Történelmi csúcson van az S&P 500 tőzsdeindexen belül a top cégek koncentrációja. Míg 2015-ben az öt legnagyobb cég részvényindexben képviselt súlya 11 százalék volt, mára ez már 24 százalék felett van. A top 10 cég súlya 18-ról 30 százalék fölé emelkedett 8 év alatt. Ez azt jelenti, hogy ha ma valaki a magas diverzifikáció reményében S&P 500 tőzsdeindexet követő termékbe fektet, az a befektetésének 30 százalékát mindössze 10 cég között osztja el, míg a maradék 70 százalékot 490 vállalat között.
Hogyan lehetséges, hogy ilyen magas koncentráció alakuljon ki?
Az egész részvénypiacokat lefedő passzív tőzsdeindexekbe fektetést sokszor szokták azoknak a befektetőknek ajánlani, akik magas diverzifikációt szeretnének fenntartani a portfóliójuk aktív menedzselése nélkül. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor hogyan fordulhat elő, hogy egy ötszáz cég részvényeit csoportosító indexben szereplő top 10 cég részvényei több mint 30 százalékos súllyal szerepelnek az indexben, miközben annak „darabszám szerint” csak 2 százalékát adják.
Az okot az S&P 500 tőzsdeindex összeállításának módjában kell keresni. Ez az index „piaciérték-súlyozású”, és ebből következik, hogy az indexben egy cég súlyát az összes részvényének együttes értéke, vagyis a piaci kapitalizációja adja. Tehát mivel az Apple piaci kapitalizációja (2,94 ezer milliárd USD) sokkal nagyobb az indexben szereplő cégek átlagos piaci kapitalizációjánál (37,16 milliárd USD), ezért sokkal nagyobb súllyal is fog szerepelni az indexben. Ez az átlagos befektető számára egy pozitív tulajdonság, mivel a tőzsdén hosszú távon olyan cégeknek lesz kiemelkedő értékeltsége, amik kiemelkedő bevételeket és profitabilitást tudnak fenntartani. Ennek eredményeként a közvetetten az indexbe fektetők is ezekben a sikeres cégekben fognak nagyobb pozíciót felvenni.
Természetesen amennyiben ez valakinek nem tetszik, léteznek alternatív megoldások is. Lehet például egyenlő súlyozású indexeket követő termékekbe fektetni, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a termék az S&P 500 minden cégébe pontosan ugyan annyi pénzt fektet, függetlenül azok tőzsdei értékétől.
Sok vagy kevés a 24 százalék?
Első ránézésre soknak tűnhet, hogy mindössze 5 cég ekkora együttes súlyt képvisel az 500 legnagyobb amerikai céget csoportosító indexben, de ha utána nézünk az eredményességüknek, akkor nagyon is indokolható ez a fajta koncentráció.
Az S&P 500 cégek „eredménytermelő képessége” nagyon magas korrelációt (0,784) mutat a piaci kapitalizációjukkal. (Az 1-es korreláció azt jelenti, hogy két változó tökéletesen azonos irányban mozog, míg a 0-s korreláció azt jelenti, hogy a két változó nem mozog együtt.) Ha az index tagjait az elmúlt 12 hónapban termelt nettó eredmény alapján rendeznénk sorba, akkor a top 5 cég az indexből 18,85 százalékot képviselne. Bár ez nem éri el a valóságban tapasztalható 24 százalékot, azért szemlélteti, hogy a top 5 cég sokkal több pénzt keres a jelenlegi piaci környezetben a maradék 490-hez képest – a mamutcégeknek a kiemelkedő koncentrációja is ebből adódik.
Az értékkövető index előnyei
Az előző években kiemelkedő teljesítményt nyújtó cégek magas súlyozása egyszerre hordozhat előnyöket és hátrányokat is az indexet követő termékekbe fektetőknek. Egyrészről az index súlyozása követi a cégek tőzsdei értékét, így automatikusan leköveti például a szektorokon belüli átrendeződéseket. A 2015-2023 időszakot vizsgálva erre jó példa a hagyományos kábeltévé- és internetszolgáltató AT&T, és a modern streaming szolgáltató Netflix S&P 500 tőzsdeindexben betöltött részarányának változása.
