Az alapkezelés olyan, mint egy soha véget nem érő vízilabda-meccs – interjú Szőcs Gáborral

Ráadásul ezen a mérkőzésen nem elég nyerni, hanem minél nagyobb gólkülönbséggel kell győzni. Szőcs Gábor energia- és régiófókuszú befektetési alapjának ez sikerült idén: 36 százalékos pluszban áll január eleje óta az Orion.

Év végi nagyinterjú pénzügyi atombombákról, zöldítés- és ESG-mániákról, máltai kávézásról mélytengeri olajfúró CEO-val és egy abszolút hozamos portfóliókezelő fontolva haladásáról.

Csonka Attila: Nem mindegy, hogy kedvező vagy éppen nehéz piaci helyzetben teljesít-e jól egy portfóliókezelő – erről beszéltetek az egyik legutóbbi HOLD After Hours-ban. Milyen környezetben sikerült kiemelkedő hozamot elérnie az Orion Befektetési Alapnak 2023-ban?

Szőcs Gábor: Messzebbről indulnék, mert nem szeretnék túlzottan ráfókuszálni az idei évre. A mi szakmánkban bárkinek lehet egy jó éve, ezért a hosszú távú teljesítmény az, ami igazán számít. Az elmúlt négy év hozott mindent, amire nem számítottunk és nagyjából semmit abból, amit vártunk. 2020-21 a Covid-válságról szólt, 2022 a háborúról és az általa keltett gazdasági-tőkepiaci hullámokról, 2023-ban pedig megérkezett a brutális monetáris szigorítás, a finanszírozási költségek megdrágulása és a hozamemelkedés. Három rendkívüli esemény, három tőkepiaci „atomrobbanással” tűzdelt időszak, átlagon felüli volatilitással…

Mégis, sikerült az elmúlt négy évben sokkal jobb hozamokat elérni, mint az azt megelőző években, ami a hatékony kockázatkezelésnek – a jókor „lehúzott” és jókor „megnyomott” részvényaránynak – volt köszönhető, illetve annak, hogy a szétzilálódó világ rengeteg lehetőséget teremtett, amit aktív részvénykiválasztással, fokozottabb kereskedéssel ki lehetett használni. Az elmúlt másfél évben sokat segített az is, hogy újra van értelmezhető kamatszint, hazánkban nem is kicsi.

Az idei év kivételesen eredményes és egyben nehezen megismételhető teljesítményéhez több tényező is hozzájárult.

Globális energiapiaci és a szélesebb közép-kelet-európai részvénypiacra fókuszáló alapként jót tett egyfelől a villamosenergia-társaságok és uránbányák emelkedése, másfelől pedig régiónk háborús diszkontjának kiárazódása is. Sok nyugati befektető tért vissza a „feltörekvő európai” részvénypiacokra a politikai színtér nyugatiasodása miatt is. Gondolok itt arra, hogy Lengyelországban győzött az ellenzék és az Európai Tanács korábbi elnöke, Donald Tusk alakított kormányt, Görögországban pedig újabb négy évnyi felhatalmazást kapott a piac- és reformbarát Új Demokrácia. Nem véletlen, hogy az Economist Görögországot választotta az év országának. 

Mennyire energia-túlsúlyos az alap?

Tizenhét éve foglalkozom energiapiacokkal a HOLD-on. Ez idő alatt mindig találtam olyan szegletet a széles energiapiacon, ami izgalmas és érték alapon vonzó volt. Ezért is lett az Orion Alapnak erőteljes energiafókusza, ami a globális paletta hagyományos- és újenergia-szeltére egyaránt koncentrál. Ez számokban kifejezve jelen pillanatban annyit tesz, hogy az alap 35 százaléka van befektetve körülbelül 20 energiapiaci pozícióba – ezek száma és aránya folyamatosan változik. Próbálok mindig a piac azon részére fókuszálni, ahol a kilátások hosszabb távon jók, de a jelenben kisebb az optimizmus, a befektetők valamiért aktuálisan kerülik az adott iparágat, részvényt, és ezért olcsón lehet vásárolni.

Milyen időszakon van túl az energiapiac?

A 2023-as év a 2022-es ellentétje volt. Tavaly nagyon sokat mentek a szénhidrogének kitermeléshez kapcsolódó részvények és maga az olaj- illetve gázár is. Ugyanakkor nagyon rosszul teljesítettek a villamosenergia-társaságok. Előbbiek örültek a magas energiahordozó-áraknak és az emelkedő szervízköltségeknek, utóbbiak pedig nyögték azt a politikai nyomást, amit a rezsitámogatások ilyen-olyan bevezetése okozott.

