A svédek kincse mentheti meg az Öreg Kontinenst

Méltatlanul kevés visszhangot kapott az az idei januári hír, miszerint Svédországban megtalálták Európa legnagyobb ritkaföldfém-lelőhelyét, amit Per Geijer névre kereszteltek. Szerintem pár szűkszavú beszámolónál több figyelmet érdemel ez a téma: egy rendkívül fontos stratégiai sebezhetőségre nyújt ugyanis megoldást a most felfedezett svéd ércmag.

Miért fontos nekünk, európaiknak ez a kérdés? Leegyszerűsítve azért, mert a modern élethez nélkülözhetetlenek ezek a ritkaföldfémek, azonban az Öreg Kontinens eddig nem rendelkezett saját termeléssel, így nagymértékben ki volt szolgáltatva a gazdasági riválisaival, főleg Kínával szemben.

Először is érdemes tisztázni, hogy mik ezek az elemek. A ritkaföldfém egy gyűjtőfogalom, ami a periódusos rendszer nyolcadik sorában található kémiai elemeket foglalja magában. A hétköznapi életben ennél nem is nagyon kell többet tudnunk a jellemzőikről, a gazdasági jelentőségükre azonban érdemes bővebben is kitérni. A mai modern életvitelünkhöz használt eszközök jelentős részében megtalálhatók ezek a fémek. Ráadásul a jelen ismeretek szerint nem is helyettesíthetők más anyagokkal. 

A fő felhasználási területük a permanens mágnesek előállítása. A neodímiumból készült mágnes fizikai tulajdonságaival egyetlen másik anyagból készített mágnes sem veszi fel a versenyt. Ilyen mágnesekből készül a fülhallgatóinkban található apró hangszóróktól kezdve a modern orvosi diagnosztikában használt MR- és CT-berendezésekig rengeteg eszköz. Nélkülözhetetlenek továbbá a kohászatban, az autógyártásban és az akkumulátorok bizonyos alkatrészeinél. Mégis, talán a legkritikusabb szerepük az egyes kémiai folyamatokban katalizátorként történő felhasználásukban van – ez utóbbi tipikus területe a chipgyártás. Így persze már érthető a kiemelet figyelem, amely ezekre a fémek irányul.

A Covid-összeomlás, és a tajvani helyzet fokozódása óta annyi cikk született a chipek kritikus jelentőségéről, hogy feltételezem mindenki tisztában van vele mennyire nélkülözhetetlenek ezek a hétköznapi fogyasztási cikkektől kezdve a modern hadászati eszközökön át, a kritikus infrastrukturális berendezésekig. Amíg azonban a chipgyártás egy rendkívül összetett rendszerben valósul meg – még akkor is, ha Tajvan egy megkerülhetetlen szereplő ebben a láncban –, addig az iparág fontos nyersanyagainak – a ritkaföldfémeknek – az ellátása területén a világ sokkal inkább egypólusú. Hogy alakulhatott ez ki?

Sajnos a ritkaföldfémek bányászata messze nem környezetbarát technológiával folyik. Ezek a fémek jellemzően kis koncentrációban találhatóak meg a földkéregben, ezért az egyetlen szóba jöhető bányászati technológia a csurgalékbányászat. Ennek lényege az, hogy a kibányászott kőzetekből hatalmas halmokat építenek, amikbe durva vegyszereket injektálnak. Ezek a maró anyagok kioldják az értékes ritkaföldfémeket, amiket ilyen koncentrált formában már könnyű leválasztani és finomítani. További probléma, hogy a ritkaföldfémeket tartalmazó ércek gyakran tartalmaznak radioaktív anyagot (tóriumot, illetve rádiumot). Így nem csupán a visszamaradó durva vegyszereket kell kezelni, hanem meg kell oldani a tevékenység melléktermékeként keletkező enyhén sugárzó meddő anyagot tartalmazó hatalmas kiterjedésű iszapos tó semlegesítését is. Ez rendkívül drága folyamat, így a legtöbb helyen bele sem vágnak.

