Lítiumbánya – Megfizetni a gazdasági fellendülés árát

Mekkora környezeti rombolást ér meg több ezer új munkahely egy balkáni országban? Mennyit vállaljunk be azért, hogy a nemzetgazdaságnak kolbászból legyen a kerítése? Ez a nagy dilemma most az Európai Unió perifériáján, Szerbiában, ahol 2,3 millió tonna fehér arany (lítium-karbonát) lapul egy tipikus agrárrégió földje alatt.

A szerbiai lítiumbánya-beruházásról egy évvel ezelőtt írtam először. A Rio Tinto brit-ausztrál bányaóriás kutatásai során majd’ 59 millió tonna, ásványba (jadaritba) rejtett lítium-, és bórkészletet fedezett fel Szerbia nyugati – mezőgazdasági, országos viszonylatban is elmaradott – régiójában, a Jadar-völgyben, ahonnan számításaik szerint negyven év alatt 2,3 millió tonna lítium-karbonátot tudnának kinyerni.

Ezzel a vállalat bebiztosíthatná a helyét a világ tíz vezető lítiumtermelője között, Szerbia pedig minden előnyét élvezhetné annak, hogy a tervezett éves 58 ezer tonnás helyi kitermeléssel Európa legnagyobb lítiumforrása lehetne, és csak a bányaberuházás közvetlenül egy, közvetetten négy százalékkal járulhatna hozzá az ország GDP-jéhez. Mindez annak a fehér aranynak becézett lítiumnak köszönhetően, ami a 21. századi elektromosautó-ipar talán legfontosabb stratégiai nyersanyaga.

Milyen szép terv! – Szerbia is, a Rio Tinto is az e-autógyártás megkerülhetetlen játékosa lehetne, évtizedekre – Mégis elhasalt, legalábbis egyelőre. Nagy országos lakossági nyomásra tavaly (a parlamenti és elnökválasztás hajrájában) felfüggesztették a beruházás előkészítését, ami a Rio szerint több, mint 2000 embernek adott volna munkát, és csak a bányaépítés 200 millió eurót öntött volna az ország ipari ellátási láncára. Azonban a környezetvédők és Vučić elnök ellenzéke szerint a projekt súlyosan veszélyeztetné a nemzeti vízkészletet, illetve a bánya környezetét.

Lítium = Fehér Arany

lítium az elektromos autókhoz (illetve telefonokhoz és számítógépekhez is) szükséges, gyorsan tölthető és nagy tárolókapacitású akkumulátorok alapanyaga, és például a repülőgépiparban is használják könnyű és erős alumíniumötvözetek készítéséhez. Becslések szerint a maihoz képest 2030-ra 18-szor, 2050-re akár 50-szer nagyobb lesz a kereslet iránta. (2020-as bázisról!)

A világ legkönnyebb féme a természetben kizárólag stabil vegyi kötésben fordul elő, ezért kinyerése csak többlépcsős vegyipari eljárással lehetséges, amelynek végén elektrolízissel állítják elő a tiszta fémet – a folyamatnak óriási vízigénye van, bányászat közben pedig káros anyagok (kátrány, kénsav és higany) kerülhetnek a levegőbe, a talajba és a vízbe.

A lítium-karbonát világpiaci ára az elektromos autók iránti keresletnek köszönhetően a 2005-ös tonnánkénti 2500 dollárról 2022 novemberére 80 ezer dollár fölé emelkedett, jelenleg 50 ezer dollár körül áll.

Lítiumfeldolgozó-üzem Nyugat-Ausztráliában
Fotó: Shutterstock

Đoković volt az utolsó csepp

Nem lehetett kellemes érzés a Rio Tinto központjában végignézni azt, hogy a tíz- és százezres, teljes Szerbiát érintő demonstrációk első hullámát még politikailag csak-csak túléli a beruházás, viszont Novak Đokovićot már nem… ugyanis nem sokkal azután vonta vissza a belgrádi kormány a projekt engedélyét, hogy az Ausztráliából kitiltott sztárteniszező hangot adott az ausztrál székhelyű bányaóriás ellen tiltakozók támogatásának. A vétót Ana Brnabić miniszterelnök jelentette be, de számos zöldszervezet is követelte a 2,4 milliárd dolláros, a tervek szerint 2027-től termelő Jadar-völgyi projekt leállítását.

