Hosszú távon muszáj kockázatot vinni a megtakarítási portfóliókba

Annak alapján, hogy 2024-re a globális növekedési prognózis 2,5 százalékos, az eurózónát pedig talán elkerüli a recesszió, Magyarországon jövőre nagyon moderált gazdasági növekedés lehet – mondta a Pénzcentrumnak adott interjújában Tuli Péter, a HOLD Alapkezelő intézményi üzletágvezetője. Úgy véli, a magyar lakosság jelentős részének nincs érdemi mennyiségű félretett pénze. Valós, likvid értékpapír-megtakarítása a társadalom felső egy-két jövedelmi decilisének van, a legjobban keresőknek.

A kispénzűek egyáltalán nem tartanak hosszú távú befektetéseket, többek között állampapírból is preferálja a lakosság a rövidebb, egyéves lejáratú magyar állampapírt. Emellett az is alapvető probléma, hogy sokak szerint azzal le van tudva az egész megtakarítás, hogy megvették az állampapírt, majd ha lejárt, visszaváltják – pedig a dolog korántsem ilyen egyszerű.

Szánthó Péter / Pénzcentrum: Milyen 2024-et vártok Magyarországon? A következő tényleg a gazdaság beindításának éve lesz?

Tuli Péter: Magyarország egy nagyon nyitott, kicsi és exportorientált gazdaság, így pedig mi hiába akarunk valamit, ha a körülöttünk lévő világban közben más történik, az ellen sokat nem tudunk tenni. Nagyon fontos, az egyik legfontosabb, hogy Kínában mi lesz a gazdasággal, mi lesz, az ingatlanpiaccal. Próbálják a buborékot szép lassan leereszteni, hogy ez sikerül, és nem kidurran-e, az kiemelten fontos az egész világgazdaság számára. De az ázsiai növekedés is fontos a nyugat-európai gazdaságok tekintetében.

További kérdés, hogy a német gazdaság hogyan fog teljesíteni, ettől függünk mi is. És attól, hogy Nyugat-Európában miképp fog zajlani 2024-ben a növekedés – ha egyáltalán lesz. Most a nagy elemzőházak azt gondolják, hogy a jövő évben megúszható a recesszió, de nem biztos, hogy tényleg elkerüli az eurózóna.

Magyarországon az elemzők másfél százalék körüli növekedést várnak, de gondoljunk csak bele, hogy a globális növekedési prognózis 2,5 százalékos a jövő évre – ezt épp legutóbb a JP Morgan írta. Ha az egész világra ennyi, az eurózónára pedig nagyjából plusz nullás – legyünk optimisták –, akkor iszonyú nagy növekedés szerintem nem várható a jövő évben Magyarországon. Nem megyünk recesszióba, de csak nagyon moderált gazdasági bővülés lehet.

Az európai és globális növekedésen kívül nagyon sok múlik azon is, hogy az árutőzsdei árak hogyan alakulnak. Most látható, hogy az olaj, a szén, a gáz korrigál. Ha ez a kegyelmi állapot megmarad, akkor az a költségvetési hiányt javíthatja, ám amennyiben a földgázárak megint elszállnak, az egyenes arányosan mozgatja a forintot is. De sok más tényező van, az infláció megfékezése ellen hat a jövedéki adók emelése, a minimálbér megemelése.

És ott van még a mindenféle kamatsapka, amelyekkel folyamatosan toldozunk-foldozunk, de ezeknek mind-mind inflációnövelő hatásuk van. Az a véleményem, hogy ha most rövid távon le is nyomják, középhosszú távon beragadhat az infláció jobb esetben 5-6 százalék közötti szintre, rosszabb esetben 6-8-ra.

Tuli Péter, a HOLD intézményi üzletágvezetője (Fotó: Pénzcentrum)

A kamatok tekintetében mire számíthatunk? Ez a forint tekintetében is egy fontos tényező.

Magam is ott voltam pár hete azon a sajtó által is tudósított konferencián, amelyen Virág Barnabás MNB-alelnök többször is hangsúlyozta, hogy jövő év elejére, februárra levihetik 10 százalék alá az alapkamatot, és az infláció is jelentősen csökkenhet – már csak a bázishatások miatt is. Szerintem ez abszolút reális, de ha belegondolunk, és tényleg leviszik 9 százalékra az alapkamatot februárra, az még mindig nagyon magas környező országokhoz képest, tehát ilyen formában a forint támasza nem kerül különösebben veszélybe. Főképpen, mert az is várható, hogy reálkamatot fognak hozni a befektetések.

