Néhány hónappal ezelőtt, a Škoda 1000 MB-t bemutató írásunk végén úgy búcsúztunk, hogy az autó kupé változata „…annyira ritka, szép és különleges autó, hogy a későbbiekben külön írásban is foglalkozni fogunk vele.” Szépség. Azt hiszem, soha többé nem lesz már autónak olyan vékony és jellegzetesen kecses ívű hátsó tetőoszlopa, mint ennek a kupénak. A népszerű online világenciklopédia szerint „A szépség olyan jellemzője a személyeknek, tárgyaknak vagy elképzeléseknek, amely miatt a puszta megfigyelés során örömöt tapasztalhatunk.” A szépség mégis – jól tudjuk – leginkább ízlés dolga. Kinek ez tetszik, kinek az. Kinek az ilyen, kinek az olyan. Mindezt jómagam is tudom, hiszem, vallom és persze el is fogadom. Mégis azt gondolom, hogy oldtimer rovatunk mai főszereplője a szocialista autóipar valaha volt legkívánatosabb alkotása. A bűvös betűkombináció pedig: MBX.
Több mint száztíz éve annak, hogy a Škoda – pontosabban elődje, a Laurin & Klement cég – elkezdett autót gyártani. Annak is már több mint fél évszázada, hogy a cseh márka második világháborút követő időszakának legjelentősebb fejlesztése – a présöntéssel készült tiszta alumínium farmotor – megszületett. 1966. március 10-én a Genfi Autószalonon pedig a nagyközönség előtt is bemutatkozott a legkívánatosabb modell, amelybe a csehek valaha is farmotort építettek.
Persze a valóságban nem ment ez ennyire gyorsan és egyszerűen. Mert bár a Škoda folyamatosan szerette volna bővíteni modellpalettáját, a szocializmus idejében szó sem lehetett olyan exkluzív, majdhogynem a luxus ajtaján kopogtató típusokról, mint az eredeti Superb, vagy éppen a népszerű Popular modell Sport Monte Carlo változata. A kreativitásukról híres csehek mégis megtalálták a módját, miként tűnjenek ki a szürkeségből. Az 1000 MB-ből, mint bázis modellből az idők folyamán készítettek kombi, de még roadster (!) prototípust is. A Škodánál azonban egy csipetnyi luxusra – és a Nyugat devizájára – is vágytak. A felső vezetés végül engedett és zöld lámpát adott – a kupé projektnek. Az csak később derült ki, hogy – cseh kreativitás ide vagy oda – végül kizárólag a kupé változat tudta bővíteni a négyajtós 1000 MB-vel megkezdett farmotoros „sort”.
Az első kupé-prototípus még 990 Tudor néven készült 1960-ban, de sorozatgyártásba már „X” jelöléssel került hat évvel később. A mérnökök szokatlan módon nem csökkentették az autó eredeti tetőmagasságát, mert meg akarták tartani az 1000 MB tágas, ötszemélyes utasterét. „Cserébe” olyan karakteresen rajzolták meg a hátsó tetőoszlopot, hogy az eredeti tetőmagasság ellenére is teljes joggal nevezhetjük az MBX-et kupénak.
A standard négy helyett csupán két – ráadásul ablakkeret nélküli (!) – ajtót felvonultató felépítményt a Škoda kis darabszámban gyártott modellekre specializálódott kvasinyi üzeme készítette. Az MBX karosszériája tehát megőrizte az 1000 MB akkoriban bőségesnek mondott térkínálatát, ugyanakkor B-oszlop nélküli formája oldalra sokkal jobb kilátást biztosított. További extraként ráadásul nem csak az elöl ülők tekerhették le az oldalablakokat, hanem – eltérően az alaptípustól – a hátul utazók is le tudták engedni a hátsó oldalüvegeket. A háromszög alakú, kifordítható elefántfül-ablakok pedig tovább javították a belső tér szellőzését. Jó időben így igazi élményautóként lehetett vele élvezni a szocializmus friss levegőjét.
