Egy raktárból kap erőre az amerikai szakszervezetiség

Az Amazon Staten Island-i dolgozói megszavazták, hogy szakszervezetet alapítanak a munkahelyükön. Innen, Európából ez nem feltétlenül hangzik nagy dolognak, pedig az: ez a kiskereskedelmi óriás történetében az első sikeres önszerveződési kísérlet.

Nagy győzelmet arattak azok az érdekvédők, akik évek óta bírálják az Amazon munkaügyi gyakorlatát, a hírhedten rossz munkakörülményeket és a Jeff Bezos nevével fémjelzett vállalat alacsony béreit. A Reuters összesítése szerint 2654-en szavaztak a szakszervezetbe tömörülés mellett, szemben az ellene voksoló 2131 fővel. A szervezet neve Amazon Labor Union (ALU) lesz.

Mérföldkő

Az ALU nyolc azonnali követelést fogalmazott meg a vezetőség felé. Ezek között van a munkahelyi baleset esetén járó fizetett szabadnap, a bérek 7,5 százalékos – inflációkövető – emelése, a bizonyos részmunkaidős szerződések esetén bevezetett munkaóra-korlátozások feloldása, a műszak alatti szünet hosszának növelése (15-ről 20 percre). A New York City többi kerületétől viszonylag elzárt Staten Island-i telephely dolgozói emellett azt akarják elérni, hogy a vállalat gondoskodjon a munkába járási lehetőségek fejlesztéséről is – például egy céges buszjárat indításával.

Elrugaszkodott dolgozói igények? Az Amazonról az él a köztudatban, hogy az Egyesült Államok egyik, ha nem a legrosszabb munkakörülményeket „biztosító” nagyvállalata. Erre csak ráerősített, hogy a koronavírus-járvány alatt óriási népharag lett abból, hogy Jeff Bezosék pandémiás szempontból is mennyire rosszul bánnak az alkalmazottaikkal.

A mostani, New York-i szerveződés vezéralakja, Chris Smalls éppen annak köszönheti az ismertségét, hogy miután 2020-ban tüntetést szervezett, amiért sorra megbetegedtek a műszakban a beosztottjai, kirúgták arra hivatkozva, ő volt az, aki nem tartotta be a karanténszabályokat. Végül óriási botrány lett az ügyből, amikor kiszivárgott a menedzsment azt tárgyaló belső levelezése, hogy talán nem is lenne baj, ha  Smalls lenne a szakszervezeti mozgalom arca, mert alááshatnák vele a szakszervezetekbe vetett bizalmat – mondták ezt egy elbocsájtott feketéről, a Black Lives Matter-tüntetések kellős közepén.

A vállalat egyébként határozottan tagadja, hogy a dolgozói érdekérvényesítés elnyomása lenne a célja. A szakszervezet-ellenességét azzal indokolják, hogy

jobban szeretnek közvetlenül, harmadik fél bevonása nélkül tárgyalni a munkavállalóikkal.

Az Economist felidézte, az Amazon Staten Islanden is ezzel érvelt: a közvetlen kapcsolat a legjobb. Kiemelték az olyan pluszjuttatásaikat, mint a dolgozóknak járó egészségügyi hozzájárulás, a tandíjrendszer és nem utolsó sorban azt, hogy a helyi átlagkeresethez képest náluk jobb fizetési feltételek. (Az órabér a helyi raktárban 18,25 dollárnál kezdődik, miközben NYC-ben 15 dollár a minimum óradíj.)

Végül a dolgozók igen szavazata nyert az Amazon JFK8 néven ismert üzemben. Ennek fontos tényezője volt, hogy a korábbi önszerveződési kísérletekkel ellentétben az ALU nem valamelyik nagy országos szakszervezeti szövetség (van ilyen, például a 12 milliós tagságú, 66 éve működő AFL-CIO) helyi egységeként, hanem önálló, a telephely dolgozói által indított kezdeményezésként akart és fog létrejönni.

A hír kapcsán a menedzsment kifejezte csalódottságát és jelezte, hogy kész megtámadni a szavazás eredményét. Mivel nemrég egy kormányzati intézmény bíróság előtt vonta felelősségre az Amazont, pont JFK8-as munkaügyi kérdésekben, szerintük az ügy sérti a kormányzati semlegesség elvét és a vállalat jóhírnevét, ami tisztességtelen előnyhöz juttatta a Staten Island-i szervezőket.

Közben Alabamában, Bessemerben az Amazon dolgozóinak többsége másodszor is elutasította a szakszervezetbe tömörülést.

Union busting

A világszerte több mint másfél millió embert foglalkoztató óriás hírhedt arról, hogy minden követ megmozgat azért, hogy meggátolja a dolgozói önszerveződését. Angolul erre létezik egy fogalom, a „union busting”, vagyis szakszervezet-letörés:

a munkaadó törekvése arra, hogy eltántorítsa a munkavállalóit a szakszervezetbe tömörüléstől.

Gyakori eszköze ennek, hogy a cég házon belül kampányt épít arra, hogy a szervezkedő dolgozókat a magasnak beállított szakszervezeti díjakkal, az érdekvédelmi szervezetek túlbürokratizáltságával, a felboruló menedzsment-munkavállaló kapcsolatok negatív következményeivel sokkolja. Így győzve meg a dolgozókat arról, hogy nem áll érdekükben a szakszervezetet létrehozni.

