Tényleg aggódni kell a TikTok miatt? Sorra tiltják le az alkalmazást

Talán már mindenki hallotta a számtalanszor ismételt mondást: az adat az új olaj!

Oké, a cégek látják az adataimat az okostelefonon keresztül, mindenki a GDPR-szabályozásokról beszél, és a legfelkapottabb témák között egy ideje már állandó szereplő az AI és a Big Data. De tényleg ilyen fontos dolgok ezek? Tényleg akkora baj, ha a TikTok tudja, hogy merre járok, mit eszem, és milyen cipőt akarok rendelni?

Az adat kapcsán fontos tudni, hogy mennyisége a világban gyorsan nő. Nagyon gyorsan. A létrehozott, másolt, továbbított és felhasznált adat 2010 és 2022 között közel ötvenszeresére nőtt. A 2010-es 2 zettabyte mennyiségről 2022-re 97 zettabyte-ra nőtt a világ adatállománya. Valószínűleg nem sok olvasónak mond bármit, hogy mi az a zettabyte. Jelen cikkben nem is annyira fontos. Elég annyit tudni, hogy a hétköznapokból ismerősen csengő gigabyte-ból 1000 milliárdnak felel meg egy zettabyte-nak.

Gazdasági blog révén éljünk gazdasági hasonlattal: 1000 milliárd forintot akkor sikerülne elköltenünk, ha napi 1 milliárd forintot költenénk, 2470 éven át, minden nap! Tehát a zettabyte viszonylag sok.

A számok világából vissza a témánkhoz: nagyon-nagyon sok adat van a világon, és ez folyamatosan növekszik. Kinek és mire jó ez a rengeteg adat? Önmagában a nyers adat szinte semmire sem jó, feldolgozva, összefüggéseiben értelmezve azonban olyan dolgokra mutat rá, amelyek korábban láthatatlanok voltak az ember számára. A számítógépek fejlődésével ide érkeztünk most el: az eszméletlen mennyiségű adat értelmezésére van számítási kapacitás, és az összefüggések értelmezésére használjuk manapság divatosan a mesterséges intelligencia és Big Data kifejezéseket.

A megfigyelési kapitalizmus

Shoshana Zuboff, a Harvard professzora hét év kutatás után írta meg könyvét, A megfigyelési kapitalizmus korát (Age of surveillance capitalism). Meglátása szerint a kapitalizmus folyamatosan piacon kívüli dolgokat emel be a piacra, amelyeket aztán adni-venni lehet. Így volt ez legelőször a természettel, amelyet ma már földek és ingatlanok formájában birtokolni, adni-venni tudunk. Később őseink ház körüli tevékenységeit, napi elfoglaltságait emelte be a kapitalizmus a piacra, és ma már a munkát is kézenfekvő módon értékesítjük a munkaerőpiacon. A szerző szerint korunk nagy változása, hogy a megfigyelési kapitalizmus adatainknak teremtett piacot: az ingyenesen használható felületeken a rólunk begyűjtött adatokkal fizetünk, az adatért pedig első körben a célzott marketinget folytató vállalatok adnak pénzt.

Valószínűleg mindenkivel előfordult már, aki a Google keresőjét, Facebookot, Instagrammot vagy TikTokot használja: elég egy termékre egyszer rákeresni, egy ezzel kapcsolatos bejegyzést kedvelni, legdurvább esetekben csak beszélni róla a telefonunk közelében, és onnantól kezdve özönlenek a kapcsolódó hirdetések. A hirdetők így célzottan azt bombázzák, aki valószínűleg érdeklődik is. Akkor miért olyan rossz ez, ha még ki is szolgálják az igényeinket?

Ha valamit ingyen használsz, te vagy a termék – szól a mondás. A megfigyelési kapitalizmus korában az ingyenes alapanyagot adatok formájában szolgáltatjuk, amelyből a termék születik: a viselkedésünk, cselekedeteink előrejelzése (behavior predictions). A termék, amivel így ebben az iparágban kereskednek: vajon mit akarunk most, holnap, és a jövő héten csinálni. Minél pontosabban találja ezt el egy cég, annál nagyobb bevételre fog szert tenni.

Mi pedig örömmel, önszántunkból szolgáltatunk napról-napra egyre több adatot magunkról: az okostelefonok helymeghatározó, ujjlenyomatolvasó, arcfelismerő funkciói már teljesen átlagosak, és egyre elterjedtebbek az okosórák által az egészségügyi adatok is, nem beszélve az okosotthonok és járművek végtelen információt gyűjtő szenzorairól.

A reklámokon túl – nagyhatalmi játszmák

Az adatok által nyújtott versenyelőny, vagy hatalom persze nem határozza meg, hogy azt jóra vagy rosszra használják fel. Azonban nem nehéz belegondolni, hogy milyen politikai előnyöket jelent, ha több száz millió ember véleményét lehet napi szinten szondázni. A követések, reakciók és egyéb véleménynyilvánítások elképesztő mennyiségű muníciót tudnak biztosítani a politikai propagandához. Nem beszélve arról, ha nem csak országon belül, de az egész világon felmérhető és becsülhető a lakosságok jövőbeli várakozása és cselekedetei.

Az Egyesült Államok és Kína konfliktusának éleződésével a tétek is egyre nagyobbak. A nyugati világ aggódva találgatja, hogy a rövid videókat megosztó alkalmazás, a TikTok hogyan kezelheti a felhasználók érzékeny adatait. Néhány törvényre hivatkozva attól tartanak, hogy a kínai kormány titokban elérheti a technológiai vállalatok adatait, többek között így a ByteDance által tulajdonolt TikTok-felhasználókét is.

Hogy a Kínai Népköztársaságban mire képes a politika, azt mindenkinek a saját fantáziájára bíznám… Egy dolog azonban biztos: egyre több ország tiltja le részben, vagy teljesen a TikTokot. Indiában 2020 közepén tiltották le az alkalmazást, a ByteDance egyik legnagyobb piacát sújtva ezzel. Arra hivatkoztak, hogy Kína 59 féle alkalmazáson keresztül, titokban transzferált adatokat Indián kívüli szerverekre. Az Egyesült Államokban 2022 ősze óta számos államban tiltották le hivatalos szervek, valamint oktatási intézmények kollégáinak eszközeiről. Kanada 2023 februárjában vezette be a tiltást a kormány által alkalmazott kollégák összes eszközéről.

A tiltások jogi háttere még sok helyen kérdéses, azonban úgy tűnik egyre többeknek nyilvánvaló, hogy nem szeretnék Kínát támogatni a rohamosan növekvő adatállománnyal.

Jelen blogbejegyzés szerzője Murka Domonkos, az egyik ügyfélkapcsolattartó privát bankárunk, akit a fentiekkel kapcsolatos kérdése esetén ezen a címen érhet el: privatvagyonkezeles@hold.hu

Két út, amely a közösségi média forradalmához vezet

Az Elon Musk zűrös felvásárlási akciója és vitatott reformkísérletei miatt a Twittert milliószám elhagyó felhasználók egy része ezen a decentralizált közösségi médiában kötött ki.