Úgy tűnik, hogy a hatósági árszabályozás számos termék és energiahordozó esetében még egy jó ideig marad érvényben hazánkban. Véleményem szerint a nyolcvanas évek életérzése kering a levegőben.
Én a piac és a verseny híve vagyok, ezért is fogalmaztam meg előző írásomban ellenérzéseimet a benzinárstoppal kapcsolatosan. Most hozzá szeretnék fűzni néhány gondolatot a korábbiakhoz, szigorúan saját és nagyon szubjektív megközelítésből.
Múlt csütörtökön Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter bejelentette, hogy 800 milliárd forint extra profitot fognak elvonni összesen kilenc szektortól. Már az sem világos, hogy mi is az az extra profit egy piacgazdaságban (a GKI Gazdaságkutató vezérigazgatójának sem az), ahol mindenki a maximális haszonért dolgozik, és a mindenkori cégvezetés a tulajdonosi érték maximalizálását tartja szem előtt. No nem baj, majd rájövök egyszer biztosan! Viszont sokba került nekem ez a bejelentés – mint OTP-részvényes, többe, mintha kifizetném adott évben a teljes literenkénti benzinárat.
A részvény ára egy nap alatt 1400 forintot esett, ami azt jelenti, hogy 392 milliárd forinttal csökkent a bank tőzsdei kapitalizációja! Ergó a részvényeseknek, azaz a tulajdonosoknak ennyivel csökkent egy nap alatt a vagyona. Ez egyébként a hazai GDP 0,5 százaléka. (A múlt héten összesen 13,87 százalékkal gyengült a papír.)
Abban bízhatok, hogy a keletkezett veszteségem idővel el fog tűnni, bár osztalékra így kevésbé számíthatok az elkövetkezendő években.
Tudom, értem én, amikor én születtem, a tőzsde még eretnek dolognak számított idehaza, ne háborogjak! Közben a világ megváltozott, kapitalizmusnak hívják a fennálló gazdasági rendet. Emlékszem, nem is olyan régen, az USA előző elnöke Donald Trump, a kormányzásának sikerét az amerikai S&P 500 tőzsdeindex teljesítményében mérte.
Továbbhárítás? A szolgáltatóknak van árazási ereje és képessége. Ezáltal tarifaemeléseket hajtanak végre, számlavezetési és utalási költségeket megemelik, egyéb szolgáltatások díjaiba beépítenek emeléseket. Magyarán áthárítanak költségeket a fogyasztókra, és hárítottak is már a történelem során…
Szerintem érezni a helyzet kacifántosságát. Nincs ingyen ebéd – ezt be kell lássuk ismételten. Véleményem szerint egyszerűbb lenne rászorultsági alapon intézkedéseket hozni. Akik jobban hozzá tudnak járulni a közteherviseléshez, azok meg is tehetnék azt úgy, hogy az intézkedések externális költségei nem a teljes lakosságot érintenék valójában.
Extraprofit-adó: meglepő, hogy meglepődtek
Hónapok óta nyilvánvaló, hogy komoly költségvetési kiigazításra lesz szükség Magyarországon. Az is egyértelműnek tűnt, hogy ennek jelentős részét különadók fogják kitenni. Pont úgy, mint 2010 után.
Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.