Óvakodj a tőkeáttéttől! – részvénybefektetési ökölszabályok kezdőknek

Ha valakinek csak egymillió forintja van, ne akarjon úgy tőzsdézni, mintha tízmilliója lenne. Harmincéves távlatban a részvénypiac hozama veri az állampapírokét, a kisbefektetők zömének azonban nincs ennyi türelme. Az első kísérletre csak annyi pénzt szabad szánni, amennyi elveszíthető.

Önismereti játéknak is felfogható, ha valaki elszánja magát, hogy kipróbálja a részvénytőzsdét. Előbb-utóbb óhatatlanul szembesülnie kell azzal, hogy csökken, sőt, el is fogyhat a befektetése, ami sokkhatású lehet. Emiatt érdemes kezdetben csak pár tíz- vagy százezer forinttal kísérletezni, annyival, amennyinek az elvesztése a fájdalommentes tanulópénz – ajánlják a HVG által megkérdezett befektetési szakemberek, köztük Ifkovics Ábrahám, a HOLD elemzője.

Aki komoly, többmilliós megtakarításának keres helyet, és kész a kockázatvállalásra, jobb, ha zöldfülűként nem egyedül próbálkozik, hanem valamelyik magyarországi bank vagy brókercég tanácsadójával konzultál. Még akkor is, ha ezt akár tízszer annyi jutaléka bánja, mint ha némi internetes önképzés után maga kereskedne egy online platformon.

„Illúziókkal nem szabad elindulni”

– figyelmeztetett Ifkovics Ábrahám, a HOLD Alapkezelő elemzője. Historikus, több évtizedes távlatban évi 6-10 százalékos hozam várható a tőzsdei részvényeken, ami reálhozamban – az infláció levonása után – inkább 5-8 százalék. Az évi 10 százalék körüli hozam legfeljebb az amerikai piacokon jön össze – hangsúlyozta Grébel Szabolcs, a K&H szenior elemzője. Az utóbbi 30 évben akadt olyan, amikor az elrettentő mínusz 20 százalékot teljesítette az USA ötszáz legnagyobb vállalatát tömörítő S&P 500-as tőzsdeindex.

Olykor persze rövid idő alatt is lehet sokat keresni a részvényeken. Így volt ez tavaly a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT), amelynek indexe, a BUX 2023-ban majdnem 40 százalékkal ugrott meg. Az idén lapzártáig több mint 8 százalékos az emelkedés, ami szintén igen vonzó. A BÉT azonban több okból sem mérvadó, ahogyan ezt a kis, lokális piacot szenvedélyesen szeretők a lapnak korábban megfogalmazták: az álmodozóknak és a vagányoknak való. (HVG, 2023. december 21.)

Egyik tulajdonság sem kifejezetten szerencsés egy tapasztalatlan befektető esetében. Tény, a magyar tőzsdét „torzítja”, hogy a régiós színtéren is játszó nagybank, az OTP részvénye egymaga a BUX több mint felét adja, az OTP, Mol, Richter, Telekom négyes fogat pedig a 92 százalékát. Ugyanakkor ezek szinte mindenki számára ismert cégek, és mellettük szól, hogy a komolyabb európai tőzsdéken jegyzett versenytársaikhoz képest relatíve alulértékeltek.

A rendszerváltás után újjáélesztett budapesti börze máig nem volt képes aktivizálni a magánbefektetőket: az MNB 2024. január végi adatai szerint a háztartások mindössze 1760 milliárd forintot tartottak tőzsdei részvényekben, miközben összesen 24 ezermilliárd forintjuk áll különféle értékpapírokban. Állampapírokban hétszer annyit, de még készpénzben is több mint háromszor annyit fialtatnak, mint a tőzsdén. Az óvakodás oka részben az ismerethiány, részben pedig az, hogy a szabályozott tőkepiac fokozott hatósági kontrollja ellenére szinte évente van egy-egy olyan bűncselekménygyanús sztori a pesti tőzsdén, amelybe kisbefektetők ezrei buknak bele.

A kezdők egyik ökölszabálya az, hogy csak likvid részvényt szabad venni, olyat, amellyel folyamatosan kereskednek. Emiatt érdemes csínján bánni azokkal a feltörekvő, perspektivikus, de kisebb és esetenként múlt nélküli (például megújuló energiával, vagyonkezeléssel foglalkozó) vállalkozásokkal, amelyek az úgynevezett Xtend piacon forognak. Jellemző rájuk az alacsony közkézhányad (azaz a részvényeiket feltehetően intenzívebben adó-vevő kistulajdonosok aránya), továbbá sokszor egyáltalán nincs forgalmuk a tőzsdén. Ilyen körülmények között az árfolyam alakulása – és a lehetséges kiszállás is – esetleges, fokozottan kockázatos.