Amerikában évi többszáz millió dolláros iparág épül azokra a tanácsadó cégekre, amelyek az önszerveződés letörésében segítik a nagyvállalatokat. Az amerikai Munkaügyi Minisztérium (Department of Labor) információi szerint az Amazon tavaly körülbelül 3,4 millió dollárt költött ilyen tanácsadó cégek szolgáltatásaira. Voltak olyan szakértők, akiknek a vállalat naponta 3200 dollárt fizetett „szakszervezet-letörési” segítségükért.

A New York Times arról írt a JFK8-as önszerveződési kampány kapcsán, hogy az Amazon kifejezetten erre a célra kifejlesztett szoftverekkel akarta felderíteni és megtörni a telephelyen zajló szakszervezeti tevékenységet. Itt is bevetette azt a régi fegyvert, hogy gyakran kötelezték a munkavállalókat arra, hogy olyan tréningeken vegyenek részt, amelyek az érdekvédelmi szervezetekhez való csatlakozás vélt árnyoldalait hangsúlyozzák ki.

A szakszervezetiség hajnala?

New Yorkban sikerült az, ami Alabamában nem. Ez annak is köszönhető, hogy a keleti parti állam (és még inkább NYC) Hawaii után az amerikai szakszervezetiség legerősebb bástyája, szemben a déli állammal, ahol jellemzően alacsony a tagsági arány. Fontos tapasztalat: míg Bessemberben egy nagy érdekvédelmi szervezet, a Retail, Wholesale and Department Store Union (Kiskereskedelmi, nagykereskedelmi, áruházi szakszervezet) vezette a kampányt, addig Staten Islanden az alkalmazottak fogtak össze.

A JFK8-ban történtek hatására Amerika-szerte erősödni látszik a szakszervezeti mozgalom – van is hova, az Economist szerint a magánszektorbeli dolgozók csupán 6 százaléka tagja ilyen érdekvédelemi szervezetnek, pedig 1983-ban még 20 százalék felett volt ez az arány.

A „union” egyébként egy inkább demokrata gondolat, szembeállíthatóan a republikánusok „right to work”, piacközpontú ideológiájával.

Nem véletlen, hogy a másik politikai térfél rendszeresen támadja a republikánus vezetésű államokat azzal, hogy azok a „munkához való jogra” hivatkozva korlátozzák a szakszervezeteket, a dolgozókat a kollektív bértárgyalások lefolytatásában.

Most Joe Biden személyében egy alapvetően pro-union elnök ül a Fehér Házban, aki óvatosan, de már tavaly tavasszal a bessemeri dolgozók támogatásáról tweetelt, igaz nem nevesítve, hanem „Alabama munkásainak” nevezve őket.

Workers in Alabama – and all across America – are voting on whether to organize a union in their workplace. It’s a vitally important choice – one that should be made without intimidation or threats by employers.

Every worker should have a free and fair choice to join a union. pic.twitter.com/2lzbyyii1g

— President Biden (@POTUS) March 1, 2021

Úgy tűnik, az amerikai dolgozók érzékelni kezdték, mennyire megnőtt a mozgásterük, mióta a koronavírus-válság utáni gyors gazdasági fellendülés szokatlanul feszes munkaerőpiaci helyzetet teremtett.

Decemberben jött létre a Starbucks első szakszervezete, azóta pedig 10 újabb kávézójukban volt szavazás, és csak egyben született nemleges válasz az önszerveződésre. A sztori érdekessége, hogy kávézókról beszélvén, a cégnél telephelyenként néhány tucat kollégának kell döntenie. Annak ellenére, hogy az alabamai dolgozók nem kértek a szakszervezetből, a JFK8-ban olyan szimbolikus jelentőségű döntést hoztak az alkalmazottak, ami az Amazon globális belső politikájában is megkeverheti a lapokat.

HOLD kommentár: Móricz Dániel – befektetési igazgató

A szakszervezet megalakítása több szempontból is szimbolikus és egy tartós változás előszele lehet.

Egyrészt az Amazon az USA második, a világ harmadik legnagyobb nem állami kézben lévő munkáltatója.

Másrészt az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája rekord közeli mélységbe (3,6 százalékra) süllyedt.

Harmadrészt hiába emelkednek 20 éve nem látott mértékben a bérek az USA-ban, az infláció megugrása miatt a reálkeresetek alacsonyabbak, mint egy éve.

A globalizáció megtorpanása (visszafordulása), a fejlett piaci munkaerő-tartalékok kimerülése (a technológiai fejlődés ellenére 40 éves mélyponton van a munkanélküliség), a társadalom öregedése egyaránt amellett szólnak, hogy a munka részesedésének a tőke rovására emelkednie kell a gazdasági hozzáadott értéken belül.

Az összes amerikai munkavállaló bérszakaszának (labor share) változása

A magas vagyoni és a jövedelmi különbségek miatt az újraelosztásra egyre erőteljesebb társadalmi igény is. Ennek a leginkább piacbarát módja, ha a jobb alkupozícióba kerülő munkavállalók magasabb béreket tudnak kiharcolni maguknak.

Jó esélyt látunk arra, hogy a globalizációval párhuzamosan négy évtizede tartó „tőkebarát” környezet helyét fokozatosan egy munkavállalóknak kedvező hosszabb időszak váltja fel.