Érdemes viszont látni, hogy dollárbefektetésekkel el lehet érni 2,5 százalék körüli reálhozamot, mondjuk amerikai, inflációkövető állampapírokkal. Tehát ez nem egyedi, ha valaki szétnéz a világban, most már lehet amerikai befektetéseket találni, európait is, amelyek reálhozamot adnak, és magyart is, ez szorítja le az inflációt. A piac is többé-kevésbé beárazta már a várható hazai kamatkörnyezetet.

Az már látható a KSH adataiban is, hogy a magyar népesség fogyasztása jelentősen visszaesett, nemrég pedig kijött egy OECD-felmérés arról, hogy ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy az alacsonyabb jövedelmű lakosság az anyagi korlátai miatt nem fogyaszt. Viszont kimutatták azt is, hogy a magasabb jövedelműek pedig inkább megtakarítanak, mintsem költekezzenek. Ti hogy látjátok, hogy alakult a lakosság megtakarítási hajlandósága?

A magyar lakosság jelentős részének nincs érdemi megtakarítása – esetleg bankszámláján, folyószámláján akad lekötetlenül a pénz, de nem eget rengető összeg. Illetve az is benne van a statisztikákban, hogy nagyon magas a készpénzarány, és minden társadalmi rétegben nagy hányadban jelen van a készpénz, ha úgy tetszik, otthon tartják az emberek a párnacihákban a spórolt pénzüket.

Összességében valós, likvid értékpapír-megtakarítása a társadalom felső egy-két jövedelmi decilisnek van, a legjobban keresőknek: a megtakarítási piramis úgy néz ki, hogy ahogy megyünk fölfele, a felső pár ezrelék tartja kezében az összes értékpapír-megtakarítás döntő hányadát. Tehát igazából, hogyha megnézzük ezeket a megtakarítási statisztikákat, akkor elsőre az látható, hogy szépen gyarapodott a háztartások nettó pénzügyi vagyona, azonban ha kicsit jobban a mélyére ásunk a számoknak, akkor egyértelművé válik, hogy ennek a megtakarításnak a jelentős része nem olyan nettó pénzügyi vagyon, ami inflációálló befektetési forma: befektetési alap, állampapír, esetleg részvény.

Szerintem az alsóbb rétegek – a háztartásoknak az a része, amely alacsonyabb jövedelmű – gyakorlatilag élelmiszerre, a mindennapokra költötték el a megtakarításokat az utóbbi egy-másfél évben, hiszen az infláció őket rángatta meg a legjobban. A felső hányad, akik nem mellesleg a lakossági állampapíroknak is egy koncentrált hányadát tartják maguknál, azok is nyilván jobban visszafogják a költéseiket, ennek azonban több oka lehet: például, hogy mondjuk ma egy ingatlanfejlesztő vállalkozó nem feltétlenül vág bele egy új projektbe, hanem kivár, addig pedig félreteszi a pénzét – ha úgy tetszik, gazdasági szempontból hibernálja magát.

Meddig tarthat ez az állapot?

Vannak már kormányzati lépések arra, hogy például a vállalkozói hitelkamatokat leszorítsák, a beruházásokat ösztönözzék. De ez egy nehéz kérdés. Háború van, az infláció iszonyatosan elszállt, a forint bezuhant, majd visszaerősödött, csapkodnak körülöttünk a hullámok… Egy vállalkozó, aki több megtakarítással bír, jobban tud tervezni majd, ha csitul ez a helyzet. Az elmúlt időszakban egyébként is nehéz volt több évre előre tervezni, és most is az, ennek kell gyökeresen megváltoznia, hogy feloldódjon a helyzet.

Akiknek van lehetőségük félretenni, mennyire ismerik a megtakarítások a palettáját? Ugye, a legklasszikusabb magyar befektetés az ingatlan, illetve most az állampapírok kerültek előtérbe.

Így van, de ennél jóval szélesebbek a lehetőségek, amelyeket valóban nem sokan ismernek. Hogy mást ne mondjak, a jegybanki adatok szerint még a leggazdagabb 10 százalékból is csak nagyjából 12 százaléknak lehet valamilyen részvényben is megtakarítása. Hogy legyen viszonyítási alapunk: a felső rétegben, a privátbanki szegmensben 8500 milliárd forint körüli vagyont tartanak itthon – és persze, biztos nagy számban vannak olyanok is, akik nem csak Magyarországon helyezik el a megtakarításukat.

