag volt. A tavalyi év elején az egyéves magyar állampapír 3,5 százalékos hozamot kínált, a német egyéves hozam gyakorlatilag negatív volt. Mindenki megszokta Európában, hogy „Á, jó az ott a betétben! Örülök neki, hogy nem kell fizetnem azért, hogy ott tartom egy bankban.” Ma már nagyon más a helyzet, éppen ezért a befektetési stratégián is érdemes változtatni.

Doppingszerek és szuperállampapír

Magyar Állampapír Plusz: hogyha a legdurvább doppingszereket nézzük, akkor itt nem egyet választottak, hanem az összes szert egybegyúrták, ami a sávosan növekvő – akkor még extrémnek gondolt – kamatszintet és az évesszintű kockázat- és díjmentes kiszállást jelentette, és ráadásul bevezették az adómentességet a 2019 közepe után kibocsátott állampapírokra, ami előtte nem volt. A Magyar Állam ezzel bedobott egy új követ (nem kavicsot) a tóba és az is történt, ami ilyenkor történni szokott – Soós Péter a HOLDBLOG-on (például itt és itt) végigkövette a „szuperállampapír” tündöklését és bukását.

Hogyan?

Ha magas inflációs környezetet várunk, márpedig azt várjuk Magyarországon a következő 2-3 évben, akkor első ránézésre nem a fix kamatozású állampapírok tűnhetnek a legjobb befektetésnek. Ezek fix kamata általában alacsonyabb, mint az infláció mértéke. Ha valaki pusztán megveszi és lejáratig tartaja őket gyakran előfordul ezekben az időszakokban, hogy reálértelemben veszteség éri a befektetőt. Lehet, hogy 14 százalék körüli most az egyéves állampapírhozam, de tavaly 14,5 százalék volt az átlagos infláció. Ha idén ismét 14,5 százalék körüli lesz (és erre jó esély van, sőt…), akkor a 14 százalékos állampapírhozammal reálveszteséget érünk majd el.

Sokat foglalkozol az öröklés és az utódlás kérdéseivel is. Miért kihívás ez ma Magyarországon? A Grémium az Utódlásért Egyesület hogyan akar változtatni ezen?

A rendszerváltás utáni társaságok alapítói ma 50-70 évesek. Ez az az életkor, amikor már érdemes elgondolkodni azon, hogyan és mikor fogják átadni megszerzett tudásukat, a felépített társaságok vezetését és a felhalmozott vagyont a következő generációnak.

Sok olyan család is van szerencsére, ahol üzletrész-érdekeltség ugyan nincs, de a felhalmozott vagyon jelentős. Az átadás dilemmája itt is sokaknál aktuális vagy hamarosan aktuálissá válik.

Régóta szenvedélyesen foglalkoztat ez a téma és sajnos az a tapasztalatom, hogy sokszor túl későn kezdődik az új generáció beletanulása: ne feledjük, hogy egy ma 80 éves, vagyont felhalmozó vállalkozó-üzletember utódja nagy eséllyel az ötvenes éveiben jár, és nem feltétlenül 18 (vagy éppen 3) évesen kezdi a felkészülést, hanem sok esetben egyszer csak, teljesen váratlanul „rászakad” egy jelentősebb vagyon.

Egészen más 50-60 évesen, tíz- vagy százmilliókkal kísérletezve megtanulni, hogyan kell a vagyont kezelni, mintha ennek van egy családon belüli folyamata, előkészítése, gyakorlatilag az utód születésétől kezdődően.

Gyakran azért csúszik félre a felkészülés, mert az első generációs alapító nem gondolja át, hogy valójában mit is szeretne akkor, amikor ő már nem lesz. “Ráér az még!” – hallom sokszor. Egészen addig, amikor “már nem ér rá”. De sok esetben “akkor meg már késő”.

A (cég)vagyonok öröklésének, utódlásának hiányosságai pedig nemzetgazdasági szintű problémákhoz vezethetnek, hiszen a magyar kkv-k a lakosság legnagyobb foglalkoztatói. Ezeknek a cégeknek jelentős hányadát a rendszerváltás utáni alapítók tulajdonolják. Jó eséllyel a következő 5-20 évben – legyen ez egy optimista becslés – aktuális lesz a generációváltás kérdése. Ezért is foglalkozunk a Grémium az Utódlásért Egyesület keretein belül azzal, hogy összegyűjtsük és meghonosítsuk a legjobb gyakorlatokat az utódlás előkészítésének terén és kellő tudással láthassuk el elsősorban a szakmát, azokat, akik ezen alapítókkal, megtakarítókkal tartják a kapcsolatot.

Mit vársz a 2023-as évtől?

Sok munkát, és legalább annyi izgalmat is. Lehet, hogy idén is meg fogja mutatni a piac, hogy a portfóliókezelésben fontos a jó eszközkiválasztás, de legalább ennyire hangsúlyos a kockázatkezelés is. Enélkül inkább csak szerencsejáték a befektetés. Bízom viszont abban, hogy amikor erre szükség lesz, mi a pozíció jó oldalán állunk majd és elégedetten zárhatjuk a 2023-as évet.

A jó portfóliókezelőről

Lehet-e e kicsi országban hosszú távon is jó portfóliókezelő? Milyen cégben? Mi kell ahhoz, hogy megtaláljuk és megtartsuk a sztárokat?

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.