Idén viszont fordulat következett be, mert a nyersanyag- és elsősorban gázárak jelentősen csillapodtak. Most már a forward (egyéves határidős) ár „csak” közel duplája a háborút megelőző 5-10 év szintjének, a nyomás lekerült a villamosenergia-társaságokról – az idei év nyertesei ők voltak. Görögországban, Ausztriában, Lengyelországban voltak izgalmas pozíciók. Ezek esetében a piac elkezdte árazni azt az ESG-fordulatot is, hogy ezek a cégek a „koszosabb”, szenesebb termelés felől a zöldebb, megújuló értékláncot kiszolgáló irányba mozdulnak el.

Gyenge volt ugyanakkor az olajszektor. Az S&P olaj és gázkitermelőket tömörítő indexével, vagy épp az Orion alap egyik nagy pozíciójával, a Valaris mélytengeri olajfúró-társaság részvényeivel nem lehetett pénzt keresni.

2023-ban a nukleáris energia piaca új lendületet kapott. Az urán ára szárnyalt és ez repítette az uránbányák részvényeit is, erről a Tele energiával-sorozatunkban is írtam. Az atomenergiát – bármennyire drága is – a globális színtéren nem lehet kihagyni a zöld átmenetből, különösen úgy nem, ha az államok a lokális energiatermelést és az ellátásbiztonságot is fontosnak tartják.

Ha már zöld átmenet, meg kell említeni a tiszta energiához kapcsolódó részvények idei összeomlását is. Hogyan lehet(ett) nagyot bukni a zöld részvényekkel miközben a megújuló erőművek töretlenül, gombamód és gyorsuló ütemben szaporodnak a világban? Az antagonisztikus helyzet oka az évekig fújt zöld buborék, ami irreálisan drágává tette ezeket a részvényeket a Covid éveiben. Nincs olyan briliáns vállalat, amelynek a részvényeivel ne lehetne bukni, ha túl magas áron szállsz be, és nincs olyan gyenge menedzsmenttel és stratégiával rendelkező cég, amelynek a részvényével ne lehetne keresni, ha kellően alacsonyan fektetsz be.

Szőcs Gábor, a HOLD szenior portfóliókezelője

A rengeteg lehetőségből és adatból hogyan választasz ki egy céget, szektort?

Mondok egy példát, ami jól szemlélteti. Az Orion Alap idei jó teljesítményéhez az is hozzájárult, hogy az elmúlt években elkerültem az előbb említett, megújuló- és zöldenergia-szektort, amit iszonyatosan felpumpált a korábbi évek ESG-imádata és a nulla kamatok világa. A szektor már tavaly is eresztett, de idén végérvényesen betett neki a rekord gyorsaságú és méretű hozamemelkedés, illetve a cégek operációs malőrei.

Így a tiszta- és zöldenergia-értéklánc végre érték alapon is vonzóvá vált. A klímavédelem az egyik legnagyobb és biztosan a legértelmesebb beruházási megatrend a globális szintéren, szemben például az értelmetlen háborúk és geopolitikai feszültségek miatt kialakuló védelmi és termelésrelokációs költekezésekkel.

Most megnyílt a lehetőség pozícionálni erre a trendre. Maróti Ádám kollégámmal, aki elemzési oldalon segíti az Orion stratégiáját, fél éve elkezdtük nézni a szektort.

Olyan cégeket keresünk, amelyek egyrészt nagyon sokat estek, másrészt kevésbé vannak kitéve a piaci versenynek (akár a tapasztalat, akár a technológiai előnye miatt, ami hozzásegíti a vállalatot ahhoz, hogy ne csak Földünk, hanem a részvényesek számára is értéket teremtsen a beruházásaival) és így találtunk rá a megújulóenergia-szektor termelési oldalán legbonyolultabb, tengeriszél-erőmű aliparágára, és döntöttünk úgy, hogy befektetünk a dán Ørsted társaságba. Amellett, hogy beszéltünk a céggel, iparági elemzőkkel és mi magunk is modelleztünk, megpróbáltuk megérteni azt a problématömeget, amivel a vállalat szembesült és amiért ilyen sokat esett az árfolyama.

Abszolút hozamos alapoknál a portfóliókezelőnek nagy döntési szabadsága és felelőssége van. Mennyire stresszes a portfóliókezelői élet? Minden nap 0-24-ben nyomás alatt vagy és Bloomberg-chartok előtt kell ülnöd?