Ebben a szegmensben szerintem az elmúlt 10-20 évben végbement egy jelentős javulás a kérdés tekintetében. Persze, ebben az is vastagon közrejátszik, hogy az ügyfélkör jobb kiszolgálást, tanácsadást kap, és akinek nagyobb a megtakarítási hányada, az többet foglalkozik ezzel az egésszel, önmagát is edukálja, vagy legalább utánaolvas, mibe is fekteti a vagyonát.

Én azonban mindenképpen úgy gondolom, hogy még ebben a szegmensben is nagyon-nagyon konzervatív a portfóliók összetétele. És ahogy megyünk lefele a jövedelmi osztályokban, egyre kevesebben, majd pedig a kispénzűek egyáltalán nem tartanak hosszú távú befektetéseket. Többek között állampapírból is preferálja a lakosság a rövidebb, egyéves lejáratú magyar állampapírt.

És az is érdekes adat, hogy még mindig majdnem 1000 milliárd forint van MÁP+-ban… Hogy miért? Ma már ahhoz képest, ha teszem azt, diszkontkincstárjegybe tennénk ezt a pénzt, az 3 százalékkal többet hozna. Ahogy haladunk lejjebb a jövedelmi szinteken, egyre kevésbé van képben a lakosság, tanácstalan, hogy hogyan is kéne kinézni ma a megtakarításoknak, és valószínűleg egyre kevesebbet is foglalkoznak vele.

Növekszik a tehetetlensége a megtakarítási tömegnek, nem jellemző, hogy átmozgatnák a megfelelő irányba a befektetéseket. Sokan úgy vannak vele, hogy „én ezzel letudtam, megvettem az állampapírt, nem kell vele foglalkozni, majd ha lejár, akkor visszaváltom.” Más magyarázatot nem látok arra, hogy miért nem mozdult a lakosság a ma már nem túl kecsegtető MÁP+-ból például.

Miért ódzkodhatnak a magyarok a hosszabb távú elköteleződéstől?

Ennek több oka is lehet. Az angolszász országokban divat, és talán Japánban is, hogy hosszú évekre elköteleződnek az emberek, és vesznek részvénybefektetéseket. Ezeket évtizedekig tartják, hogy így tudjanak jó reálhozamot elérni. Ennek kultúrája Európában már jóval kisebb: hogyha megnézzük, Németországban, vagy a skandináv országokban bár magasabb ezek aránya, mint náluk, de nem annyira népszerűek, mint mondjuk az USA-ban.

Ahogy kelet felé tartunk, egyre alacsonyabb a részvénybefektetések aránya. Ennek egész egyszerűen történelmi okai vannak, Magyarországon a kommunizmusban bezárták a tőzsdét és utána nem voltak évtizedekig részvények. A rendszerváltás után elindult egy felfutás, egy aranykor, amikor tőzsdére vitték a magyar cégeket, de sokévtizedes lemaradásban vagyunk. Másrészt szerintem elég konzervatív is a hazai lakosság: az ingatlanok egy-másfél évtizeden keresztül elszívták a részvénybefektetésektől a megtakarításokat. Mindenki ingatlant vásárolt, akár többet is, és bérbe adta. Most pedig van egy olyan hatás, hogy „elkényelmesítik” a társadalmat a lakossági állampapírok.

Összességében ez a három hatás nem a részvénybefektetések irányába vitte a magyar megtakarításokat. Egyébként mindenki szidja például az egy időben nagyon népszerű unit-linked biztosításokat, mert nagyon nagy a termékek költségtartalma, de azért az mégiscsak hosszú távra rákényszerítette a megtakarítókat, hogy beszálljanak, félretegyenek. És általában sokszor ezek mögött részvényalapok voltak.

Varga Mihály nemrégiben jelentette be, hogy még az idén minden magyarnak ingyenes állampapír-számlát nyitnak. Ez mennyiben alakíthatja át a lakossági megtakarításokat?

