Az elektromosautó-gyártás és a szerbiai gazdaság lehetséges jövőbeli kincséért áll sorban a fél iparág, mégis, a környezetvédők és a mezőgazdálkodás nyerték meg a lítiumbányáért vívott csata első felvonását.
Az e-autógyártás üzemanyaga
Szerbiai tüntetők tíz- és százezreinek örömére érkezett a hír januárban: annak ellenére, hogy a beruházás hatalmas potenciált tartogatott a nyugat-balkáni ország gazdasága számára, felfüggesztettik a Jadar-völgybe tervezett, 2,4 milliárd dolláros lítiumbánya-projektet a lakosok és a környezetvédők súlyos aggályai miatt.
A zöld szempontokon túl, nem egyszerű megemészteni,
Belgrád (egyelőre) miért kaszálta el annak a lehetőségét, hogy a jövő autógyártásának egyik piacvezető országává avanzsálhassa Szerbiát?
A történet 2004-ben kezdődött. A vérzivataros délszláv háborút éppen csak zárójelbe tevő Szerbia és Montenegró nyugati határszélén hatalmas kincsre bukkant a brit-ausztrál bányaipari óriás, a Rio Tinto: az egyébként tipikus mezőgazdász falu, Nedeljice közelében, a Jadar-völgyben fellelhető jardaritból nagy mennyiségben lehet lítium-karbonátot és bórt kinyerni.
Utóbbi elem csak a hab a tortán, fontos alapanyaga a napelemek és a szélerőműturbinák gyártásának, de itt a lítium az igazi nagy fogás. A nyersanyag a világ legkönnyebb féme, a telefonok és számítógépek mellett az elektromos autókban használt akkumulátorok kulcsfontosságú alkotóeleme, ami iránt a kereslet az előrejelzések szerint évente(!) 25-35 százalékkal nőhet a generációváltás kellős közepén tartó járműgyártásban.
Ebből a modernkori aranyból a szerbiai régióban valószínűsíthetően 2,3 millió tonna nyerhető ki, teljes kapacitással, éves 58 ezer tonnás kitermeléssel.
A bánya bebetonozá a Rio Tintó helyét a világ tíz vezető lítiumtermelője között,
Szerbia pedig évtizedekig trónolhatna Európa legnagyobb lítiumforrásaként. Szemléletes, a kínai árutőzsdén egy év alatt majdnem hat és félszeresére drágult a lítium-karbonát tonnánkénti ára, megközelítve a 426 500 kínai jüant, friss árfolyamon 22,5 millió forintot.
(K)ára van a fenntarthatóságnak
A bányaóriás 2021-ben jelentette be, hogy rákapcsol a projektre: 2,4 milliárd dollárt csoportosítottak a beruházásra és nekiláttak a kitermelés megvalósíthatósági tanulmányának előkészítéséhez.
A hírek szerint a vállalat és a szerb kormány elég gyorsan vérszemet kapott és elkezdett nagyban gondolkodni.
Senki sem erősítette meg, de arról szólt a fáma, hogy zárt ajtók mögött leültek az iparág kínai óriásaival és a vezető német autógyártókkal is reménybeli beruházásokról tárgyalni. Hivatalosan eddig csak a szlovák akkumulátorgyártó InoBattal kötöttek megállapodást, melynek keretében egy jövőbeli akkumulátor-értéklánc szerbiai kiépítésében állapodtak meg. Ennek lényege, hogy a kitermeléstől a gyártáson át, az elhasználódott berendezések újrahasznosításáig a bánya mellett építik ki a vállalatok a teljes infrastruktúrát.
Hogy a lítiumbirodalmi státusz mekkorát lendítene Európa egyik legszegényebb országán, ahhoz jó viszonyítási alap, hogy csak a bányaberuházás közvetlenül egy, közvetetten négy százalékkal járulhatna hozzá az ország GDP-jéhez, nem beszélve arról, hogy egy elmaradott régióban teremtene többezer új munkahelyet. Mégis, az Euronews arról írt tavaly nyáron, amikor a szomszédos Loznica közgyűlése a bánya területrendezési tervének jóváhagyásáról döntött, olyan népharag volt, hogy a tanácsnokokat csak rendőri védelemmel tudták kimenekíteni az ülésteremből.
A Jadar-völgyben sajnos érvényesül a fenntartható fejlődés nagy dilemmája:
a klímasemlegesség elérésének érdekében szükség van rá, hogy az autógyártás a belsőégésű motorokat elektromos megoldásokra cserélje, azonban ezek gyártása is óriási természeti károkat okozhat a jelenlegi technológiai fejlettségi szinten. A lítiumtermelésnek elképesztő vízigénye van, bányászat közben pedig káros anyagok, például kátrány, kénsav és higany kerülhetnek a levegőbe és a vízbe.
Annak ellenére, hogy a Rio Tinto komoly környezetvédelmi vállalásokat tett, például azzal, hogy a vízigény 70 százalékát újrahasznosított vízzel fogják fedezni, a mezőgazdasági régió lakossága és környezetvédők rendületlenül csengették a vészharangot az olyan nem túl biztató tervek láttán, hogy a bánya 150 futballpálya hosszúságú és 60 méter magas hulladéklerakója egy olyan folyó mellé kerülne, ami évente ki szokott áradni.
Egy háromfős magyar filmes csoport forgatott nemrég egy tanulságos riportot a Jadar-völgyben, amiben az is elhangzik, hogy tanulmányok szerint a környéken 135 állat és növényfaj kihalását eredményezné a termelés, nem mellesleg sok gazda megélhetésének tönkretétele mellett.
Djokovics is közbeszólt
Miután az elmúlt év végére országos politikai vitatéma lett a brit-ausztrál Rio Tinto beruházásból, a tízezres tüntetések és blokádok hatására a belgrádi kabinet visszavonta a vállalat lítiumkitermelésre vonatkozó engedélyét. Érdekes fordulat, hogy a sztárteniszező Novak Djokovics is a támogatásáról biztosította a bányaellenes tábort, akinek az Australian Openről való kizárása a vállalat szempontjából a legrosszabbkor lökte mélypontra a szerb-ausztrál diplomáciai kapcsolatokat.
Jelenlegi állás szerint a Rio Tinto legalább egy évvel elhalasztja a bánya megnyitását, a szerb kormány pedig ígéretet tett arra, hogy nem hoz semmiféle döntést az ügyben anélkül, hogy konzultálna a környéken élőkkel. A cég egyébként csak tavaly júliusig 450 millió dollárt költött a projektre a 2,4 milliárdos keretből, igaz, decemberben már bejelentette egy újabb lelőhely vásárlását 825 millió dollárért.
Egy csatát megnyert a környezetvédelem, azonban a lítiumkincs továbbra is ott fogja várni az egyre éhesebb e-autóipart a Jadar-völgyben.
A lítium nélkülözhetetlen része az akkumulátorgyártásnak. Nélküle az elektromos autózás térnyerése a technológia mai állása szerint elképzelhetetlen. A bányászat valóban erőteljes terheléssel jár a helyi környezet, élővilág számára. A szerb dilemma nem más, mint hogy a globális klímavédelem oltárán vállalhatóak-e lokális áldozatok. A jó hír az, hogy a lítium bőségesen rendelkezésre áll a Földünkön és bőven találhatók olyan lelőhelyek, amelyek bár drágábban termelhetőek ki, de lakatlan területen fekszenek.