Bár az alábbi elemzés tényeken alapul, nem törekszik objektív semlegességre: kritikus és polemizáló megközelítése a szerző álláspontját tükrözi, amely a jelenlegi politikai trendeket erősen vitatható folyamatokként értelmezi. A cél nem a hűvös távolságtartás, hanem a politikai változások dinamikájának szubjektív, de nyílt és őszinte érzékeltetése.
A 250 éves birodalom hanyatlása és a demokratikus világrend felbomlása
Az USA által vezetett globális politika rendszer megdőlt. Amerika már csak egy, a világ vezető szerepéért versengő államok közül és mi több, alulmaradni látszik a versenyben. Ezt maga Donald Trump amerikai elnök jelentette be, beiktatását követő minden szavával és tettével. Cikkünkben megvizsgáljuk az újraválasztott államfő húzásait és ezek következményeit.
A liberális demokrácia hegemóniájának leáldozott. A demokrácia, mint a legjobb politikai rendszer megkérdőjeleződni látszik. A nemzetek szuverenitását elismerő és kölcsönös tiszteleten alapuló, együttműködést elváró nemzetközi intézményrendszer rohamosan semmissé válik. Az USA biztonsági garanciája a globális béke iránt köddé foszlik. Az amerikai dollár megszűnik a nemzetközi kereskedelem kizárólagos elszámolási devizája lenni.
A jövő zenéje a deglobalizáció, a tranzakcionalista kereskedelem és a nyers erőpolitika.
A nyitány: társ-a-dalom helyett forr-a-dalom
Trump alapvető kommunikációs módszere a Nixon féle „madman theory.” Az elmélet szerint, ha sikerül elhitetned a tárgyaló felekkel, hogy teljességgel irracionális, lobbanékony és beszámíthatatlan vagy, akkor elkerülik, hogy közvetlen provokáljanak és így kényszerítő alkukat tudsz elérni. Az elmélet alkalmazásának sikeressége széles körben vitatott.
Kissé érthetetlen, hogy miként javítja az alkupozíciót, ha folyamatosan lejáratja valaki tárgyalópartnereit, vagy ha a megvásárolt áruk ellenértékét „támogatásnak” nevezi, esetleg, ha egy autonóm módon felépített világvállalatról azt állítja, hogy „ellopta” az USA chipgyártását.
Ha hatásosnak nem is mondható, „bolond”-nak mindenképp.
Mindenesetre kommunikációs téren, úgy látszik, egyelőre marad az impulzív, meggondolatlan és kontraproduktív személyiségjegyekkel megáldott blöffbajnok troll figura, akinek mögöttes szándékairól a mindentudó elemzők különböző mesterterveket szőnek az üzletelés művészetének alkutechnikájáról.
Na de nézzük meg Trump gyakorlati eredményeit, hisz az elnök már a politika minden fontosabb területén alkotott közel egy hónapos terminusa alatt. Már ha a rombolást alkotásnak lehet nevezni. Trump:
- sikeresen megdöntötte az USA függetlenségi nyilatkozata óta fennálló értékrendszerét. Hadat üzent a nemzeti identitás magját jelentő bevándorlásnak, kegyelmet adott a jogrendszert felrúgó erőszakos közegeknek, és nem utolsó sorban elítélt bűnözőként megmutatta, hogy az igazságszolgáltatás semmis.
- sikeresen elidegenítette legközelebbi katonai és politikai szövetségeseit. Nyilvánosan megalázta legnagyobb kereskedelmi partnerének kormányfőjét és teljes országát, odaszúrt másik szomszédjának a Mexikói-öböl átnevezésével és fenyegetődzésekbe és követelődzésekbe bonyolódott tengerentúli partnereivel.
- sikeresen elzárkózott a fejlett világtól. Megszüntette a USAID külföldi segélyprogramot, kilépett az Egészségügyi Világszervezetből és meghirdette a felzárkózás ígéretének, a szabadkereskedelemnek a végét.
- sikeresen lenullázta Amerika hidegháború óta felépített nemzetközi ideológiai kultuszát és mindenható soft power befolyását.
Az intermezzo eddig baljós hangzavar
A hatalom szimbolikus gesztusokkal való megnyilvánulásainak eltörlése és a meztelen reálpolitika kinyilatkoztatása egyértelmű következményekkel jár. Soft power hiányában csupán hard power marad, azaz a fizikai erőszak. Legalább Weber óta közismert, hogy bármiféle hatalom kizárólagosan erőszak monopóliumra épülhet.
És bár a ma élő nyugati generációk tudatából szinte teljesen hiányzik a háború élménye, ha mindenki fegyverkezni kezd, akkor előbb-utóbb sajnos elkerülhetetlenül elsül egy pisztoly.
Ilyen szemszögből szemléletes a Trump-adminisztráció ténykedése. A Nyugat ugyanis eddig egy nyílt játékot játszott, annak szabályait tisztán betartva. Persze volt szurkálódás meg szövetkezés, de ez nem lépte át az intézményi kereteket. Most Trump felborította az asztalt és átült egy másik asztalhoz. Az USA arra a játékra váltott, amit Kína és Oroszország játszik.