Vélhetően megdobhatja az intézkedés az állampapír-forgalmat. Az adatokból azt látjuk, hogy jelenleg javarészt a felső két-három jövedelmi tized birtokolja az állampapírokat – egyébként az állomány 70 százaléka Prémium Magyar Állampapír, ez nagyjából 6800-6900 milliárd forintot jelent –, de ha őket kivesszük a képletből, akkor megmarad a háztartások nagyjából 70-80 százaléka, ők is jelentős vagyonnal rendelkeznek, ami most jellemzően bankszámlákon, vagy készpénzben porlad.

Ezt a réteget akarhatják megmozgatni azzal, hogy egy adminisztratív lépést, terhet levesznek a vállukról. Én üdvözlendőnek tartom a dolgot, hiszen ha valaki ennek hatására vág bele az állampapír-megtakarításba, már egy hatalmas lépést tesz előre, és sokkalta jobban jár, mintha szimplán a bankszámlán erodálódna a pénze.

De ha a felső szegmens fejével gondolkozunk, amely jobban odafigyel a megtakarításaira, akkor ki kell jelentenünk, hogy mennek le az állampapírkamatok. Eközben a befektetési alapok állományai az előzetes becslések szerint idén többet nőttek, mint a lakossági állampapíroké. Több mint 2100 milliárd forint ment bele idén a hazai befektetési alapokba, állampapírba pedig hozzávetőleg 2000 milliárd forint. A befektetési alapokon belül is kötvényalapokba áramlott a pénz, főleg olyan kötvényekbe, amelyek rövidek vagy pénzpiaci jellegűek.

Emellett a vegyes alapokat is előszeretettel keresték a befektetők, amelyek már részvényt is tartalmaznak. Ennek növekedését gátolja, hogy Magyarországon a kamatkörnyezet még mindig nagyon magas, jelenleg az alapkamat 11,5 százalék, a régió többi országában feleennyi, de ahogy nálunk mennek lefelé a kamatok, az előretekintő hozamok már nem lesznek olyan vonzóak, mint a múltban voltak, ami a kockázatosabb befektetési alapok felé billentheti a mérleget.

„Véleményem szerint – és a szakmában is ez az egyik fő mondás –, hosszú távon muszáj több kockázatot, volatilitást vinni a megtakarítási portfólióba, ahogy a hazai kamatkörnyezet is szép lassan lecsökken.”

A korábbi évtizedek inflációs, és kamatkörnyezete tartósan magasabb lehet, és ezt úgy védekezhetjük ki, ha több részvényt tartunk. És nem is egyedi részvényre gondolok, hanem egy részvénybefektetési alapra, vagy egy olyan vegyes alapra, ami részvényt is tart.

Tuli Péter, a HOLD intézményi üzletágvezetője (Fotó: Pénzcentrum)

Az állami oldalról nézve az állampapír-kintlévőség jelentős kamatköltség lesz az elkövetkezendő években. Ezért is szűkülhetnek a lehetőségek?

Valóban elég nagy a kamatköltsége például annak a 6600 milliárd forintnak, amely kint van a régi sorozatokkal. Ez több ezer milliárd forintnyi kamatteher, amely a költségvetésben is kimutatható, jelentős tétel.

Összességében látható az a kettősség, hogy az MNB most nagyon szigorú és elkötelezett, hogy lenyomja az inflációt, és lassabban vágja a kamatot, mint adott esetben bizonyos egyéb gazdasági aktorok szeretnék. Akik nem akarják nagyon befékezni a gazdaságot, valószínűleg nyomást fognak helyezni az MNB-re is, és előbb-utóbb vágni kell a kamatot, hogy ne lassuljon le túlságosan a gazdaság.

Ez megint csak azzal fog járni, hogy középhosszú távon az infláció nem fog lemenni 3 százalékra, 6 százalék körül simán beragadhat szerintem, akár évekre is. Ilyen körülmények között az inflációkövető állampapírok továbbra is versenyképesek maradhatnak.

Ugyanakkor a privátbanki ügyfeleink esetében mindig fel szoktam hívni a figyelmet, hogy devizák között is érdemes egy kicsit jobban megosztani a megtakarításokat, nagyobb kockázatot is érdemes vállalni, akár részvényalapon keresztül részvénykockázatot is belevinni. Aki attól fél, hogy a tőzsdék aranykora nem most következik el, ami elképzelhető ilyen kamatok mellett, az abszolút hozamú alapot is tarthat, amely aktívan kereskedik a részvényekkel, long és short irányban, árutőzsdei pozíciókat is tarthat.

