„Az első hétfőn találkoztunk az után a hétvége után, amikor a Hamász megtámadta Izrael. Intenzíven figyelik a híreket, de nem idegeskednek. A már több válságot átélt, az aktív vezetéstől most visszavonuló Bilibók Botond hosszabban és olykor filozofikusabban beszél. Harmincegy éves utódja, Szabó Balázs fókuszáltan, gondolatait inkább elhadarva elemez, de mindketten a hosszú távú meggyőződéseket emlegetik. Más habitusúak, sok mindenhez másképp nyúlnak, ez a HOLD Alapkezelő működésében is meg fog látszani. Az ország legnagyobb, magyar kézben lévő, független befektetési alapkezelője tizennyolc év után nem csak vezetőt vált” – ezzel a felütéssel kezdődött a Forbes (nagyon is emberi) interjúja Botonddal és Balázzsal.
A teljes interjú eredetileg a magyar Forbes novemberi lapszámában jelent meg.
Fekete Emese/Forbes: Egy régóta előkészített, hosszabb folyamat eredménye érik most be, 18 év után vezércsere történik, Balázs átveszi az irányítást. Botond, kiégtél? Meguntad?
Bilibók Botond: Nem, nem, ez tudatos lépés. Figyelj, közel harminc éve itt dolgozom. Ez az első és vélhetően utolsó munkahelyem. Ebből körülbelül tizennyolcat vezérigazgatóként tölthettem el, nem mintha ennek nagyobb jelentősége lenne. Megéltem azt, amikor ketten voltunk, és azt, amikor sokan lettünk. Amikor ez egy néhány száz milliós profitot termelő társaság volt, és most azért jó néhány milliárdos profitot termel. Amit szakmai oldalról megélhettem, azt megéltem.
Viszonylag hamar láttam, hogy egy alapkezelő nem föltétlen alapkezeléssel kell foglalkozzon, ez a 2000-es évek közepén teljesen rendhagyó gondolat volt. Ez a társaság most már hosszú évek óta sokkal inkább privátbanki szolgáltató, de szokatlan módon abból is csak portfóliókezelési szolgáltatást nyújt, amit mi privát vagyonkezelésnek hívunk. Iszonyatosan minőségi ügyfélköre van, ezzel nagyon szépen, nagyon eredményesen tud dolgozni, de Magyarországon kezelt vagyonban duplázni, legfeljebb triplázni tud. Mert sajnos nagyon kicsi az esélye, hogy úgy változzon a társadalmi struktúra, hogy sokkal-sokkal több, sok százmillió forintos megtakarítással rendelkező ügyfele legyen.
De azt megteheti, hogy durván demokratizálja a szolgáltatásait, és ezt teszi lehetővé az online. Vagyis ennek a csendes, háttérbe húzódó, de komoly vagyont kezelő privátbanki szolgáltatónak meg kell tennie a következő lépést, el kell indulnia az online szolgáltatások világába. Ez a társaság most kimegy a napra, és meg fogják ismerni a nevét. Ezt tizenöt évvel ezelőtt nem tudtuk volna megcsinálni, mert olyan humánerőforrás-igénye és -költsége van a személyes tanácsadású portfóliókezelésnek, hogy kisebb volumennél nem lehet eredményesen nyújtani. De ma már megtehetjük. Azért is, mert a 90-es évek végétől mostanra eljutottunk oda, hogy tényleg egyre több potenciális megtakarító tud korszerű megtakarítási szerkezetet elérni, tehát nem csak bankbetétben vagy állampapírban gondolkozni.
Szóval, ez így nagyon vagány. Nagyon szép ennek az íve, és itt van egy nagy lépés előttünk. Ebben is rendhagyó utat választunk, hiszen a portfóliókezelési szolgáltatást tesszük azoknak is elérhetővé, akik kisebb megtakarítással rendelkeznek. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Balázsék ezt meg fogják tudni csinálni.
De miért nem akarsz ebben már részt venni?
B. B.: Eltelt harminc év, ha szerencsém van, van még húsz-huszonöt aktív évem, és még érdekel egy csomó dolog. Választhattam volna azt az utat, hogy bejövök, és osztom a nagy ideákat, amire szűk környezetben hajlamos vagyok, és közben lassan megvénülő, begyöpösödött, rutinból megoldó vezetővé válok. De inkább jöjjön egy karakán, motivált és dinamikus fiatal. Tudom, milyen ezt huszon- vagy harmincévesen csinálni, ezt az örömöt hadd élje meg más is, én meg hadd éljem meg máshol. Szerintem ez iszonyatosan sokat számít, még ha a kockázata is nagyobb. Nem véletlen, hogy amikor ezt először felvetettem a tulajdonostársaimnak, Szabó Lacinak, Móricz Daninak, Cser Tominak, akkor nem mindenki vágta rá elsőre az igent. Balázs még csak 27 éves volt.
Balázs, meglepődtél, amikor először felmerült a neved, mint lehetséges vezérigazgató?