Hisz Nyugaton az 1648-as Vesztfáliai béke óta a játékszabályok szerint a nemzetállamok szuverén entitások, melyek szerződéseket köthetnek egymással és ezen szerződések betartása szent és sérthetetlen. Közel négyszáz éve szinte elképzelhetetlen az öreg kontinensen, hogy egy nemzetközi szerződés következmények nélkül legyen felrúgva.
Persze voltak kivételek. Világháborúk voltak.
Különösen érdekes tehát, hogy a Budapesti Memorandum aláírását követően – mely alapján az ukránok átadták atomfegyvereiket Oroszországnak, NATO-tól való semlegességet fogadtak és szuverén államként lettek elismerve – Oroszország nyíltan megtámadja a szomszédos nemzetállamot, lemészárolja állampolgárait és területi igényekkel lép fel.
Még érdekesebb, hogy Trump válasza erre az orosz propaganda határozott megerősítése és a háborút kirobbantó Oroszországgal szembeni bármiféle követelés teljes hiánya. Ukrajna, akit az USA elnöke 2022-ben még a végsőkig való támogatásáról biztosított, legfeljebb a ritkaföldfémjeiről való lemondás fejében remélhet bármit.
Az ukrán helyzet amúgy elég tiszta. Bár Trump az első nap nem oldotta meg, mint ahogy ígérte, de a kimenetel – valószínűleg – az lesz, hogy Oroszország megtart minden elfoglalt területet, nincs béke, csak tűzszünet békefenntartókkal, Ukrajna nem lehet NATO-tag és az EU építse újra egyedül Ukrajnát. Igaz, hogy ezt az elmúlt három évben bármikor bárki mondhatta volna, de mégiscsak látványosabb, ha az amerikai elnök nyilatkoztatja ki, hogy a teljes globális érdekszférájáról lemond.
A posztmodern kor hegemónjának hattyúdala
Persze az is egy mondás, hogy Trump szemszögéből Ukrajna tényleg nem fontos. A biztonságpolitikai rend a fontos és ha az abban nyilvánul meg, hogy a nagyhatalmak retorzió nélkül léphetnek fel területi igénnyel és kényszeríthetik ki az akaratukat más szuverén államokkal szemben, akkor ez kielégítő.
Mit is bánja Trump a kicsi Tajvant, vagy az Oroszországot és az Európai Uniót kölcsönösen gyengítő ukrajnai konfliktust? Ő bekebelezi a kereskedelmi szempontból kulcsfontosságú Panama-csatornát és elfoglalja Grönlandot természeti adottságaiért. A lista idővel bővül, aztán meglátjuk ki kerekedik felül a nagyhatalmak közül legközelebb.
Ide vezetett tehát az amerikai jövedelmi-vagyoni különbségek kiéleződése és a belföldi kultúr-polgárháború. Egy stabil és életminőségben eddig a legkiemelkedőbb szintet biztosító világrend lebomlásához.
Egy „őrült” fékek nélküli teljhatalmához és az USA konstruktív kapcsolatának a világgal való megszűnéséhez.
Amerika belső és külső feszültségei kétségkívül a felszínre törtek és ez a világrend változását hozza magával. A kiszámíthatatlanság és volatilitás rövid távon garantált, a kaotikus instabilitás akár fegyveres konfliktushoz is vezethet a NATO számára. A geopolitikai sakkjátszmát egy új táblán kezdték játszani és a nagy kérdés az, hogy a régi szabályok érvénytelenítését követően, ki fog tudni jobban alkalmazkodni az újakhoz.
Nemcsak az első hegedűs játszik
Fénycsóva az alagút végén, hogy Trump második elnöki ciklusa négy éven belül lejár. Roosevelten kívül eddig még nem volt amerikai elnök, aki kettőnél több cikluson át maradt volna az Ovális Irodában. És bár Trump az első ciklusa után sem akarta átadni a kulcsot, remélhetőleg az alkotmányt azért csak nem szegi meg. Bár ahogy írta „Aki megmenti a hazáját, nem sért meg semmilyen törvényt.”
Roosevelt egyébként egy gazdasági válság után kapta meg az elnöki mandátumot, háborúba vezette országát és haláláig nem adta át az elnöki széket.
Ugyanakkor szerepeljen itt az is, hogy a politikai ciklusok hullámzása természetes és bár egyes irányváltások pillanatnyilag rendszerszintű válságnak tűnhetnek, az USA politikai rendszere rendkívül ellenállónak bizonyult az évszázadok alatt. Az intézményrendszer, hacsak nem számolják fel – á la DOGE – képes korrigálni a túlkapásokat és idővel visszaszorítani az autokratikus tendenciákat a strukturális keretek közé. Feltéve, hogy maga a struktúra nem omlik össze.
Ráadásul Róma „bukását” követően a keleti fele még majdnem egy teljes évezredig élt tovább Bizáncként. Illetve sokan Rooseveltet tartják a valaha élt legjobb amerikai elnöknek.
Pecze Kristóf, a HOLD részvényelemzőjének többi írását itt böngészheted a HOLDBLOG-on.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.