Nagy változást hozhat a májusi elnökválasztás Törökországban: a két évtizede regnáló elnök, Recep Tayyip Erdogan a közvélemény-kutatások szerint egyelőre vesztésre áll a közös ellenzéki jelölttel, Kemal Kilicdarogluval szemben. Hogyan befolyásolná a befektetői környezetet egy esetleges változás? Érdemes török eszközöket vásárolni ebben a környezetben? A témáról Cser Tamással, a HOLD Alapkezelő vezető részvényportfólió-kezelőjével beszélgettem, aki nemrég tért haza Isztambulból.
Csonka Attila: Miért jártál újra Törökországban?
Cser Tamás: Nekünk, a HOLD Alapkezelőnek, a török egy régóta érdekes piac, rendszeresen járunk az országba, ami most különösen izgalmas az alig két hónap múlva sorra kerülő választások miatt. Első kézből akartam tapasztalatokat gyűjteni – már csak azért is, mert akárhogyan is alakul, érdemes a várható változásokhoz igazítani a helyi befektetéseinket.
A felmérések és az elemzések már temetik Erdogant. Egyre határozottabban formálódik a helyi ellenzék hatpárti összefogása. Tényleg rosszak a regnáló elnök esélyei?
Az elmúlt 2-3 hétben készült felmérések között egy olyan sincs, amely Erdogant hozta volna ki győztesnek: jellemzően 54 százalékos esélyt adnak az ellenzéki jelöltnek és 46-ot a jelenlegi elnöknek. Ez nem leküzdhetetlen hátrány, de mégis, az esélyek egyelőre azt valószínűsítik, hogy Erdogan bukni fog.
A belföldiekkel beszélgetve ezt a kimenetelt alapvetően helyesnek és reálisnak érzékelik, és a jelenlegi vezető bukását várják. Bizakodnak és reménykednek abban, hogy a pozitív fordulat küszöbére értek – persze ennél sokkal összetettebb a helyzet.
Isztambulban beszéltem tőkepiacon működő, pénzügyi szektorban dolgozó emberekkel. A városban Erdogan és a kormánypárt (Igazság és Fejlődés Pártja – AKP) hagyományosan gyengébb, az ellenzék erősebb. A tőkepiacon mozgó emberek pedig jellemzően sokkal inkább nyugati gondolkodásúak, mint az átlag török választó, tehát nem biztos, hogy jól értékelik a helyzetet, mégis, alapvetően azt gondolják, hogy a földrengés óta jelentősen nőtt az esélye az elnökváltásnak.
Érdekes kettősség, hogy a külföldi kommentárok, alapvetően a külföldiek hozzáállása a választáshoz egészen más: nem azt várják, hogy Erdogan veszít. Miért? Egy autoriter vezető biztosan rengeteg trükköt tud még kihúzni a zsákból; akár elhalaszthatja vagy elcsalhatja a választást. Elképzelhetetlen, hogy megbukjon – gondolják. Ennél a belföldiek bizakodóbbak, pedig úgy általában a hazaiakra saját országuk megítélésében nem jellemző az optimizmus.
El lehetne csalni a választást?
Kívülről sokan gondolják azt, hogy igen és kizárt, hogy egy ennyire nagyhatalmú vezető ne tudná úgy alakítani a választást, hogy a népszerűségéhez képest jobb eredményt érjen el. Ezzel szemben a helyiek azt mondják, hogy egy választási csalás nem működne Törökországban. Azzal érvelnek, hogy a szűk három évvel ezelőtti isztambuli önkormányzati választáson született szoros ellenzéki győzelem után – amit Erdogan nem fogadott el, és választási csalásra hivatkozva új voksolást rendeltek el – csak még nagyobb vereséget szenvedett a kormánypárt, és óriási felháborodás lett az ügyből.