Hatalmas üvegfelületeivel az elegáns vonalú kupé olyan benyomást keltett, mintha nem is lennének középső oszlopai. Pedig voltak. Valójában a B-oszlopok véget értek a karosszéria közepénél az ablakvonal alatt, míg vékonyabb felső részüket a hátsó oldalablakokkal együtt le lehetett tekerni. Ilyenkor – akárcsak a kor amerikai autói esetében –, a szélvédőtől hátrafelé a hátsó tetőoszlopig eltűntek az oldalsó ablakok. Az utasoknak ilyenkor nem maradt más dolga, mint élvezni az eléjük táruló remek kilátást.
A csehek újdonsága Genfben hangos sikert aratott. Divatos és egyedi formájával azonnal elbűvölte a látogatókat. Még az év őszén meg is kezdődött a sorozatgyártás. Igény tehát bőséggel volt rá, de mégsem lett tömegtermék. Hogy ne lassítsa le az 1000 MB típus gyártására felépített Mladá-Boleslav-i üzem termelését, az MBX-eket külön csarnokban, jórészt kézi munkával (!) szerelték össze Kvasinyban. Így viszont a gyáriak nem tudtak lépést tartani a típus iránt mutatkozó kereslettel.
A 815 kg saját tömegű és 375 kg teherbírású kupét kezdetben alapfelszereltségként négyhengeres, 1,0 literes, dupla Jikov karburátoros, 52 lóerős, 75 Nm nyomatékú motor hajtotta (de készült néhány tucat példány egy karburátoros változatban is). Ezzel a növelt teljesítményű motorral az újdonság legnagyobb sebessége már 127 km/óra volt. Az erősebb motor persze némileg több üzemanyagot is igényelt, benzin fogyasztása így már a 8 litert súrolta 100 kilométerenként.
Már 1967 novemberében megkezdődött a továbbfejlesztett, nagyobb és dinamikusabb motorral szerelt 1100 MBX modell sorozatgyártása, de 1968 elejéig még készültek 1,0 literes motorral szerelt változatok is. Az új, 1107 köbcentiméteres motor teljesítménye nem változott. Igazi előnye a nagyobb vonóerőben mutatkozott meg, mivel elődje 75 Nm nyomatékával szemben már 81 Nm-t kínált. A gyakorlati tapasztalatok további fejlesztéseket is megkívántak, ezért kapott az 1,1 literes verzió nagyobb teljesítményű olajszivattyút és hatékonyabb hűtést.
A gyártás 1969 év végi leállásáig 1403 darab 1,0 literes, illetve 1114 darab 1,1 literes példány készült, azaz összességében is csupán 2517 darab MBX hagyta el a gyártószalagot. Habár ez elenyésző szám a négyajtós 1000 MB gyártási mennyiségéhez képest (csak ismétlésképpen: a négyajtós verzióból több mint 443 ezer példány készült), az MBX mégis jelentősen hozzájárult a Škoda további népszerűsítéséhez bel- és külföldön egyaránt. A kétajtós kupé egyedi koncepciójával és tetszetős karosszériájával megkoronázta az első nagy sorozatban gyártott cseh autó, a négyajtós Škoda 1000 MB sikerét.
Az MBX kupé legfőbb jelentősége a márka történetében nem is a közvetlen profitszerzés volt, hanem sokkal inkább az imázsépítés. Ebbéli küldetését pedig sikerrel teljesítette. Az MBX mára az egykori vasfüggöny mögötti szocialista éra legritkább és legdrágább farosa, természetesen vágyott gyűjtői kincs. Az általa megkezdett utat a legendás 110 R Coupé folytatta az 1970-es években, amelyet a Garde és a Rapid követtek a következő évtizedben, megteremtve ezzel a Škoda kupé-hagyományait.
Mai írásunk végén pedig mindenképpen ajánlom figyelmükbe az alábbi, igazán színvonalas cseh kisfilmet, melynek főszereplője éppen a kiemelt képünkön látható autó.
Kiemelt kép forrása: classicblog.cz