Szembeszélben ingatlanozni sem könnyű

Tudom ez a cím kevésbe kattintásvadász, mint a témában született két közelmúltbeli írás a Telexen. Korábban kollégám fejtette ki véleményét a budapesti lakáspiaci befektetésekről, mint az infláció elleni védelem egyik jelenleg felkapott eszközéről. Egy másik cikk felhívta a figyelmet arra, hogy létezik egyéb olyan eszköz (nyilvános, nyílt végű befektetési alap) is, ami lehetővé teszi a lakossági befektetők számára, hogy közvetett módon fektessenek be az ingatlanpiacon. Ez utóbbi esetben díjat fizetnek a befektetők, amelyért az ingatlanpiaci szakértők tudását és erőforrásait használják fel, akik az összegyűjtött jelentős összeget már sokféle ingatlanba fektetik, kezelik.

Ha valaki lakossági befektetőként ingatlanban szeretné tartani a pénzét, akkor lényegében ez a két fő lehetősége van. (Vehet még esetleg ingatlanpiaci kitettséggel rendelkező részvényt, de ahhoz azért érdemes jól ismerni az adott céget, annak menedzsmentjét, szektorális és geográfiai kitettségét és főleg árazottságát.) Ha valamiért nem bízik igazán a pénzügyi intézményrendszerben, akkor maga vesz befektetési céllal ingatlant, de akkor a magas belépési korlátok miatt a nagy többségnek valójában marad a lakáspiac, vagy az, hogy az általa kiválasztott ingatlan befektetési alapba teszi a pénzét. Bármelyik esetet is választja, jó eséllyel hazai ingatlanpiaci kitettséget (és részben rövid magyar állampapírokat) vásárol.

Ebben a cikkben alapvetően arról írok, hogy mik azok a tényezők, amikre az ilyen döntések során érdemes figyelemmel lenni. Mik határozhatják meg ezen esetekben a várható hozamot. Természetesen országonként és régiónként nagyon különböző gazdasági és demográfiai folyamatok befolyásolják az ingatlanpiac különböző szegmenseinek értékét, amelyet a megfelelő szakemberek képesek lehetnek kiaknázni. De most alapvetően a hazai viszonyokra koncentrálok, hiszen azoknak a befektetőknek, akik a fentebb említett lehetőségeket mérlegelik leginkább ez a releváns.

Csökken a kockázatéhség a világban

Egy változást ugyanakkor az előbbiektől függetlenül érdemes megemlíteni. Ez a világon szinte mindenhol jelentősen befolyásolja a befektetési eszközök értékét, ami alól az ingatlanpiac és hazánk sem kivétel.

A világ nagy jegybankjai az infláció felpörgése miatt változtattak korábbi agresszív támogató politikájukon, amely az elmúlt években jelentősen hozzájárult a befektetési eszközök, így az ingatlan felértékelődéséhez is. A kamat- és hozamemelkedések következtében a befektetők potenciális befektetési lehetőségei jelentősen kitágultak, nem olyan erős már a motiváció a kockázatvállalásra. Nagy részben ennek köszönhető az a globális részvénypiaci korrekció, amit az elmúlt fél évben tapasztaltunk. És nehéz elképzelni, hogy ez ne érintené majd idővel hátrányosan a befektetési eszközök egy másik osztályát: az ingatlant.

A globális folyamatokon túl a hazai ingatlanok értékét a belföldi gazdasági folyamatok is jelentősen befolyásolják. Idehaza szűk egy évtizede tart a gazdasági fellendülés, eközben a kormány és a jegybank jelentős programokkal és finanszírozással támogatta és segítette a hazai ingatlanpiaci befektetéseket. A kormány a családtámogatáson nem szeretne szűkíteni, de a hazai jelentős infláció csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, ráadásul egyes programok maguktól is kifutnak év végével.

Változásra kell készülni Magyarországon is

Az államháztartás stabilizálásához elvont források növekedési kockázatot jelentenek. A jegybank által nyújtott olcsó források szűkülnek. Bár a lakossági eladósodottság szintje nem tekinthető magasnak, a hitelhez jutás feltételei jelentősen változtak itthon is az elmúlt fél év során. A lakóingatlan vásárlók jelentős része hitelt vesz igénybe, miközben az idei kamatváltozásokkal összefüggésben egy 20 éves hitel jövőben várható törlesztőrészlete már eddig 30-40 százalékkal nőtt. Bízzunk abban, hogy a romló gazdasági fundamentumok nem vezetnek a munkanélküliségi ráta növekedéséhez, de egy komolyabb gazdasági lassulás esetén ezt egyáltalán nem lehet kizárni. Főleg, ha az európai uniós források tartósan vagy jelentősen szűkűlnek. Ez ma a hazai gazdaság legnagyobb kockázata. Magam is remélem, hogy ez az utóbbi vészforgatókönyv elmarad, szerintem a realitás ezt diktálja.

