Stop benzinárstop 3. – Amikor eljött az igazság pillanata

Idén több írásomban foglalkoztam (itt és itt) a hatósági árszabályozások kérdésével. Személy szerint, mint a piaci folyamatok megrögzött híve, megdöbbentem figyeltem az idei év eseményeit!

Nem értettem, hogyan fordulhat elő egy piacgazdaságban, hogy az üzemanyagok árát központilag elkezdik szabályozni, majd össze-vissza farigcsálni… Világos volt számomra, hogy az ország üzemanyagimportra szorul, azonban, ha az ár központilag szabályozott és alacsonyabb, mint a piaci ár, senki sem fog külföldről eladni nekünk olcsóbban üzemanyagot a világpiaci árnál. Ergo csak idő kérdése volt a hiány kialakulása.

Novemberben felerősödtek azok a folyamatok, amiből sejteni lehetett, hogy ellátási nehézségek várhatóak a piacon. A Mol százhalombattai finomítója csökkentett kapacitással működött, import továbbra sem jött, és közben beindult a lakossági pánikvásárlás, ami oda vezetett, hogy az emberek kígyózó sorokban várták annak lehetőségét, hogy literenként ismét 480 forintért tankolhassanak. Ez mindaddig tartott, amíg egyre több benzinkút ürült le.

Végül december hatodikán késő este eljött az igazság pillanata. Kivezetésre került a benzinár központi szabályozása – vagyis a kereslet és a kínálat aszimmetriája kikényszerítette az üzemanyagpiac ismételt piaci alapokra történő helyezést!

Őszintén szólva, nagyon megkönnyebbültem, ugyanis élethelyzetem jelenleg nem teszi lehetővé, hogy tömegközlekedjek, havi háromezer kilométert vezetek, gyakran tankolok. Mondhatni élet és halál kérdése, hogy rendszeresen üzemanyaghoz tudjak jutni.

Az ellátási nehézségek teljes mértékben azóta sem oldódtak meg. Egy héttel az árszabályozás eltörlése után Veresegyházról Gödöllőre kellett mennem tankolni, mert sem az osztrák, sem a magyar multi kútján nem volt üzemanyag… Bízom benne, hogy az újra beinduló importnak, a helyreálló feldolgozói kapacitásoknak és a lakossági pánikvásárlások elmaradásának következményeként lassan visszaáll az élet a régi kerékvágásba! Egy dolgot kivéve, ami nem más, mint az üzemanyagok árai. A háború kitörését közvetlen megelőzően a WTI olaj hordója 95 dolláros áron forgott, ma 75-ön, itthon mégis körülbelül 30 százalékkal drágább az üzemanyag.

Miként lehetséges ez?

Valószínűleg jelentősen közrejátszik egy másik piaci folyamat is; tudniillik a forint 25-30 százalékkal értékelődött le a háború kitörése óta az amerikai dollárral szemben, ami a benzinárakat is magasabbra tornássza.