Az említett lakossági megtakarítási trendek, állampapír-hatások hogy jelennek meg az intézményi befektetők világában? Egyáltalán: milyen évet zárt az intézményi üzletág?

Az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliók gyakran kötvénytúlsúlyos benchmark-kal rendelkeznek. 2022-ben a magyar államkötvénypiac a kamatemelések és hozamemelkedés miatt 7-8 év hozamát letörölve többet estek, mint a hazai tőzsde. Szerencsére a 2023-as év már az állampapírpiac begyógyulásáról szólt, és bár még pár hét van az évből én úgy gondolom, ezek a pénztári portfóliók jó évet zárhatnak. Ez a pénztártagok kedélyét némileg helyrehozhatja.

Középhosszú távon azonban több ösztönző, motiváció kellene (például: adójog-, cafetéria-szabályok módosítása), hogy a fiatalabb korosztály is belépjen egy kiválasztott önkéntes pénztárba, ami nyilván az egész szektornak fejlődést jelenthetne. Fejlett társadalmakban népszerűek és szükségszerűek ezek a több évtizedre szóló megtakarítási formák.

Úgy gondolom, hogy az intézményi portfóliók (legyen szó biztosítóról, nyugdíjpénztárról, alapítványról, de még a vagyonos privátbanki szegmenst is ide sorolom) sokkal hosszabb befektetési horizonttal rendelkeznek, így több kockázatos eszközt képesek tartani, legyen szó részvényről, vállalati kötvényről esetleg ingatlanról. Ezért is tartom kiemelt jelentőségűnek ennek a szegmensnek a tőkepiacra és megtakarítási trendekre kifejtett hatását.

Az utóbbi hónapokban rendre jelennek meg a HOLDBLOG-on az ingatlanbefektetés, vagy -vásárlás ellen ágáló írások. Balásy Zsolt például rendre azt mondja, ingatlant vásárolni a jelenlegi feltételek mellett garantált bukás, talán a hülyeség kifejezést is használta rá. Neked mi a véleményed erről a kérdésről, tényleg tévút az ingatlan?

Nem feltétlenül értek egyet mindenben Zsolt véleményével, sőt. Szerintem amikor egy fiatal vagy pályakezdő kijön a piacra, akkor short pozícióban van az ingatlan eszközosztállyal kapcsolatban. Ez mit jelent? Lakik, laknia kell valahol, mondjuk Budapestre költözik vidékről, és bérelnie kell egy lakást, mert nem rendelkezik ingatlannal, és ezért ő fizeti a bérleti díjat.

Ebből a szempontból nem ördögtől való az ingatlanvásárlás, de hozzá kell tenni, hogy manapság egy pályakezdő számára szinte lehetetlen, hogy vegyen Budapesten egy ingatlant önerőből, még ha jó állása, jó fizetése is van. Vagy van családi háttere hozzá, és összerakják a megtakarítást, vagy lakáshitelt vesz fel. Én ezt egyáltalán nem tartom bűnnek, sőt, ez az élet része.

“A magyar lakosság kultúrájában benne van, hogy az ingatlant birtokolni kell. Ennek is vélhetően történelmi okai vannak. A kommunizmusból maradt ránk, amikor elvették az ingatlanokat, a vagyont, és mindenki a rendszerváltás után megint szeretett volna ingatlant birtokolni. Szerintem nem lehet „megerőszakolni” ezeket a kulturális és történelmi dolgokat, el kell fogadni, hogy a magyar lakosság ebből is kifolyólag több pénzt tart ingatlanban, mint mondjuk a németek. A magyar lakosság klasszikusan többet akar birtokolni ingatlanban és a megtakarításának mindig is sokkal nagyobb hányadát fogja tartani ebben, mint mondjuk a nyugat-európai országok lakói vagy az angolszász világban.”

