Szó sincs hiányról, egyre több nyersanyag és erőforrás áll rendelkezésünkre

Van egy index, amely szerint igazából nem feléljük a Földet, hanem egyre több erőforrást teremtünk magunk körül. Számos okból lehet vitatkozni a mutatóval, mégis érdekes adalék.

A legtöbb vonatkozó adatsor, statisztika, tanulmány és gyakorlatilag minden, ami a témával foglalkozik azt állítja, hogy egyre gyorsabban éljük fel a bolygónkat. Van egy index azonban, ami épp az ellenkezőjét állítja: minél többen vagyunk, annál több erőforrás és nyersanyag áll a rendelkezésünkre. Ami gyakorlatilag azt a következtetést vonja le, hogy mindig sokkal többet termelünk, mint amennyit elfogyasztunk.

Mi ez az index?

A Simon-féle bőségindexet a Marylandi Egyetem közgazdászáról, Julian Simonról (1932-1998) nevezték el, aki először írta le, hogy a világ népességének növekedésével az erőforrások ára inkább csökkent. Szerinte ez a bőség egyik mutatója.

Az Indexet a Utah Műszaki Egyetem munkatársai készítik el az 50 legkeresettebb erőforrás elérhető mennyiségét és átlagárának változásával (lásd a lenti táblázatot). A chart 1980-ban indult 100-as értékkel, változása azt mutatja, hogy mennyivel több áll rendelkezésünkre az 50 alapvető termék összességéből, mint az indulás napján. A tavalyi, 600 fölötti pontszám azt mutatja, hogy hatszor annyi áll rendelkezésünkre átlagosan a felsorolt nyersanyagokból.

1980 és 2023 között az 50 alapanyag átlagára 70,4 százalékkal csökkent. Szóval az adott időnyi munkáért, amiből 1980-ban egy egységnyit tudtunk vásárolni a termékkosárból, most 3,38 egységet tudunk venni. Azaz mondhatni, hogy az átlagos, személyes bőség 238 százalékkal nőtt 1980 óta. Sőt, ezalatt az idő alatt a világ népessége 4,4 milliárdról 8 milliárd fölé nőtt, ami 80 százalékos növekmény. Ebből, tehát a 238 százalékos, személyes bőségtöbbletből és a 80 százalékos népességnövekményből jön ki az 509 százalékos bőségnövekedés.  A lényeg, hogy az index szerint nincs semmilyen erőforrás-szűkösség, sem 1980 óta az erőforrások bősége sokkal gyorsabban növekszik, mint a népesség.

A jelenség oka nyilván az emberiség technológiai fejlődése: egyre több mindenből tudunk egyre többet előállítani egyre kevesebb idő és energia árán.

Érdemes rá figyelni?

Ugyanakkor nem véletlen, hogy egyáltalán nem ismert az index, mi is a Vakmajom Facebook-oldalán láttuk először. Számtalan okból lehetne vitatkozni a mutatóval és a módszertannal, akár az erőforrások puszta matematikai leírásával, az alapvető áruk átlagárának kiszámításával, a földrajzi és társadalmi diverzitásának hiányával vagy épp azzal, hogy milyen végtelenül leegyszerűsíti, pusztán 50 árupiaci termék alapján méri a bőséget.

Nyilván számos, az életünket meghatározó erőforrásból egyre kevesebb áll rendelkezésünkre, akár a fizikai megkötések akár a saját hülyeségünk miatt. Elég olyan apróságokra gondolni, mint a földterület, az ivóvíz, a tiszta levegő, az élőfa, bármilyen növényzet vagy a nagybetűs biodiverzitás, amelynek összeomlása esetén fene tudja, mi minden pusztul el körülöttünk. Az olyanokról meg ne is beszéljünk, hogy hiába hozunk felszínre több olajat és földgázt, mint 40 éve, egyre kevesebb van belőlük.

Az index azonban még így is érdekes adalék az apokaliptikus jövőképet sugárzó szólamok mellett: ha pusztán erőforrásokban gondolkodunk, talán még van remény.