Szabó Balázs: Azon azért igen. Valóban meglepően gyorsan jött Botondtól ez a gondolat, bár neki azért van ilyen híre a cégben, hogy mer nagyot mondani, és amit bedob, az általában inkább nagy dolog. Talán azért merült ez fel benne, mert előtte sokat beszéltünk, vitatkoztunk a vagyonkezelés, a portfóliókezelés jövőjéről, és bár elemző voltam, olyan lapos a szervezet, hogy könnyű volt véleményt nyilvánítani bármilyen területen. Szerettem, hogy ezeken gondolkodunk, talán ezért adta magát az ötlet.Aztán miután ezt bedobta, végigcsináltunk együtt még több évet. Sokan mondták, hogy á, a Botond ezt imádja, sose fog elmenni.
B. B.: Egyébként tényleg imádom.
Sz. B.: De az elmúlt fél évben már én vezettem a vezetőségi üléseket, és Botond betartotta, hogy nem hívott fel se kisebb, se nagyobb ügyekben, nem szólt bele. Ez már az átadás része volt, én meg igyekeztem ennek a bizalomnak megfelelni.
B. B.: Nekem most nem szabad itt lennem. Tulajdonos maradok, és felügyelőbizottsági tag leszek, de 1-2 évig nem fogok ide bejönni. És szeptember 26-ától ez így is van, sőt már másfél éve erre kondicionáltunk mindenkit. Nagyon lényeges volt, hogy amikor de jure kiteszem a lábam, akkor semmit ne lehessen érezni. És ez szerintem elég jól sikerült. Vajsima átmenet volt.
Az új irány, a HOLD Online vagyonkezelés, tulajdonképpen már el is indult. Pontosan mikor?
B. B.: Egy éve.
És mik a tapasztalatok, mennyire jött be? Egyáltalán mik voltak a várakozások?
B. B.: Jó kérdések, de én sose így néztem. Nem vagyok nagyon büszke rá, de sosem csináltunk terveket az elmúlt harminc évben. Nyilván volt a fejünkben valami, de nem volt éves terv meg kétéves terv, azok pont arra jók, hogy megveregessük a vállunkat, hogy milyen ügyesek voltunk, vagy lekorholjuk magunkat, hogy mennyire balfékek. Szerintem el kell indulni, csinálni kell, és ha van rá valós kereslet, akkor működni fog. Ha online körülbelül azt elérjük, hogy tízszer annyi ügyfelünk lesz, és egytizede lesz az átlagosan kezelt vagyon, mint a privát vagyonkezelésben, akkor jók vagyunk és jó nagy profitot fogunk csinálni.
Hozzá kell tennem, hogy privátban nincs sok ügyfelünk, de az egy ügyfélre jutó átlagos állományunk igen magas. Talán a legmagasabb a piacon, 300–400 millió forint között van. Hozzánk definíció szerint a nagyon tehetős emberek hozzák a pénzüket, korábban nyolcvanmilliós limitünk volt, most meg százhúszmilliós. Aki itt tud tartani ennyi pénzt, az a magyar társadalom fölső egy százalékában van szinte biztosan. És annak ellenére bízzák ránk a pénzüket, hogyha kimész az utcára, és megkérdezed, mi az, hogy Hold, nagy valószínűséggel senki nem fogja tudni.
És ez részben miattam van. Én személyesen mindig is kerültem a szereplést és a rivaldafényt, valahogy minden percet sajnálok erre. És egyébként ez sokaknak nem tetszett. Hogy itt van egy ennyire sikeres cég, és nem tudnak rólunk. Ez most majd megváltozik.
Balázs, benned több az extrovertáltság?
Sz. B.: Igen. Ennek legjobb példája talán a HOLD After Hours podcast. Ez minden pozíciómtól teljesen független, Balásy Zsolt kollegámmal három és fél éve csináljuk. Nekem a szereplés inkább élmény. De nemcsak az a lényeg, hogy a vezérigazgató mennyit szerepel, hanem hogy az egész cég neve mennyire forog. Most erre eléggé rákapcsolunk, én is sokat foglalkozom az arculatunkkal, marketinggel, az üzeneteinkkel, hogy hogyan tudjuk érthetően átadni, hogy mit is jelent a vagyonkezelés és az online vagyonkezelés.
De abban is különbözünk Botonddal, hogy szerintem egy ekkora cégnél már szükség van valamiféle tervekre. Nem célszámokra, mert én is örülök annak, hogy azok nincsenek, és jó, hogy nem áll minden privátbankár mögött egy hajcsár, de ha nem tudnánk, hogy nagyjából hány ügyfelünk lesz, akkor nem tudunk rá operációt építeni. Tehát Botondhoz képest én biztos, hogy nagyobb strukturáltságban, konkrétabb célokban hiszek, hogy lássam, hol fog tartani ez a cég. Ha valamit említenék, akkor ez kettőnk között egy nagy különbség.
Az időzítésen gondolkozom, hogy vajon jókor kezdtétek-e el ezt az online nyitást. Éppen akkor, amikor minden erővel állampapírba tereli az állam az emberek összes mozgósítható pénzét.
