Protekcionizmus: merre tartanak a legnagyobb gazdaságok?

Manapság mindenhol arról hallunk, hogy igencsak felszínre törtek a világgazdaság különböző szereplőiben a protekcionista hajlamok, azaz a nemzetek közötti szabadkereskedelem visszafogására irányuló törekvések. Ennek katalizátorai a 2010-es években már ezen gazdaságpolitikai irányzatokat kedvelő főként populista ideológát követő politikai vezetők mellett nyilvánvalóan az új évtized kezdetekor megjelent a Covid-járvány, a geopolitikai feszültségek, és természetesen ezek szerteágazó hatásai.

A járvány kirobbanása óta az ellátási láncok szakadozásával, a multipoláris világrend formálódásával, a deglobalizációs folyamatokban megjelenő on-, friend- vagy reshoring (azaz a gyártási folyamatok haza- vagy térségen belül, de mindenképpen el-költöztetése) mind afelé mutattak, hogy a szükség van egy stabil külkereskedelmi politikára, amely biztosítani tudja a gazdaságnak az akadályoktól mentesített működését a fent említett, és ezeken túlnyúló sokkokkal szemben is. Ez azzal jár, hogy a szereplők jobban megválogatják kereskedelmi partnereiket, stratégai együttműködéseiket – mind a globális piacú termékek gyártása, mind az ellátási láncok hossza, mind az energiakitettség mértéke tekintetében.

Ezt tehetik az import megadóztatásával, vámok bevezetésével importra, vagy akár azzal, hogy állami támogatásokat adnak a hazai cégeknek, de akár egyszerűen ki is tilthatnak termékeket az országból. Nyilván, ebből a szempontból vannak jobban és vannak kevésbé kiszolgáltatott szereplők is. 

A Hinrich Foundation a világ 20 legnagyobb gazdaságában látható tendenciát vette górcső alá. Az általuk tapasztalt elképesztő lendületet jól mutatja, hogy a 2021-es G20-csúcstalálkozót követő 12 hónapban (2022 novemberéig) a tagok között érvényben levő szabadkereskedelmet korlátozó intézkedések száma több mint háromszorosára emelkedett a liberalizációs intézkedésekhez képest.

A korlátozó intézkedések egy gazdaságot kivéve mindenütt többségben voltak, a fejlett országokban pedig domináltak. Brazília volt az egyetlen olyan állam, ami több támogató intézkedést hozott, mint korlátozót (a kereskedett javak 76 százalékára volt liberalizáló hatással). Ebben valószínűsíthetően szerepet játszott az előző populista vezető, Bolsonaro választási bukása is.

A legtöbb korlátozást, akadályt az USA vezette be; szám szerint 3905-öt.

Ezek elsősorban Kínát, az Európai Uniót és természetesen a szankcionált Oroszországot célozták-célozzák.

Több mint százmilliárd dollár értékű kínai export- (autó, acél stb.) termékre van ezeknek negatív hatása. Az EU a második legkorlátozóbb (1716) térség, esetében a fő célpontok Nagy-Britannia, Amerika és Kína, szektorszinten az autó-, illetve a gyógyszeripar voltak.

Kontextusba helyezve ennek a világgazdaságra gyakorolt hatásának mértékét: a G20-ak adják a globális GDP 85 százalékát, kereskedelmének 75 százalékát és a népesség kétharmadát.

A tendencia egyértelmű, a folyamatnak számos következménye lehet. Ezek (a teljesség igénye nélkül):

  • Az ellátási láncok átformálódása, rövidülése (a legolcsóbb beszállító nem feltétlenül a legközelebbi),
  • az üzleti bizonytalanság visszafoghatja vállalatok terjeszkedési lehetőségeit, lassul gazdasági növekedés,
  • magasabb infláció, csökkenő külföldi működőtőke-beáramlás.

Mindezek a következmények egymásra is hatással vannak, egyesek rövidebb, mások hosszabb távon érvényesülnek, de a kérdés ennél sokkal összetettebb. Sajnos nem vagyunk jósok, de egy biztos: az egypólusú világrend helyett kialakulóban levő multipoláris világban elmélyített stratégiai (és véleményem szerint ideológiai) kapcsolatok fogják meghatározni a gazdaságok virágzásának mértékét. 

A bejegyzés szerzője Hézinger István, az egyik ügyfélkapcsolattartó privátbankárunk, akit a fentiekkel kapcsolatos kérdése esetén ezen a címen érhet el: privatvagyonkezeles@hold.hu