Májusban nemcsak elnök-, hanem parlamenti választást is tartanak, egy időben. Mindkettőben rosszul áll az elnök, de lehet, hogy a parlamentben még rosszabbul, hiszen a hatpárti ellenzéken kívül a tízszázalékos kurd párt is tényező. A két választás elvesztésétől a megosztott hatalmi helyzet kialakulásán át az Erdogan-párt teljes győzelméig minden forgatókönyvre van esély.
Melyik forgatókönyvben érdekeltek inkább a befektetők?
Nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy a befektetői környezetnek az kedvezne, ha a maradna a regnáló, már általuk jól kiismert rendszer. Sőt, nekik mindenképpen a változás kedvezne, hiszen nyugodtan kimondhatjuk, hogy Erdogan alatt teljesen kisiklott az ország monetáris politikája, nagy a gazdasági instabilitás. A befektetők nem szeretik az unortodox utat. Az infláció szárnyal: a hivatalos adatok szerint 85 százalék felett is járt. A lírát mesterségesen tartják erősen, pedig az elmúlt éveket a széteső török pénz jellemezte – változás nélkül ennek folytatódására lehet számítani.
Az elmúlt 5 évben, de különösen az elmúlt 3 évben a külföldi befektetők folyamatosan eladták a török eszközeiket és kivonultak a piacról – gyakorlatilag ignorálják a térség eszközeit. Ha változás jön, az erősen felülírhatja a külföldiek Törökországgal kapcsolatos gondolkodását és akár pozicionáltságukat is, de – ahogy említettem már – egyelőre nem hisznek a változásban.
A gazdaság- és monetáris politika területén min változtatna a jelenlegi ellenzék?
Most teljesen extrém a török monetáris rendszer, hiszen az 55 százalék infláció mellett 9 százalékon tartják a jegybanki kamatot – ez elképesztő differencia, sehol máshol nincs ilyen a világon. Vissza kellene állítani a pozitív reálkamatot vagy legalább egy előretekintő, az inflációs várakozásokhoz képest magasabb szintre hozni a kamatot. Ez a lépés hosszú távon stabilizálni tudná a lírát és a teljes hazai pénzügyi rendszert.
Igaz, egy nagyon drasztikus kamatemelés jelentős recessziót okozhat, ami nagy eséllyel elkerülhetetlen. Így nehéz helyzetben lesz az ellenzék – ha nyer! Egyrészt helyre kell állítani a befektetői bizalmat és a monetáris rendszert. Másrészt meg kell akadályozni a nagy recessziót, ami alááshatja az új vezetés hatalmát.
A jó megoldás egy erős, de nem eltúlzott fékezés lehet, miközben az esetleges új vezetésnek fel kell tudnia majd mutatni egy olyan gazdaságpolitikai és jegybanki vezetést és stratégiát, amit a külföld elhisz. Ez nagy hatással lehet arra, hogy a nemzetközi tőke visszatérjen a Boszporusz partjára.
Az elmúlt öt évben az említett részvénypiaci kiáramlás mellett a kötvénypiacról is távoztak a külföldiek, sőt egyáltalán nem érkeztek külföldi beruházások Törökországba. Mindeközben a török magánszemélyek, főleg a vagyonosok, külföldre vitték a megtakarításaikat – ez a folyamat is hatással volt arra, hogy ennyire lecsökkent a jegybanki tartalék.
Jó beszállók vannak most a török tőzsdén?
Ez összetett kérdés. Egyrészt itt vagyunk egy potenciálisan hatalmas pozitív változás határán (már csak emiatt is érdekesek a török eszközök). Másrészt tavaly egy nagyon komoly, szinte buborékszerű tőzsdei vételi mánia alakult ki, a török belföldi kisbefektetők intenzív keresletének a hatására, ami által az isztambuli gyakorlatilag a tavalyi év legjobban teljesítő tőzsdéje volt a világon az érdemi börzék között. Még dollárban nézve is dupláztak az árfolyamok. (A témáról nemrég részletesen írtam.)