Az ingatlan és ezen belül a lakóingatlan befektetések hosszú távon várhatóan valóban infláció feletti, azaz pozitív reálhozammal kecsegtetnek, hiszen kockázatos befektetések. Különösen alkalmasak lehetnek a reálérték megőrzésére hiperinflációs környezetben. De ez nem jelenti azt, hogy hosszú évekig, évtizedekig ne teljesíthetnék alul a kockázatmentes hozamot, vagy az inflációt. Erre nagyon sok példát és időszakot lehet felhozni a múltból úgy itthon, mint külföldön.

Ígéretes ingatlanpiaci befektetések itthon

Abban nagyrészt egyetértünk kollégáimmal, hogy nem a hazai lakóingatlan a legvonzóbb szegmens ezen a piacon. Térjünk tehát át a nem lakó jellegű ingatlanokba (irodák, kereskedelmi ingatlanok) történő befektetésekre.

Biztosan “inflációállóak” ezek a befektetések?

A kérdés eldöntésének egyik módja, ha összehasonlítjuk a hazai lakosság számára nyilvános forgalmazásban elérhető alapok elmúlt időszaki forintos teljesítményét a hazai inflációval, hiszen ezek az alapok nagyrészt ilyen eszközöket tartanak. Az utolsó, májusi év/év alapú magyar inflációs adat 10,7 százalék.

Persze a rövid távú hozamokat mindig óvatosan kell kezelni, érdemes hosszabb időtávokat is vizsgálni, mielőtt bármelyik alap mellett döntünk. De ezen időtávon nagyon szembetűnő különbséget észlelhetünk, hiszen a forintos, nyilvános nyílt végű hazai ingatlan alapok nagy része közepes egy számjegyű hozamot tudott ezen időszak alatt felmutatni.

Ebből arra kell következtetnünk, hogy baj van a bennük lévő ingatlanok inflációállóságával?

Nem feltétlenül. Ezek az alapok a folyamatos ki és beszállás lehetőségének fenntartása érdekében jellemzően 30-50 százalékban állampapírt tartanak, amelyek forintban számított hozama nagyságrendileg egy százalék körül lehetett az elmúlt egy évben. Ha tehát a portfolió fele részben tartalmaz teljesen “inflációálló” ingatlant és állampapír, akkor a vizsgált időszakban 6 százalék körüli hozamra kellett volna szert tennie. Az ettől alacsonyabb értékeket az alapok jellemzően 1,5-2 százalékos alapkezelési díjával lehet még magyarázni.

Mindez azonban azt is jelenti, hogy a befektető csak fele részben vásárolt ”inflációálló” ingatlan portfóliót. Ismét hangsúlyozom, hogy óvatosan kell bánni egy ilyen rövid időszak vizsgálatával, csak azért választottam ezt az időtávot, mert jól szemlélteti a mögöttes folyamatokat. Tehát ilyen módon mindenképp érdemes több évet figyelembe venni és természetesen a múlt hozamait nem szabad kivetíteni a jövőre nézve. És természetesen “mindenki kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.”

Fontos ugyanakkor szem előtt tartani, hogy a megnövekvő hozamkörnyezet miatt valóban magasabb nominális hozamra lehet képes az ilyen jellegű portfóliók állampapír része, jelenleg az éves állampapírok várható hozama 7 százalék körül van. Ha a következő egy évben a pénzromlás üteme ezt meghaladja, akkor a portfólió ezen része (esetenként fele) nem lesz “inflációálló”, de a teljes portfólió nominális hozama várhatóan emiatt tényleg nő. Viszont prudens módon fenntartható az alapok folyamatos forgalmazása és a ki/be szállás lehetősége.

Mi biztosítja az értékállóságot ezeknél a befektetéseknél?

Ejtsünk még szót a portfóliók másik részéről, hiszen a várható reál(hozam)ot jelentősen befolyásolja az alap nagyobb részén elért hozam. Milyen tényezőktől függ az irodák, kereskedelmi ingatlanok értéke? Mi biztosítja az értékállóságot ezeknél a befektetéseknél?

Mint minden befektetésnél alapvetően itt is két tényezőt kell vizsgálnunk. Mennyi pénzt, cash flow-t hoz nekünk a befektetés és mi az elvárt hozam a piacon. Ez utóbbiról már volt szó. Mint említettem ennek emelkedése más eszközkategóriáknál jelentős áresést okozott az elmúlt fél évben.