Aleksandar Vučić elnök szerint ez elhamarkodott döntés volt, az Európai Unió szerbiai képviseletének vezetője pedig azt hangsúlyozta, ha valóban megoldott a biztonságos működtetés, az új bánya jelentős gazdasági fejlődés motorja lehetne Szerbia nyugati részén.

Annak ellenére, hogy a Rio Tinto komoly környezetvédelmi vállalásokat tett, például azzal, hogy a vízigény 70 százalékát újrahasznosított vízzel fogják fedezni, a mezőgazdasági régió lakossága és környezetvédők rendületlenül csengették a vészharangot az olyan, nem túl biztató tervek láttán, minthogy a bánya 150 futballpálya hosszúságú és 60 méter magas hulladéklerakója egy olyan folyó mellé kerülne, ami éves gyakorisággal kiárad.

A Jadar-völgyi bánya és üzem 2021-es látványterve
Forrás: Mining.com

A kedélyek a vétó bejelentésekor lecsillapodtak, az engedély visszavonásának részletei viszont nem derültek ki, sőt bizonyos információk csak egyéves felfüggesztésről szóltak. A Rio Tinto aggodalmát fejezte ki a döntéssel kapcsolatban, és bejelentette, hogy megvizsgálja annak jogi alapjait, mivel addig 450 millió dollárt fektetett a projektbe – és szerintük a lítiumbánya terve megfelel a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírásoknak, természetesen.

Sokan nem igazán hittek-hisznek annak, hogy a vállalat elállt volna a beruházástól. Miért is tennék, amikor a Rio Tinto éppen most is hosszú távú munkalehetőségeket hirdet? – közösen a Bechtel amerikai projektmenedzsment-céggel, ami médiaértesülések szerint „megörökli” a Jadar-projektet. A két vállalat együtt dolgozik egy belső használatra szánt megvalósíthatósági tanulmány kidolgozásán is… Ilyeneket nem véglegesen elkaszált beruházásokról szokás készíteni.

A beruházás, a kormány és a Szerbiában kiemelkedően magas légszennyezés ellen/miatt tüntetők Belgrádban, 2021-ben
Fotó: Shutterstock

Bányaóriás a kertek alatt

Egy másik erős jele annak, hogy a Rio Tinto nem adja fel, hogy a vállalat kitartóan vásárolja fel a földeket (eddig 6 hektárt, 1,2 millió euróért) a bánya tervezett helyén – derült ki a Balkan Insight februári oknyomozó anyagából. A riport szerint az óriásvállalat mellette pénzügyi segélyekkel akar jópontokat szerezni a környékbeli kkv-knál.

Érdekes kettősség, hogy amíg Brnabić miniszterelnök decemberben újra azt hangsúlyozta, hogy nem lát visszautat a Jadar-projekthez, Vučić államfő kitart amellett, hogy mekkora gazdasági fellendülést hozhatna a szerbiai lítiumbánya megnyitása. A Nyugat-Balkán talán legnagyobb politikai játékosától ismét elhangzott, hogy egy, a kérdést érintő népszavazáson alulmaradnának a bánya ellenzői.

A lítiumtermelésre vonatkozó referendum ötlete 2021 óta napirenden van, mint a leginkább fair megmérési módja a lakosság véleményének. Persze nagyon nem mindegy, hogy a népszavazás helyi vagy országos keretek között zajlana-e le.