Korábban, a nemzetgazdasági problémák miatt a török egy nagyon nyomottan árazott tőkepiac volt, ezért egy olyan befektető számára, aki idővel bízott a török gazdaságpolitika kijózanodásában, mindenképp vonzónak tűnhettek a török eszközök. A tavalyi nagy rali után azonban érdemes átgondolni, hogy a jelenlegi szintekről még mennyit emelkedhet egy pozitív gazdasági fordulat esetén a török börze… Akár azt is mondhatnánk, hogy a gazdasági-, politikai fordulatból egy jó nagy részt már előre beárazott a piac, pedig nem a választás volt az emelkedés mozgatója, hanem a megtakarítások reálmenekítése.
Az elmúlt 5 évet nagyon leegyszerűsítve egy olyan időszak jellemezte, amikor a kormány monetáris politikája tudatosan gyengítette a lírát feltételezve azt, hogy ez segíti az exportőröket és ezáltal erősödik, javul majd a török ipar termelékenysége, illetve exportereje – ami, Ankara szerint, hajtotta volna a nemzetgazdaságot. Erre is reflektáló adat a tőzsdéről, hogy az elmúlt 5 évben nagyon felülteljesítettek azok a vállalatok, amelyek exportra termeltek, miközben a belső piacból élő vállalatok stagnáltak és szenvedtek, különösen az infláció elszabadulása után.
Ilyen volt például a távközlési szektor, ami nem tudta gyorsan és drasztikusan átárazni a termékeit. Hasonló a bankszektor helyzete, amely olyan szempontból is megszenvedte ezt az időszakot, hogy gazdaságpolitikai nyomásra az állami bankokon keresztül folyamatosan erőltették a vállalati hitelezést, hogy élénkítsék a hitelezést anélkül, hogy ezt jó marginok mellett lehetett volna megtenni. Folyamatosan rombolták tehát a jól menedzselt bankok piacát az állami pénzintézetek, amelyek agresszív, de nem profitábilis hitelezést folytattak.
Ha most jönne egy gazdaságpolitikai fordulat, annak valószínűleg a belső szektorok lennének a nyertesei. Az elmúlt öt év győztesei, az exportőrök pedig nem feltétlenül teljesítenének jól, hiszen a monetáris politikai fordulat hatására tartósan erősebb lehetne a líra.
Amikor tavaly júniusban beszélgettünk, a török infláció 70 százalék volt, majd októberben 85 százalék felett tetőzött az áremelkedés üteme, februárra pedig 55 százalékra „zuhant”. Továbbra is fogyasztással, ingatlanvásárlással védekezik a lakosság?
Nagyon erős, előrehozott a fogyasztás. Mindig más termékek népszerűek, megfigyelhető egyfajta hullámzás. A lakosság folyamatosan spekulál és ötletel, hogy mi az, aminek éppen már előreszaladt az ára, és megpróbál keresni egy másik eszközt/terméket, ami nem annyira drága. Az ingatlan nagyon divatos volt egy éve, majd miután felmentek az árak, le is lassult a tranzakciós aktivitást. Utána beleszerettek a részvényekbe – most ezen a téren is a kivárás jellemző.
Anekdotikus de igaz, hogy (szinte) mindenkinek áll a garázsban még egy hűtőszekrény, és az autó is olyan cikk lett, amit úgymond befektetési célra előre vesznek. Ha kivesszük az inflációs torzítást, a fogyasztás volumene is sokkal magasabb, mint a Covid-járvány előtt volt. Ha eljön a politikai-gazdasági változás, annak várható következménye lesz, hogy leáll az előrehozott fogyasztás, sőt, ideiglenesen inkább a kereslethiány lesz a jellemző, amitől recesszióba kerül a gazdaság.
* A cikk a nyilatkozó elemző saját véleményét tükrözi. Számos (akár a szakember által menedzselt) HOLD Alapkezelő által kezelt befektetési alapban vannak vagy lehetnek török részvénypozíciók.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.