Erről a személyes véleményem az, hogy a jövőben is egy nagyon komoly szembeszélként kell tekinteni rá, mert szerintem az infláció megjelenése miatt a világ nagy jegybankjai nem tudják és nem is akarják majd fenntartani azt az extra támogató politikát, amit az elmúlt bő évtizedben folytattak. Pedig ezt a faktort jellemzően ezen magatartás befolyásolja. Tekinthetjük persze hatékonynak a piacot. Mondhatjuk azt, hogy az a kockázati étvágy csökkenésén az elmúlt fél évben már túljutott a világ és további szembeszélre már nem kell számítanunk, ez a faktor megfelelően beépült a befektetési eszközök (részvény, kötvény, ingatlan stb.) árába.

A másik nagyon fontos tényező a cash flow, az ingatlanok kiadásából származó bevétel és a hozzá kapcsolódó kiadások különbsége. Ennek is nagy szerepe van az inflációálllóság szempontjából. Ha a bérlőkkel kötött hosszú távú, inflációindexált szerződések biztosítják ennek a stabilitását, a pluszban felmerülő költségek átháríthatóságát, ha a jogrendszer biztosítja a szerződések maradéktalan kikényszeríthetőségét, akkor az ingatlan biztosíthatja az értékállóságot.

Fontos tehát megvizsgálni, hogy az általunk vásárolt ingatlan, vagy ingatlanportfólió milyen hosszú szerződésekkel rendelkezik. (Itt újra javaslom a kezelőorvost és a gyógyszerészt, esetleg az alapok éves jelentését.) Ha ugyanis azt látjuk, hogy 8-10 éves lejáratú szerződésekkel rendelkezünk, amelyeket ráadásul jó állapotban lévő, válságálló cégek írtak alá, akik számára fontos a szerződéses fegyelem, akkor ezen az időtávon jó esélyünk van begyűjteni a minket megillető bérleti díj bevételeket. Ha rosszak a gazdasági körülmények, növekednek az adók, azaz az ingatlanokat nagyrészt bérlő gazdasági szereplők helyzete romlik, még mindig jelentkezhetnek a tulajdonosnál, hogy a többszöröződő rezsijükre tekintettel segítsen nekik, legalább átmenetileg csökkentve a bérleti díjat. De a jó és hosszú távú szerződés véd minket, amíg a bérlő csődbe nem megy.

A bérlők a szerződés lejáratánál újratárgyalják a feltételeket és a piaci kereslet és kínálat függvényében új bérleti díj kerül meghatározásra. Ha azt látjuk tehát, hogy 4-5 év a szerződések átlagideje, akkor évente 20-25 százalék meg fog újulni az aktuális piaci viszonyoknak megfelelően. A bérleti díjakat pedig nagyrészt a gazdasági körülmények (fent már volt erről szó) és az ingatlanpiaci kínálati viszonyok határozzák meg.

Persze, ha az összes eddigi bérlőnk Elon Muskhoz hasolnóan visszarendel mindenkit az irodába, akkor nincs miért aggódni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a környezetünkben dolgozók cégei irodaterületeket csökkentenek, akkor nem minden bérlő gondolkodik így.

Jó gazdasági viszonyok közepette új éttermek nyitnak, bővül a kiskereskedelem, több logisztikai ingatlanra van igény a jelenlegihez képest, úgynevezett keresleti piac van. Rosszabb gazdasági környezetben az ellenkezője igaz és a szerződések újratárgyalásától újra “inflációálló” a bérleti díjunk annak lejáratáig. Ilyen körülmények között nagyon nem mindegy, hogy a védelmet milyen időtávon biztosítja számunkra a bérleti szerződés.

Szembeszélben nehezebb

Fontos leszögezni, hogy egyetértek kollégáim azon állításával, hogy a megfelelő szakemberek átlag feletti hozamokra lehetnek képesek. Nem zárom ki, hogy bármely befektetési szegmensen vagy szektoron belül lehet olyan eszközöket találni, amelyek a legzordabb körülmények között is képesek jó hozamot elérni. Szerintem erre a legjobb példa az elmúlt fél év gyorsan változó világa és befektetési környezete, amely kiválóan rávilágít milyen nagy jelentősége van egy aktívan kezelt portfóliónak. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy szembeszélben sok tevékenységet nehezebb végezni.

Az új “szentháromság”

Hosszú, csak passzív, növekedés – ez volt a tőkepiaci siker képlete 2008-tól mostanáig. A jövő nyerteseinek egészen más lesz a “szentháromsága”.

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.