Meglepő módon rizikósak azok az adott esetben jól menő cégek is, amelyeknek koncentrált (családi) a tulajdonosi körük. Ha ugyanis a nagyrészvényes valamilyen ok miatt hirtelen ki akar szállni a társaságból, akkor az alacsony likviditású piacon csak olcsón tud megválni nagy tömegű papírtól – ez számára még előnyös lehet, a kisbefektetőket azonban elszegényítheti. A HVG által megkérdezett elemzők ezt a rizikót komolyabbnak ítélik, mint az elmúlt években a kormánnyal ápolt kapcsolataik révén naggyá lett, a határokon túl is terjeszkedő vállalatok (4iG, Opus) politikai rizikóját.

Amíg stabil a politikai rendszer, addig ezekbe érdemes lehet beszállni – hangzott el a szakemberektől.

Kezdő játékosoknak jobb választás, ha nem egy-egy részvényt vesznek a maguk egyedi kockázataival, hanem egy teljes piacot, ahol kiegyenlítődnek a rizikók. Erre többféle lehetőség van; a legegyszerűbb megoldást a befektetési alap kínálja, amit sokan ismernek; a háztartások nagyjából 9 ezer milliárd forintot tartanak befektetési jegyekben. Találhatók közöttük például kifejezetten részvényekre fókuszáló, úgynevezett abszolút hozamú (a rövid lejáratú állampapírok hozamának a meghaladását célzó) alapok, amelyeket szakértők kezelnek aktívan.

„Kevés igazán jó befektetési alap van. Ezek általában évi 4-8 százalékot teljesítenek, igaz, tavaly 30 százalék is előfordult”

– fejtette ki Ifkovics Ábrahám.

Mindez persze a tavalyi magas éves inflációt eltolódva követő állampapírok mellett nem tűnik feltétlenül vonzónak. Egy másik megoldás lehet passzívan menedzselt eszközt venni, például olyan ETF-et (tőzsdén forgó befektetési alapot), amely egy tőzsdeindexet képez le. Az alapkezelőnek ilyenkor semmit sem kell csinálnia, az ETF jegyzése az adott index mozgását követi. Kiugróan jól teljesít mostanság például a japán tőzsde, de az S&P 500-zal sem lehet nagyon mellényúlni, mivel abban mindig az aktuálisan legnagyobb piaci értékű félezer amerikai részvény szerepel.

Ami a díjakat illeti, értelemszerűen a passzív alapkezelés az olcsóbb, általában 0,1 százalék körüli az éves tarifája, míg az aktív menedzselésé ennek akár a hússzorosa. (Jellemzően a tranzakcióknak van egy, az ügylet típusától, illetve az ügyfél státuszától függő pár száz vagy pár ezer forintos minimális fix díja, sőt esetenként sikerdíja is.) A személyes tanácsadást nyújtó bankok, brókercégek fél–egy százalék közötti áron dolgoznak, felelősséget azonban soha nem vállalnak azért, ha a befektető végül rossz döntést hoz.

Csökkenti ennek az esélyét, hogy ők az ügyfél kockázatvállalási szándékát és képességét feltérképezni hivatott, kötelezően kitöltendő MiFID-teszt alapján tesznek javaslatot a portfólió kialakítására. Ha egy hirtelen ötlettől vezérelve az ügyfél ettől el akar térni, és ragaszkodik a számára nem ajánlható, fokozottan rizikós befektetéshez, módosítania kell a „profilját”.

A HVG-nek nyilatkozó szakértők óva intenek az úgynevezett tőkeáttételes termékektől, amelyek a befektetett tőke többszörösére ígérnek hozamot, de a veszteség is sokszoros lehet. Ilyen ügyletbe csak az igazán gyakorlott befektetőnek szabad belevágnia. Ezek nagyon bonyolult termékek, de leegyszerűsítve: ha valakinek csak egymillió forintja van, ne akarjon úgy tőzsdézni, mintha tízmilliója lenne, mert akkor tízmilliónyit is veszíthet el. Az európai hatóságok által felügyelt befektetési szolgáltatók nem is engedik minden határon túl bukni az ügyfelet, szükség esetén az akarata ellenére is lezárják az ügyletet.