Gyorsdivat-dilemma: jogos dolog megfosztani az alacsony jövedelműeket az olcsó ruháktól?

A Shein divatcég a New York-i tőzsdére lépne 2024 elején, akár 60-100 milliárd dolláros árazással, ami a közelmúlt egyik legnagyobb részvénykibocsátása lehetne.

Ez igen durva árazás… Hallottál már a cégről, vettél tőle ruhát? Ha nem, akkor lehet, hogy 30 fölött vagy, mert a kínai alapítású, de ma már Szingapúrban székelő fast fashion-vállalat főleg a fiatalabb „TikTok-generációt” célozza irgalmatlanul olcsó ruhákkal: 5 dolláros pólókkal és 9 dolláros nadrágokkal.

Fő piacai az USA, EU és Ausztrália (Kínában nem árul semmit), és nagyon durva választékkal, gyors gyártási és termékforgatási időkkel operál. Ami nem megy, kikukázzák, amit vesznek, azt gőzerővel gyártják – főleg Kínában, de támadások miatt, hogy nem etikusak a gyártási körülmények, már Törökországba és Brazíliába is kihelyezett termelést. Nem véletlen, hogy amerikai törvényhozók és ügyészségek is vizsgálják a céget.

A fast fashion-nek nem túl jó a megítélésre, viszont az emberek jelentős tömegei olcsó ruhákat akarnak, hogy többet érjen a pénzük, még akkor is, ha esetleg nem egetverő a minőség, ezért aki ezt hatékonyan ki tudja elégíteni, az sikerre számíthat.

Jogosak lehetnek az aggályok a gyorsdivattal szemben?

Annyiban igen, hogy nem (feltétlenül) fizetik meg a környezeti terhelés árát, tehát az költségként nem jelenik meg a gyártásban, az áraikban. Ezért is tudnak nagyon, gyakran már nevetségesen olcsók lenni – a Shein a Zara árai alatt van 30-50 százalékkal.

De ki veszi a morális alapot, hogy megfossza az árérzékeny, nem túl gazdag, például szegényebb országokban élő vevőket az olcsó ruháktól? Azokat, akiknek nem mindegy, hogy 100 dollár egy nadrág vagy 9…

Olyan dilemma ez, amely számos esetben felbukkan, élelmiszereknél is, és nem könnyű feloldani, és kimondani rá a verdiktet, hogy így vagy úgy kéne csinálni – anélkül, hogy a legszegényebbek érdekei is figyelembe legyenek véve, akiknek alapvető az olcsó élelmiszer és ruha. A probléma komplexebb annál, hogy akár csak hozzávetőlegesen körbe lehessen járni.

Másik tanulság a történetből – és ez világos, mint a nap –, hogy megkérdőjelezhetetlen az amerikai tőkepiacok fölénye a kínai-amerikai feszültségek idején. Ha egy kínai cég igazán tőkét akar bevonni, New Yorkba megy, bárki, akinek globálisan eladható nagy ötlete van, New Yorkba megy, és ha ehhez az kell, hogy ne Kínában székeljen, mert az „büdös”, akkor átteszi a székhelyét Szingapúrba, ahol rendezettek a cégjogok.

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala

Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.