Amíg a Netflix súlyozása a 2015-ös 0,26 százalékos szintről mára 0,51 százalékra hízott, addig az AT&T súlyozása a 2015-ös 1,17 százalékos szintről mára mindössze 0,28 százalékra zsugorodott.
Aki az indexet követő termékbe fektetett, annak a befektetése ezt a változást fokozatosan lekövette, így számára nem jelentett akkora kockázatot a telekommunikációs szektoron belüli jelentős átalakulás, mintha aktívan menedzselt pozíciókkal próbálta volna megtippelni, a piac várható változásait.
Lehetséges hátrányok
Az S&P 500 index nem veszi külön figyelembe a szektorok közötti „fix egyensúly” megtartását. Az összeállításánál nincs kitétel arra, hogy melyik szektor milyen arányban szerepelhet az indexben. Az egyes szektorok méretének növekedésével és csökkenésével az indexben képviselt súlyuk is dinamikusan változik. Ez az átlagos befektetőnek egy kedvező tulajdonság, mivel nem kell a befektetéseivel nyomon követnie a szektorok átrendeződését, viszont vannak ennek veszélyei is.
Amennyiben a gazdaság szerkezetében egy-egy szektor súlya nagyon megnő, akkor ezt az index is leköveti. Jelenleg az IT-szektor 28 százalékot meghaladó részt képvisel az S&P 500 tőzsdeindexben, míg ez 2015-ben még csak 14 százalék volt. Ha ehhez hozzávesszük a főleg technológiai vállalatok (Meta, Google, Netflix) által dominált „kommunikációs szolgáltatások” szektort, akkor az már együttesen 37 százalékát képviseli az indexnek. Ez már így is nagyon jelentős rész, pedig ebben még nincsenek benne olyan vállalatok, mint az Amazon, vagy a Tesla, amik bár kategória szerint nem az IT-szektorba tartoznak, de jelentős kitettségük van az IT-szektort érintő változásokra.
Ennek a 37 százalékos súlynak jelentős szerepe van, amennyiben valaki az S&P 500 tőzsdeindexet követő termékbe fektet, és egy egész szektor kilátásait érintő nagy gazdasági sokk következik be. Ilyen lehetett a turisztikai szektor számára a Covid-válság, vagy a főleg pénzügyi és ingatlanszektorokat megviselő 2008-as gazdasági válság.
Ha egy olyan (előre nem ismert) gazdasági sokkot szeretnénk modellezni, amire az IT- és a kommunikációs szolgáltatás szektorok átlagosan 30 százalékos korrekcióval reagálnak, míg a többi szektor értékeltsége érdemben nem változik, akkor az S&P 500 tőzsdeindex 2015-ben 7 százalékos eséssel reagált volna, ma viszont már 11 százalékot esne.
Nyilván, ilyenekre nehéz előre gondolni, és még nehezebb a befektetésekben kezelni ezek kockázatát. Erre egy eszköz lehet, ha valaki az S&P 500 cégekből képzett szektorspecifikus ETF-eket vásárol, saját maga által összeállított arányban. Ezek az ETF-ek az S&P 500-ban szereplő cégekből csak egy adott szektorhoz tartozó részvényeket tartalmaznak, általában piaci kapitalizáció alapján súlyozva.
Konklúzió
A cikkben bemutatott háttéradatokat figyelembe véve látható, hogy a kifejezetten magas koncentrációtól „fejnehézzé vált” S&P 500 tőzsdeindex valójában a gazdaságban régebb óta tartó, de elmúlt 7-8 évben felgyorsuló változások eredménye. A technológiai szektor gazdaságban betöltött domináns szerepe, és az 5-10 darab kiemelkedő profittermelő képességgel rendelkező mamutcég teljesen indokolttá teszi, hogy aki pontosan a mai piacot akarja leképezni a befektetési portfóliójában, az a portfólió meghatározó részét ezekbe a cégekbe fektesse.
Az előző évek nagy kérdése viszont továbbra is fennáll:
Meddig maradhat meg a monopólium-közeli állapotra hízott techcégek dominanciája a gazdaságban?
A cikk szerzője Egyed Balázs, a Budapest Investment Club tagja.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.