A fejlődő országokban azonban a környezetvédelmi szempontokat sok esetben felülírják a gazdasági érdekek.  Ezt jelzi a kínai reformok atyjaként emlegetett Teng Hsziao-pingnek a nyolcvanas évek végén elhangzott mondata: a Közel-Keletnek van olaja, Kínának pedig vannak ritkaföldfémei. Árnyalja a képet, hogy jelentős kitermeletlen készletei vannak Vietnámnak, Brazíliának és Oroszországnak is, de egyik ország sem vállalta, hogy hatalmas, sugárzó anyaggal teli, kietlen vidékeket hozzon létre saját országában – vagy azt, hogy a káros hatásokat semlegesítő rendkívül drága technológiát építsen ki.

Kína viszont fejlődni akart mindenáron, így a rákos megbetegedések várható megemelkedése árán is vállalta a kitermelést mindenféle egészségügyi és környezetvédelmi szempontot figyelmen kívül hagyva. Így lényegében egyedül biztosították a világ ellátását olcsó ritkaföldfémekkel. Ezzel a stratégiai előnnyel természetesen tisztában vannak, és alkalmazták is az exportkorlátozásokat az érdekeik érvényesítésére. Az idei csörte előtt 2011-ben nyúltak ehhez az eszközhöz, amikor is rövid időn belül hatszorosára emelkedett a neodímium ára.

Már ez a 2011-es esemény ébresztőt jelentett a világ számára. Természetesen, aki tudott, elkezdett alternatív forrásokat kiépíteni. Az amerikai védelmi minisztériuma nem kevés pénzt áldozott arra, hogy az USA-nak újra legyen számottevő saját ritkaföldfém-termelése. Persze a kínai dominancián nem lehet ennyire rövid idő alatt változtatni, de a stratégiai függésen sokat enyhít az USA szempontjából.

Azóta az ukrán háború bebizonyította, hogy a rendkívül bonyolult beszállítói láncok korában mennyire veszélyesek az egyoldalú függések, és egyetlen apró fogaskerék kiesése mekkora gondokat okozhat a globális termelésben. Akik szorosan követték a gazdasági eseményeket emlékezhetnek rá, hogy a háború első hónapjaiban hatalmas gondot jelentett például a neongáz ellátás leállása. Ezt a gázt az acélgyártás melléktermékeként termelik, a világon szinte egyedüliként a kelet-ukrajnai régi technológiát használó (ilyen például a háborúban szinte teljesen megsemmisült Azovsztal) acélművekben.

Azóta az ipar megoldotta problémát; más módon is képes neongázt termelni. Ritkaföldfémet azonban nem lehet másként előállítani, csak bányászni.

Ezért nagyon fontos az év eleji svéd felfedezés Kirunában, mert végre az USA-hoz hasonlóan az EU számára is csökkenhet valamelyest a kínai függés, ha majd egyszer évek múlva beindulhat a kitermelés. Márpedig a függőségünk nem csekély, ugyanis a kontinens ritkaföldfém importjának 98 százalékát Kínából szerzi be, évi mintegy 1400 tonnát. Ez a mennyiség a várakozások szerint 2030-ra 6500 tonnára nő. Ráadásul ez csak a nyersanyag import. Feldolgozott termékként, például mágnesek formájában évente 16 ezer tonnát importálunk. A svéd lelőhely a becslések szerint egymillió tonna fémet rejt, így jó pár évre biztosíthatja az EU ellátását.

A projekt megvalósíthatóságát nagy mértékben segíti, hogy Kirunában található Svédország legnagyobb, és egyben a világ egyik legmodernebb vasércbányája. A Per Geijer érctömb pedig ehhez nagyon közel helyezkedik el. Vagyis a termelés beindításához az alapvető infrastruktúra már jórészt rendelkezésre áll. Így hiába kell majd sokat költeni a környezetvédelmi előírások betartására, a svéd LKVB bányavállalat úgy ítéli meg, hogy ezekkel együtt is ki tudják majd termelni az itt található ritkaföldfémeket.

Forrás: LKAB (Képernyőfelvétel)