Szinte naponta lehet olyan híreket olvasni, hogy a részvénypiacok a tavaszi kisbefektetős ralizás után lassan eresztenek, és a befektetők a nemesfémeket, azon belül is az aranyat választják a vírus második hullámától félve. A reggeli kávé mellett fogyasztott rögtönzött piaci összefoglalók mellett még üzleti magazinok hasábjain is megjelennek olyan pesszimista sorok, amik már csak a nemesfémekben bíznak, hiszen azok egyaránt védenek a piaci összeomlástól és a túlbuzgó jegybankárok hiperinflatórikus pénznyomtatás mániájától is.
Először is szeretném leszögezni, hogy a piaci összeomlástól semmi nem véd meg. Ezért hívják összeomlásnak. Ha befagynának a piacok és felbomlik az összes ellátási lánc, akkor hiába van aranyrudam, ha nem lehet mire becserélni. Ilyen szcenáriókban az egyedüli csereérték a becserélt termék hasznosságában lenne, ahogy azt a történelem során már több háború sújtotta övezetben élő ember volt kénytelen megtapasztalni. De erre jelenleg nem is kell készülni.
Meglátásom szerint az aranyárat jelenleg nem a recessziótól való félelem mozgatja, sőt, épp ellenkezőleg. Az aranyról, mint tiszta piaci termékről, korábban összefoglaló cikk jelent már meg a Holdblog hasábjain. Azonban a reálpiaci kereslet-kínálati trendek mellett épp ennyire lényeges az arany befektetői vonzereje, amit általánosságban a reálkamatok határoznak meg. A reálkamatok csökkenésével természetes, hogy a befektetők alternatíva után néznek, és a zéró kuponnal rendelkező arany (és egyéb nemesfémek) remek alternatívát nyújthat pénzünk vásárlóerejének megőrzéséhez.
Annak bizonyítására, hogy mennyire nem a félelem faktor határozza meg a rövid távú piaci mozgásokat, hanem sokkal inkább a monetáris politika és a bankközi piac, szeretném felhívni a figyelmet az ábrán is látható márciusi volatilis időszakra. Ahogy a pandémia elkezdett terjedni először Európában, majd Észak-Amerikában március elején, a lezárásoktól való félelemben rengeteg piaci szereplő, azon belül is rengeteg cég kezdte el halmozni a likvid eszközöket és lehívni hiteleit. Az így kialakuló dollárhiány miatt néhány nap leforgása alatt a dollár reálkamatok negatív fél százalék alól több mint fél százalék fölé emelkedtek, ami a dollár piacán a 2008/09 válság óta nem látott pénzügyi stressz jele volt. A legnagyobb sokkhatás közepette a sárgafém ára is közel 200 dollárt esett a hirtelen eladási hullám alatt, amikor a reálkamatok növekedésnek indultak és a pénzpiaci stressz extra forrást követelt a pénzpiaci szereplőktől. Ezt követően a Fed, a korábbi válságokból tanulva a sokkhatás láttan azonnal elindította a lazítási programját és deviza swap tendereit, hogy a külföldi vezető gazdaságok se maradjanak dollár forrás nélkül. A megújult dollárbőség és mennyiségi lazítás hatására az aranyár is szépen emelkedésnek indult.
Ahogy korábban írtam, nem tudom készpénznek venni, hogy a félelem mozgatná elsősorban a nemesfémek árát felfelé. Mint láttuk, a félelem és a forráshiány eszközár deflációhoz vezet. A negatív reálkamatok tűnnek az aranyár elsőszámú mozgatórugójának, és közgadaságilag rengeteg faktor befolyásolhatja a reálkamatokat. Jelen helyzetben – fenti állításommal összhangban – meg merem kockáztatni, hogy a negatív reálkamatok épp a pozitív, vagy legalábbis kevésbé borúlátó jövőkép eredményei. Miután a Fed eszközvásárlási programjai és kommunikációja nulla közelébe szorította a nominális kamatokat, bármi inflációs várakozás a reálkamatokba fog beépülni. Egyszerűbben: fix nominális kamatok mellett azért csökken a reálkamat, mert a piac magasabb inflációt áraz. Jelenleg majdnem olyan szinten állnak ezek a várakozások, mint még a járvány előtti hónapokban.
Forrás: Fed (FRED)
Összefoglalva tehát épp a kevésbé borúlátó, normalizálódó inflációs környezetet árazó kötvénypiac vezet a nemesfémek növekedéséhez. Jelenleg az aranyárra két veszélyforrás van. Először, a kötvénypiac tényleg elhiszi, hogy hosszas gazdasági recesszió lesz, így összeomlanak az inflációs várakozások és velük együtt a reálkamatok is visszatérnek nulla közelébe. Másodjára, ha a kötvénypiac úgy látja, hogy a gazdaság talpra áll, és lesz középtávon nominális kamat, akkor az szintén reálkamat emelkedéshez vezet. Utóbbira már láttunk példát 2013. során, amikor az aranyár több mint 25 százalékos leértékelődésen ment keresztül. “Between a rock and a hard place”, ahogy az angol mondja.