Sz. B.: Ez abszolút így van, van is bennünk ezzel kapcsolatban indulat, de szerintem erre mind a ketten ugyanazt fogjuk válaszolni: hogy mi nem így nézzük. A vagyonkezelésben is mindig elmondjuk, hogy hosszú táv, hosszú táv. Lehet, hogy rövid távon vagy x hónapig most állampapírba megy a pénz többsége, és ez valóban látszik, ha megnézzük a statisztikákat, de a vagyonkezelésnek pont az a lényege, hogy mi bármit tudunk venni, állampapírt is. És az is a feladatunk, hogy eldöntsük, hogy mit, milyen arányban veszünk azért, hogy jó hozamokat érjünk el azoknak, akik ránk bízzák a pénzüket. És persze, van egy csomó tényező, ami befolyásolja, hogy az emberek hova teszik a pénzüket, és ránk mennyit bíznak, vagy mennyit visznek a versenytársainkhoz, de mi csináljuk, amit a legjobban tudunk, és szerintem ez meg fog térülni. A Botond számaival is egyet tudok érteni.
És közben fontos az is, hogy el tudjuk magyarázni, hogy mit csinálunk, és ezt nagyon-nagyon élvezem. Hogy miért kell diverzifikálni, hogy miért kell részvényt is tartani a portfólióban, ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás is. Ezek Magyarországon nagyon nincsenek benne a kultúrában, Amerikában meg például nagyon benne vannak. Sose leszünk Amerika, de egy kis elmozdulás azért van. Kifejezetten lelkesít, hogy nem két porszívó közül kell egyet eladnom, és amelyik kicsit rosszabb, azt is rá kell tukmálom az ügyfélre, hanem hogy azt mondhatom, hogy egy dolgot adunk, a vagyonkezelési szolgáltatást, és abban én is hiszek. Az én pénzem is lehet benne, és a családom pénze is lehet benne, és bár erre nincs garancia, de hiszem, hogy más is jól fog vele járni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezzel foglalkozhatom. Komolyan.
B. B.: Már azt elérni, hogy nem egy évben gondolkodik valaki, hanem gördülő alapon háromban, és ne csak az elmúlt egy évet nézze, hanem három évet értékeljen, az lenne a legnagyobb siker, akkor én lennék a világ legelégedettebb embere. Mert ennek a világnak, ennek a szektornak, meg a szektor szekértolóinak is az a legnagyobb problémája, hogy mindig iszonyatosan rövid távról beszél. Ha van egy ilyen konfliktus, mint a mostani, ahonnan elindultunk a beszélgetés elején, vagy bárhol bármi hasonló történik, az is mindig óriási jelentőségűként van tálalva. Persze lokálisan nagyon nagy a jelentősége, de a megtakarításaid szempontjából ezt másképp érdemes kezelni. Ha éveken, évtizedeken keresztül dolgozol, megtakarítasz valamire, valamilyen célból, akkor jöhetnek durva válságok, mint amilyen a 2008-as is volt, ha kellően távolról nézel rájuk, akkor megérted, hogy az a lényeg, hogy közép-hosszú távon átlagosan jó teljesítményt tudj elérni. Ha azt eléred, akkor valószínű, hogy a megtakarítók meghatározó többségét már megverted.
Mibe fekteted most a pénzedet?
Szabó Balázs:
„Fiatal vagyok, hosszú távon gondolkozom, és van olyan pénzem, amihez három-öt, vagy akár tíz évig nem kell hozzányúlnom, ezért 60–70 százalék részvényt teszek a portfóliómba. Veszek európai részvényeket, talán ez a legfontosabb. Kelet-közép-európai és fejlett piacok papírjait is, lengyeltől görögön át ír részvényekig. Utóbbira jó példa az Origin Enterprises, ami egy ír agrárcég, és amit Nemeskéry Gergely kollégámmal elemzünk. (Ennek a befektetésnek a részleteiről néhány hete jelent meg részletes írás a Forbes.hu-n.)
Van magyar államkötvényem is, szerintem ez most része kell, hogy legyen a portfóliónak, de aki most vásárol mondjuk tizenöt darab jó, azaz alulértékelt részvényt a következő 5–10 évre euróban, az szignifikáns reálhozamot fog elérni. Én abszolút ebben hiszek, ettől várom a nagy reálhozamot, és a Hold Expedíció nevű alapban, amit én kezelek, is ilyen típusú részvényeket keresek. Amerikában most kevésbé látom a felértékelődési potenciált. Az elmúlt tíz év Amerikáé volt és a technológiai cégeké, most viszont az európai részvények között több olyat találok, ami relatív jó teljesítményt fog hozni, igaz, jobban is értek, értünk Európához. Ami a kockázatokat illeti, szerintem a következő 3-4 hónapra vonatkozóan óvatosabbnak kell lenni, de nem az a lényeg, hogy mit gondolok rövid távon a piacról, az izraeli konfliktusról, vagy a Fed kamatemeléséről, hanem hogy legyenek hosszabb távú meggyőződéseim. Azok a kifizetődőek.”