Vakmajom szerint van egy elsőre apróságnak tűnő helyi sajátosság, amit csodálattal lehet bámulni a dél-koreai Szöulban, amikor elered az eső.
És itt tud ám esni, mit esni, ömleni az eső, főleg monszun idején, mintha dézsából öntenék, szakad az esőfüggöny. Előkerülnek az esernyők, milliószám.
És szempillantás alatt esernyővédő zacskót adagoló kis szerkezetek jelennek meg a boltok, irodák, toronyházak, üzletek bejáratánál, tízezrével, a menőbb helyeken gépi esernyőszárítókat helyeznek ki – a magánszektor így reagál, de azonnal. Ami a közszolgáltatásokat illeti, az összes metróvonal – van 23 – összes állomásán, van 640 (!), és azoknak minden egyes kijáratánál minimum vödröket helyeznek ki szorgos kezek nyomban, hogy az esernyődet abba csepegtesd le, mielőtt metróra szállsz, hogy se a padlót, se mások ruháját, ne vizezd össze, de itt is vannak esernyőlehúzó, azt törlő-szárító készülékek is. És ezeket mindenki használja, kivétel nélkül. Nagyon megnéznének, ha nem tennéd.
Szervezettség, készültség, olajozottság látszik ebben az apróságban, nemcsak a magánszektor, de az állampolgárok és az állam-város részéről is, amiket az adóinkból éppen azért tartunk el, hogy efféle dolgokat (is) működtessenek. És akkor alighanem komplexebb feladatok megoldására is képesek.
Aztán ahogy eláll az eső, a kihelyezett cuccok azonnal eltűnnek. Mind. Varázsütésre? Nem.
Csak működik a város, a 10 milliós megacity.
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Koreai szilánkok
Vakmajom Dél-Koreában járt, majd megírta a személyes tapasztalatait „Ázsia németjeiről”.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.