Vízilabdázóként a fél életemet medencében töltöttem, imádtam a meccseket – főleg, ha jól ment a játék és győzött a csapat. Az alapkezelés olyan, mint egy soha véget nem érő mérkőzés, amin ráadásul nem elég nyerni, de minél nagyobb gólkülönbséggel kell nyerni. Így ebben a munkakörben sosem lehet hátradőlni. Folyamatos figyelmet, felkészültséget, reakciót igényel, ami egy fokozott stresszszinttel jár, de semmiképpen sem nevezném nyomásnak, hiszen mindig van idő gondolkodni, mérlegelni akár „aludni egyet” a döntésekre. Ráadásul nagyon izgalmas folyamatosan követni a világot, a tőkepiacokat, és az árfolyamok oldaláról is azt keresni, az ember hova nyúljon ahhoz, hogy többlethozamot érjen el.

Nyilván, vannak nehezebb időszakok és kedvezőtlen mozgások, amik megviselik az embert, de megtanultuk ezt kezelni. Folyamatosan jár az agyunk. Az interjúnk előtti este megnézhettem volna a Manchester–Bayern-meccset, vagy egy jó filmet, amit már kinéztem, de végül elszöszmötöltem két órát a lengyel villamosenergia-vállalatok helyzetével a gép előtt, mert izgatott, hiszen abban van az egyik legnagyobb pozícióm, és a lengyel ellenzéki győzelem összekuszálta a jövőképüket.

Egyébként kimondottan nagy stresszoldó tényező, hogy csapatban dolgozhatok a HOLD-on. Egy szakmailag és emberileg egyaránt rendkívül értékes csapatban, más portfóliókezelőkkel és elemzőkkel.

Nemrég jártatok Ádámmal Prágában egy régiós befektetői konferencián. Jó alkalom ez olyan infók és tapasztalatok gyűjtésére, amelyeket itthon, a monitor előtt ülve semmilyen elemzésből, riportból vagy Excelből sem lehet kiolvasni?

Persze, elengedhetetlen része a portfóliókezelői létnek, hogy találkozzunk olyan döntéshozókkal és menedzserekkel, akik az általunk befektetett vállalatokban hatással vannak a rövid és hosszú távú működésre. Erre jó alkalmak az ilyen konferenciák, Prágában például tizenöt meetingem volt két nap alatt.

Visszautalva a stressz-kérdésre: ha az ember olyan helyen nyaral, ahol van egy befektetése és a CEO éppen ott van, akkor szabadság ide vagy oda, vele is megiszik egy kávét. Volt ilyen pár hete Máltán, ahol találkozni tudtam az egyik mélytengeri olajfúró-hajót üzemeltető cég vezetőjével. Lehetőségem volt elbeszélgetni vele az iparág jövőjéről, amit ő sokkal közelebbről lát.

Fontos, hogy ezeken az egyeztetéseken kerüljük a bennfentes információkat! Nem úgy működik ez a világ, mint ahogy a filmekben bemutatják, hogy szivarfüstös szobákban „begyűjtjük a tutit”, aztán majd ebből lesz előnye az Orionnak. Minden részvénytársaságnak és menedzsernek elemi érdeke, hogy a tőkepiaci szereplőkkel transzparensen, de a szabályokat betartva kommunikáljon.

Egy erős év után mi a jó portfóliókezelői hozzáállás 2024-re? Fontolva haladás, vagy pont a jó széria meglovagolása?

Nem szabad és nem is befolyásolja az elért hozam azt, hogy hogyan fektetek be a következő időszakban. Csak és kizárólag a jövőre alapozott értékítéletem és a különböző eszközök vonzósága az, ami alakítja, hogy az abszolút hozamos alapban mennyire vállalok magas vagy éppen alacsony kockázatot.

A részvény- és tőkepiacokon egy nagy emelkedésen vagyunk túl, erős optimizmus uralkodik, ami azt vetíti előre, hogy megvalósul a soft landing. Mi ez pontosan? A viszonylag magas inflációt különösebb gazdasági megpróbáltatások nélkül sikerül normalizálnia és mérsékelnie a jegybankoknak. Ergo, valamennyire nőhet a gazdaság, miközben szépen terelődik le az infláció – úgy tűnik, hogy most elég nagy egyetértéssel ezt árazzák a piacok. Az még mindig egy erőteljes kérdőjel azonban, hogy mennyire lesz így a gyakorlatban.

A hatása annak a pénzügyi atombombának, amit a kamat- és hozamemelkedésen át a világra szabadítottak a jegybankárok, még nem ütközött ki teljesen a gazdaságban. Kína is szenved és egyre több a geopolitikai zűrzavar, ezért az Orion Alapban az átlagosnál alacsonyabb kockázatot vállalok. Ezt nem úgy teszem azonban, hogy eladom vagy kevesebbet tartok azokból a részvényekből, amelyeket alulárazottnak, nagy potenciálúnak gondolok. Mivel ezek túlontúl negatív jövőképet áraznak, ezeket tartom és ezzel szemben kockázatmenedezselés céljából short ügyleteket kötök szélesebb részvénypiaci indexekre melyek már optimistább jövőképet tükröznek. Ez a short pozíciók részvénypiaci esés esetén pozitív hozamot nyújtanak. A stratégiám része jelenleg az is, hogy a ciklikusabb papírok irányából némiképp a deffenzívebb papírok felé fordulok az összetételben.

