Háborús kockázatokat a tőzsdék nem (sosem!) áraznak

Háború idején is érdemes ragaszkodni saját, békeidőben kidolgozott befektetői koncepciónkhoz – ezt mondja a tőzsdék történelmével is aktívan foglalkozó vezető elemző, a Commonwealth FN nevű, nagy amerikai portfóliókezelő vezető stratégája. Brad McMillan kifejti: a tőkepiacokat tulajdonképpen meg sem rázza az orosz-ukrán háború. A tőzsdei főszereplők figyelmét egyszerűen még a legdrámaibb napi hírek sem tudják tartósan lekötni. Ők azok, akik manapság is sokkal inkább fókuszálnak a Fed várható lépéseire, mint Oroszországra és Ukrajnára. Interjú.

Zentai Péter: 2001. szeptember 11. óta foglalkoztat, hogy van-e érdemi korreláció a hatalmas, világraszóló megrázkódtatások, katasztrófák, beláthatatlan következményekkel járó, hirtelen kialakult konfliktusok és a befektetések világa között. Az Amerika ellen elkövetett példátlan terrortámadást követően azt gondoltam, hogy össze fognak dőlni a tőzsdék, és hosszú éveken át nem tudják kiheverni az egyszerre politikai és (akkor) prognosztizálhatóan gazdasági válságot.

Brad McMillan: Mégis, néhány hát alatt nemcsak hogy helyére állt az üzletmenet, de magasabb szintre emelkedtek a Nasdaq és a Dow Jones tőzsdeindexek, mint szeptember 11-én történteket megelőzően voltak.

A szörnyű terrortámadás végül tipikus példája lett annak, hogy az egyszeri, hatalmas, világrengető tragédiák befektetői hangulatra gyakorolt hatásai szinte mindig kérészéletűek…

Csakhogy a háborúk – ellentétben a szeptember 11-én történtekkel – tartósítják a sokkhatást. A kisbefektetők, akiket ismerek a szűk környezetemben éppúgy, mint a távoli ismerőseim távoli országokból, tehetetlennek érzik magukat. Egyesek „világvégét” prognosztizálnak, de a visszafogottabbak is biztosra veszik, hogy a tőzsdék előtt nagyon rossz idők állnak. Azt tapasztalom, hogy mindannyiunk befektetési hangulatát a háborús tragédia és annak elhúzódása határozza meg. Mit szól ehhez?

A nagyobb vagyonkezelők azon részéhez tartozom, akik (történelmi és szakmai meggyőződésből is) az ügyfeleket általában eltanácsolják a hírektől. Attól, hogy tőzsdei, befektetési döntéseiket a hírvilág, bármely újság, tévé és internetes médium, határozza meg.

Más kérdés persze, ha az ember napi spekulációkkal akar pénzt keresni. Ez a világ, ez a réteg azonban érdektelen azok szemében, akik felelősséggel tartoznak családjuk, ügyfeleik jövője iránt. A vagyonkezelésnek, mint hivatásnak se szakmai, se erkölcsi alapon nem lehet tárgya és célja hatalmas pénzeket csinálni vad gyorsasággal abból, hogy katasztrófák, háborúk törnek ki és azok nyomán emberek tíz- és százezrei halnak meg.

Nem, erről nem lehet szó! Csakis arról, hogy egy befektető – akár hatalmas vagyonok portfóliókezelőjeként vagy hétköznapi érdeklődőként és kisbefektetőként – vegye ilyenkor a fáradtságot és tanulmányozza az elmúlt száz év ilyen-olyan háborúinak hatásait a világgazdaságra, illetőleg magukra tőkepiacokra.

Ön ennek a szakértője. Milyen örök érvényű tanulságokat ajánl a figyelmünkbe?

Kezdhetjük az első világháborúval: annak első féléve drámai tőzsdei eséseket okozott, majd a háború elhúzódása elképesztő és akkoriban abszolút váratlannak számító hatalmas piaci fellendüléshez vezetett. 1915-ben, egyetlen év alatt, átlagosan csaknem száz százalékkal erősödtek a részvények. A háború négy éve alatt összességében 43 százalékos volt az árfolyamerősödés mértéke. Ez éves átlagban körülbelül 9 százalékos pluszt jelentett.

A második világháborút, annak mintegy hat évét, az amerikai Dow Jones index 50 százalékos emelkedéssel zárta, évi átlagban 7 százalékos erősödést mutatott. Az 1945-öt követő hidegháborús időszak, főként a szörnyű borzalmakat hozó, nyolc éven át tartó vietnámi háború teljes ideje alatt a Dow Jones több mint 40 százalékkal emelkedett, évente mintegy 5 százalékkal. Szintén komolyan erősödtek ebben az időszakban az amerikaiakhoz képest még gyerekcipőben járó nyugat-európai mérvadó indexek.