A Balkan Insight-hoz eljutott a jegyzőkönyvmásolata a Rio Tino és az Európai Unió delegációjának tavaly márciusi egyeztetéséről – találkozó, két hónappal az előkészületek hivatalos leállítása után! –, amin elhangzott, hogy a vállalat tartana attól a forgatókönyvtől, ha az országos népszavazás „bonyolult dinamikája” döntene a projekt sorsáról, ők ezt a helyiek körében képzelik el.

Ezen a Jadar melletti legnagyobb város Loznica és a környező 12 község lakosai fejezhetnék ki a tetszésüket vagy nemtetszésüket. Az elmaradott mezőgazdasági régióban hatásosak lehetnek a Rio Tinto és a szerb leányának (Rio Sava) célzott pénzügyi támogatásai és pozitív reklámjai.

A bürokrácia útvesztői

Nehezen követhető, jelenleg jogilag mennyire szűnt meg, lóg a levegőben, esetleg maradt csőre töltve a projekt. Tavaly január 20-án állították le a beruházás előkészítését azzal, hogy a kormány hatályon kívül helyzete a Jadar-bánya különleges rendeltetésű területére vonatkozó rendeletét, majd öt nappal később a Környezetvédelmi Minisztérium megsemmisítette a környezeti hatástanulmányra vonatkozó határozatát.

Tehát megsemmisítették a beruházás engedélyeit, döntéseit – de csak majdnem, hiszen a Bányászati Minisztériumnál még ma is függőben van a tavaly január 6-án benyújtott, kitermelési terület jóváhagyása iránti kérelem, és novemberben a kormány szándéknyilatkozatot írt alá a szlovák akkugyártó InoBattal, hogy elektromos járműveknek akkumulátorgyárat építsenek Szerbiában. (A Rio Tinto a cég egyik tulajdonosa).

Az ellenzék és az aktivisták szerint mindez határozott jele annak, hogy újraindításra készül a Jadar-projekt, amihez Belgrád meghagyta a jogi kiskapukat. Közben a hivatalok útvesztőiben elveszett egy tavaly benyújtott petíció, amiben 38 ezer polgár kezdeményezte a szerbiai lítium- és bórbányászat teljes betiltását.

“A fenti dilemma gazdasági vetületének megértéséhez érdemes kiemelni, hogy a jelenlegi akkumulátor technológiák esetében a lítium számít a legfontosabb katód fémnek. A globális elektromosautó-értékesítések felfutása pedig más akkumulátor fémekhez képest is kiugró addicionális keresletet eredményezhet a lítium iránt az előttünk álló években. 

A „fehér arany” egyrészt lítiumtartalmú ércek bányászatából származik, másrészt pedig felszín alatt található sóoldatókból nyerhető ki, különböző eljárások segítségével. A kitermelési formák költségei jelentősen eltérnek egymástól, de jellemzően 12-15 ezer dollár per tonna világpiaci ár felett már megéri új bányákat nyitni. A jelenlegi árfolyam pedig bőven magasabb szinteken mozog. Tehát gazdasági értelemben, csak a bánya megtérülését szem előtt tartva érdemes lenni belevágni a projektbe.

Ugyanakkor minden kitermelési forma bár eltérő mértékben, de jelentős környezeti károkkal járhat. A Jadar-projekt elindításával kapcsolatos döntés egyértelműen egy gazdasági haszon és lehetséges környezeti kár közötti átváltás, amire nem létezik egyértelműen jó válasz. A szerbiai eset viszont jól rámutat egy globálisan is fontos kérdésre, mégpedig arra, hogy a lokális környezeti megfontolások mennyire fogják visszafogni a lítiumkínálat felfutását, és ezzel lassítani a globális energiaátmenetet a következő években.

Lehet nyitott a Balkán?

Az egykori jugoszláv tagok és Albánia a mai napig sem tudnak igazán mit kezdeni egymással. Az EU-n kívüli „nyugat-balkáni hatosnak” nagy kérdés, érdemes-e az örökkévalóságnak tűnő európai integrációra várniuk, vagy helyette egymással kellene-e szövetkezniük? A Nyitott Balkán-projekt mindkét irányba elmozdulást jelenthet.