Az alacsonyabb kockázatvállalásra az is motivál, hogy a bizonytalan gazdasági, részvénypiaci klíma elől „lövészárokba húzódva” már nem fagy meg vagy hal éhen az ember, mint hosszú éveken át a nulla közeli kamatok és negatív reálhozam világában… A kötvénypiacok ugyanis tálcán kínálják fel a pozitív reálhozammal és magasabb nominális hozammal kecsegtető, relatíve alacsonyabb kockázatú befektetési lehetőségeket. Az ügyfelek vagyonát immáron reálértelemben is lehet gyarapítani úgy is, ha a veszélyesebb részvénypiaci hadszínteret elkerüljük. 

Visszatérve az energiapiacra, milyennek látod hazánk helyzetét? Magyarországnak és a régiónak is fontos célkitűzése az orosz függésről való leválás, illetve a zöld átállás fokozása – tehát az energiamix átalakítása.

Magyarország és Európa sikeresen kilavírozta magát a 2022-es energiaválságból. Segített ebben a gyors keresleti és kínálati oldali alkalmazkodás, valamint a szerencsésen meleg előző tél. Az Öreg Kontinens diverzifikálni tudta az energiaútvonalait és fokozta LNG-importját, elsősorban Észak-Amerikából. A tavaly jelentősen visszaesett fogyasztás pedig a mai napig sem állt talpra:

“közel 20 százalékkal kevesebb gázt fogyaszt Európa, mint a háborút megelőzően.”

Hazánknak nagyobb maradt az orosz gázfüggősége, mert nekünk még adnak, de ha nem kapnánk, akkor se kellene kétségbe esni. Minél több idő telik el, annál több LNG- és szárazföldi vezetékhálózat-fejlesztés készül majd el.

Villamosenergia terén sokkal inkább a jövő nyújtja a kihívást. Zöldíteni kell termelési oldalon és ki kell találni, hogyan szolgáljuk ki a markánsan növekvő keresletet. Az akkumulátorgyárak megépülésével és az elektrifikáció (például az e-autózás) előretörésével jelentősen nő ugyanis hazánk áraméhsége.

Fontos döntési helyzet a magyar energiapolitika számára, hogy ezt az igényt mennyire belföldről, saját termelésből, és mennyire importból akarja kiszolgálni. Illetve ha belső termelésből teszi, akkor milyen erőműparkkal képzeli azt el.

Sokkal olcsóbb megoldás, ha magasan tartjuk az import arányát. Villamosenergia-hálózatunk tökéletesen integrált az európai hálózattal és az Unió részei vagyunk, így ellátásbiztonsági oldalról lehet úgy gondolkodni, hogy az európai áramtermelésre félig hazaiként tekintünk. A jelenleg is magas, közel 25 százalékos importarányt így akár növelhető is véleményem szerint.

És hogyan álljon össze a hazai erőműpark? A naperőművek expanziója kiegészülve a tervezett gázerőműfejlesztésekkel remek irány. A paksi atomerőmű élettartamának hosszabbítása szintén jó lépés. Az új blokkok fejlesztése ugyanakkor már kérdőjeleket vet fel. Egy új atomerőmű építése kockázatos lépés hazánknak, mert az ellátásbiztonság fokozása ellenére az egy rettentően drága beruházás. Felfogható egy 60 évre, nagyon magas áron kötött árambeszerzési megállapodásként.

Egy kis ország esetében egy ilyen beruházás, főleg ha késést és költséginflációt szenved el, akkor az jelentősen meg tudja terhelni a nemzetgazdaságot. Úgy gondolom, hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy az atomerőműnél olcsóbb megoldással biztosítsuk az energiaigényünk kiszolgálását: gázerőművek építése költséghatékonyabb opció, hiszen egy ilyen beruházás akár mindössze 20 év alatt meg tud térülni, míg az atomerőművek jellemzően csak 60 év alatt.

Ráadásul az előttünk álló évtizedekben, amikor az akkumulátorforradalom várhatóan óriási lépésekkel halad előre, el tudom képzelni, hogy a megújuló energiaforrás és az ipari méretű akkumulátorok kombinációja megfizethető módon fogja biztosítani az ország energiaellátását.

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.