A múlt történései azonban semmiféle garanciával nem szolgálnak a jövőre nézve…

Közhelyszerűsége ellenére ez vitathatatlan igazság. Mindazonáltal alaposan dokumentált fejlemények sora igazolja vissza, hogy a háborús katasztrófák és a tőkepiacok eredményei között nincs érdemleges korreláció. Egy teljesen más, friss globális válság, a koronavírus-járvány kapcsán is végig működött a történeti minta: a pandémia kirobbanásakor hirtelen, de kérészéletű esések következtek be, amelyeket aztán tartós és kimondottan erős felívelési szakasz követett.

“Nincs korreláció” Fotó: Shutterstock

A történeti minták tehát trendszerűséget mutatnak. Viszont – példának okáért – a jelenlegi háború páratlan mértékben érinti a világ energiaellátását, nem beszélve arról, hogy súlyos ellátási zavar és élelmiszerhiány fenyegeti az agráriumot. Ez a háború speciális.

Minthogy minden más háború is az volt (és lesz). Kuvait lerohanása 1991-ben azt mondatta minden olaj- és világgazdasági szakértővel, hogy globális energiahiány alakul ki, az árak a csillagos égbe szöknek és ott is maradnak évekig, évtizedekig. Nos, a valóságban a 90-es évek közepére-végére minden idők legalacsonyabb szintjére estek az árak.

Ebből mi a tanulság? Hogy mindig annak az ellenkezője fog bekövetkezni, mint amit az emberek többsége vár? 

Attól függ, hogy ki mit vár. A lényeg nem ez, hanem az, hogy nem szabad, hogy hirtelen sokkok hatására „szemétbe dobjunk” korábban, higgadtan, netán komoly elemzések alapján kiválasztott befektetési eszközöket. Minden történés – legyen nagy vagy kicsiny – tartalmaz előre nem kalkulált aspektusokat. Ezt alaposan megtapasztaltuk egyetlen borzalmas napon, 2001. szeptember 11-én és a váratlanul hosszúra nyúlt koronavírus-járvány kapcsán is.

De a 2008-as pénzügyi válságban mégiscsak indokolt volt a kapkodást. Az, hogy inkább sok-sok veszteséget felvállalva, de túladjunk a befektetéseinken. Százmilliókat a teljes vagyonvesztés réme fenyegetett.

Az is megalapozott tapasztalat, hogy a pénzügyi-gazdasági-piaci körülmények jelentős megingásai, a piacokat közvetlenül befolyásoló döntések sokkal inkább hatással vannak a tőkepiacokra, mint a hirtelen bekövetkező, hatalmas „világi” (természeti, közéleti, társadalmi) drámák.

Az idei év legelején, amikor még senkit sem foglalkoztathatott egy potenciális nagy háború kitörésének lehetősége, a tőzsdei mozgásokat már nagyon erős volatilitások jellemezték. Némelyek már sokkal korábban, a túlnyomó többség legkésőbb a tavalyi esztendő vége felé egyértelműsítette magában, hogy nagyon hamar inflációs periódusba épünk.

Megállítják a bikát? Fotó: Shutterstock

Ha végigkövetjük és elemezzük a világ tőkepiacain történt változásokat, amelyek jóval megelőzték a háborút, illetőleg amelyek annak kitörése óta történnek, akkor nem tudunk másra következtetni, mint arra, hogy a „piacok” fő- és mellékszereplőinek meghatározó részét cselekedeteikben, döntéseikben látványosan kevésbé befolyásolta és befolyásolja a háború, mint az, hogy milyen lépéseket tesz a Fed.

Egész márciusban észlelhető volt, hogy az ukrajnai hadi fejlemények egyre tragikusabbá váló sorozata lényegében nem, az Egyesült Államok szövetségi jegybankjának kamatemelése viszont meghatározó módon befolyásolta a piaci mozgásokat. Az utóbbi egy-két hét lefelé mutató tendenciája mögött szinte föl sem sejlik a háború, mint kiváltó ok.

Önt nem zavarja, hogy nem tudjuk, mivé fajul ez a háború?

Nem tudjuk, ahogy egyetlen háború vagy természeti katasztrófa esetében sem tudhattuk az adott válság kezdeti időszakában. A piacokat – a történelem, illetve a jelen tőzsdei fejleményeinek pontos nyomon követése alapján kijelenthetően – nem mozgatják tartósan a szélsőséges tragédiákról szóló hírek. Bármennyire is fájó ez emberileg és részben erkölcsileg, nincs nagy értelme a sokkoló hatású hírekre reagálva gyorsan eladásokat eszközölni. Pláne nem, ha az eladást későbbi, olcsóbb visszavásárlási szándék motiválja.

Ez a tőzsdevilág egyik legkockázatosabb „játéka”. Az alapvető tanulság: a piacok mindig sokkal gyorsabban korrigálják magukat, mintsem azt előzetesen várni szoktuk. 

Háború idején érdemes ragaszkodni a saját magunk számára békeidőben kijelölt stratégiához, befektetői koncepciónkhoz. 

A nagy paradigmaváltás

A geopolitikának (és ezáltal a világgazdaságnak) ma sokkal inkább szüksége van (hon)védelmi eszközökre, mint az ezerötszázadik újabb applikációra – véli Steen Jakobsen, a Saxo Bank befektetési igazgatója. Interjú.