„Egy Másik Világot Helyeztem a mi Uraink, a Király és a Királyné uralma alá, melynek révén Spanyolország, amit korábban szegénynek tartottak, a leggazdagabb országgá vált.”
Kolumbusz levele Dona Juana del Torresnek, 1500. október
A Spanyol Birodalom születésé 1469-re datálódik, amikor is Izabella, Kasztília királynője feleségül ment II. Ferdinánd királyhoz, aki Aragónia és Itália felett uralkodott. A 16. század elején Spanyolország hatalmas területi növekedésen ment keresztül. Izabella és Ferdinánd lánya, Johanna hercegnő először férjéhez ment I. Fülöp Habsburg királyhoz (1496), majd édesanyja halála után 1504-ben Kasztíliát, 1516-ban Ferdinánd halála után pedig Aragóniát örökölte meg. Johanna fia V. Károly volt, unokája pedig II. Fülöp, aki 1598-ig uralkodott a hatalmas Birodalom felett.
Ekkoriban terjedt a mondás: ez az „a birodalom, ahol soha nem megy le a nap”. Spanyolországnak voltak birtokai Észak- és Dél-Amerikában, magukénak tudhatták Portugáliát, Hollandia és Itália jelentős részét, a Habsburg Birodalmat. A Fülöp-szigeteket magáról a királyról nevezték el. Érdekeltségeik kiterjedtek Afrika nyugati és keleti területeire is. A birodalomnak számos katonailag megerősített kereskedelmi kikötője volt Malakkán (Malajzia), Makaón (Kína) és India számos településén.
Miután áttekintettük röviden a birodalom földrajzi adottságait, nézzük Spanyolország 16. századi történelmi kronológiáját.
Az 1492-es évről bizonyára mindenkinek Kolumbusz jut eszébe. A felfedező és konkvisztádor ebben az évben érte el a Karib-térség szigeteinek partjait. (Haláláig abban a hitben élt, hogy Indiát fedezte fel, és hogy Indiába „járkál” vissza.) Ezen esztendő elején adta meg magát az utolsó muszlim emír az ibériai félszigeten, a muszlimok elhagyták Európa déli részét. Március utolsó napján adta ki a királynő a hírhedt alhambrai rendeletet, és űztek ki 100 ezer zsidó vallású embert Spanyolországból. Ez a lépés gazdasági és kulturális katasztrófát eredményezett Spanyolország számára, a királyság azon lakóit száműzték ugyanis, akik jelentős szerepet töltöttek be az ipar és a kereskedelem területén. Mindez éppen abban az időszakban történt, amikor Európa vezető hatalmai agrárállamokból lassan iparállamokká váltak.
Kolumbusz halála után huszonnégy évvel, 1530-ban Francisco Pizzaro elérte Peru partjait. Annak rendje és módja szerint megkezdte a hódítást és a nemesfémek (többnyire ezüst) elrablását. Becslések szerint évi 170 tonna ezüst étkezett meg Sevilla kikötőjébe. Ennek 25 százalékát lefölözte a kincstár, ami azt jelentette, hogy a kiadások 50 százalékát a befolyt ezüsből fedezték. Ez kvázi fedezetlen pénznyomtatás volt. Amiből pedig túlkínálat jelenik meg, annak lemegy az ára, ergó minden más ára fölmegy. 1500 és 1585 között a korabeli adatok alapján 50 százalékkal emelkedtek a termékek árai Európában.
Igen, egész Európában megjelent az infláció, hiszen a kereskedelem során a spanyolok szerte Európából egyre több árut importáltak, és cserébe ezüsttel árasztották el a kontinenst.
Forrás: Wellcome Collection
V. Károly, hogy még fokozza a bajt: jövőbeli kiadásaihoz nemcsak a jövőbeni beérkező Potosi ezüstre támaszkodott, hanem a jövőbeni ezüstök fedezetére is kölcsönöket vett fel. Ez pedig már fedezetlen likviditáscunamit jelentett Európára nézve. A hadsereget fent kellett tartani, tovább tejeszkedett a birodalom, (a flotta folyamatos fejlesztést igényelt), ami mind-mind többletkiadással járt. A költségvetés fele a 16. század közepén már kizárólag adósságszolgátra ment el.
A Spanyol Birodalom először 1557-ben, majd 1560-ban, 1575-ben és 1590-ben is csődöt jelentett. Természetesen a királyi család nem értette, mi a baj, pedig – legalább is ilyen távlatból – az okok egyértelműen látszanak.
Először is: a forgalomba kerülő pénz mennyiségét nem követte az áruk mennyiségének növekedése. A termelékenység szintje stagnált.
Vessünk egy pillantást az alábbi ábrára! Egyértelműen lászik a megtermelt javak mennyiségének alakulása.
Egy főre jutó GDP 1500-1950 között:
A másik nagyon fontos inflatorikus tényezőt a szabad munkát sújtó indokolatlanul magas teher jelentette – Spanyolország folyamatosan elnéptelenedett. Sokan voltak a királyi kiváltságosok, akiknek nem kellett adót fizetniük. A legszegényebb társadalmi rétegek túladóztatása pedig kifelé irányuló migrációs hullámot idézett elő. Az innovációt elfojtották, és a céhek kiemelkedő politikai auktorokká váltak, adókat szedhettek az állam helyett, a hatékonyság gyengült.
Mindezzel párhuzamosan az állam túlzottan rátelepedett a kereskedelemre. A korona a teljes vertikumot ellenőrizte, gátolva a versenyt és a szabadpiacot Perutól a Fülöp-szigeteken át Itáliáig.
Ez a többszáz éves történet is egyértelműen mutatja tehát: ahhoz, hogy bármely gazdaság egészségesen nőjön (a teljesség igénye nélkül) először is költségvetési egyensúlyra, mindemellett pedig hatékony és igazságos adórendszere van szükség. Kell továbbá az innováció, a verseny és a termelékenységnövekedés. Máskülönben látjuk, hová vezetnek az egyensúlytalanságok…
Manila, az első világváros
A Fülöp-szigetek már tízezer évvel ezelőtt lakott volt. A filippínó kultúra megjelenése a szigetvilágban Kr. u. 500 környékére tehető. Manila városának alapítja a Namayan Királyság volt. Az olvasóban jogosan merül fel a kérdés, hogy rendben, klasszak ezek az információk, de hogy jön ebből az első világváros?