Az már egy másik kérdés, hogy ha valaki vagy az elmúlt években csinálta azt, hogy hitelből vett több lakást, kiadta, Airbnb-zte, pörgette, beszállt mindenféle ingatlanprojektbe. Itt igaza van Balásy Zsoltnak, az ingatlan-eszközosztály nem fog olyan jól hozni az elkövetkezendő években, most legalábbis rövidtávon biztosan nem, mint mondjuk a Prémium Magyar Állampapír, vagy egy jól eltalált részvénybefektetés, esetleg egy vállalati kötvény. Ráadásul az az átárazódás, ami a tőzsdéken volt, vagy az állampapírpiacon, az ingatlanpiacon most zajlik, és szerintem ez még jövőre is simán benne van, hogy további átárazódás lesz, emiatt vannak sokkal vonzóbb befektetések is az ingatlanoknál. Vagy mondjuk, hogyha megnézzük, hogy a balatoni ingatlanok milyen árazással mennek manapság…

Rövid távon nem vagyok túl optimista az ingatlanpiac tekintetében. Középhosszú távon, már más kérdés a magasabb infláció miatt. Aki nagyon tehetős, az nyilván a megtakarítását tartsa ingatlanban is, de legalább olyan arányban például részvényekben is.

De tegyük fel, hogy a pályakezdőnk túl van ezen a lépésen, megvan a lakása, családi segítséggel, hitellel már birtokolja az ingatlant. Ha már van hol lakni, és már esetleg vissza is törlesztette a hitelt, akkor ne az legyen az első gondolata, hogy „hú, akkor vegyünk fel hitelt, és vegyünk még egy lakást, jól lehet bérbe adni!” Vélhetően más befektetési formával jelen környezetben jobban járna…

Összességében hogy ítéled meg jelenleg a hazai megtakarítási piac helyzetét? Például a HOLD Alapkezelőt mennyiben érintették az új szocho-szabályok?

Jól nem esett, hogy a hazai alapkezelőket különadóval sújtják, és megmondják, a portfóliónak hogyan kell kinézni, legalábbis egy részének. De mi szerencsére a legtöbb kritériumnak már eleve megfeleltünk, voltak befektetési alapjaink, ahol a befektetési politikát picit finomhangolni kellett, hogy megfeleljünk a jövőben is, de ez nem jelentett nagy gondot.

Összességében a befektetési alapokba, ahogy már említettem, szektorszinten szépen áramlott a pénz, de ha belemegyünk itt is a részletekbe, akkor egyértelműen látható, hogy kevesebb jött azokba az alapokba, amelyeknek hosszabb az időhorizontja., Abszolút hozamú befektetési stratégiát követő, vagy részvényalapokba jóval kevesebb pénz áramlott, mint a kötvényjellegű rövidebb időhorizonttal rendelkező alapok. Bár még nincs itt az év vége, bármi történhet a piaci árfolyamokkal, azonban ha nagyjából ilyen marad a piaci helyzet, akkor pont a kevesebb tőkét vonzó alapok zárhatják nagyon szép hozammal 2023-at! Reméljük legkésőbb némi „spéttel” majd a tudatosabb kisbefektetők is láthatják, hogy mi történt és újra tervezhetik a stratégiájukat.

Az is nagyon érdekes dolog lesz jövőre, hogy a viszonylag nagy lakossági állampapír-állomány kamatot fog fizetni. És ez főleg az első negyedévben fog valamikor történni, a papírok nagy kupont fognak kifizetni, és akkor ez a pénz majd elkezdi keresni a helyét. És egyáltalán nem biztos, hogy mind vissza fog menni az új állampapírokba, hanem lehet, hogy elgondolkodnak a befektetők, mi lenne, ha befektetési alapot vennénk belőle, esetleg előtörlesztik belőle a hitelüket.

Vagy elköltjük, ahogy például az SZJA-visszatérítésekkel is történt.

Optimista vagyok, hogy a fiatalabb korosztály tudatosabb a megtakarítások terén – főleg azok, akik már vették a fáradtságot arra, hogy állampapírban tartsák a pénzüket. Ahogy egyre több valakinek a megtakarítása, úgy egyre tudatosabban lép, ha mást nem, azért, mert akik körbeveszik, privátbankár, prémium bankár segít neki, többet foglalkozik vele és több információ eljut hozzá. De valóban van egy nagy népréteg, aki megtakarítások terén sajnos csak a sötétben tapogatózik.

Gondoljunk bele, ha például akarunk venni egy autót, akkor azzal is rengeteg időt eltölt az ember: hetekbe, hónapokba telik mire kiválasztja a megfelelő modellt. Minden elemzést elolvasunk, minden cikket, tesztet. Ezzel szemben, ha rendelkezünk valamennyi megtakarítással, arról döntünk három másodperc alatt, egyáltalán nem járjuk körbe a kérdést így rendszerint teljesen hibás döntéseket hozunk.