A nyár közeledtével időszerű feltérképezni a turizmusszektor aktuális helyzetét és feltérképezni a várakozásokat. Idén sincs ez másképp, fontos témáról van szó, hiszen Európa számos országa esetében a GDP meghatározó részét adja a szektornak. Nehéz időszakot tudhat maga mögött az iparág, a két pandémia által sújtott év után a háború kitörése nyomán uralkodó bizonytalanság, az újabb kínai járványhullám, most pedig az infláció és csökkenő reálbérek tizedelhetik a turizmusbevételeket.
Pandémia utáni normalizáció
A 2019-es rekordévet követően, a 2020-as mélypont után folyamatos javulást figyelhettünk meg az újra nyitással, a félelem leküzdésével, valamint a járvány visszaszorulásával párhuzamosan. Globálisan a kereskedelmi légi forgalom (a repülőjáratok száma) 2022-ben még 15-20 százalékkal maradt el a 2019-es szintektől, 2023 áprilistól azonban már meghaladja azt a Flightradar adatai alapján.
A turizmusszektor aránya a globális GDP-ben a járvány előtti 10 százalékos szintről 2020-ban 5 százalékra esett, 2021-ben 6,5 százalékra emelkedett, majd 2022-ben 7,6 százalékra kúszott fel. A WTTC (World Travel & Tourism Council) 2023-as várakozása 9,2 százalék, ami már jelentősen megközelíti a pandémia előtti szinteket.
A visszarendeződés mértékében természetesen jelentős eltéréseket tapasztalhatunk mind a világ különböző régiói, mind pedig az európai országok között.
A WTTC szerint 2019-hez viszonyítva Ázsia és a csendes-óceáni régió áll a legrosszabbul, Európa és Észak-Amerika esetében a visszarendeződés hasonló mértékű.
A kínai és az orosz turisták hiánya
A régiók közötti eltérések okait vizsgálva az Ázsiában és a csendes-óceáni régióban tapasztalható gyenge teljesítmény hátterében nem meglepő módon a szigorúbb és elhúzódóbb beutazási korlátozások állnak. A 2022-ben Kínában újra tomboló járvánnyal és a védekezésként hozott szabályokkal egy időre szinte megszűnt a kínai turista forgalom, ami nem csak a régió országait érintette, hanem például Európa néhány országában is éreztette a hatását.
A kínai utazók 2019-ben 277 milliárd dollárt költöttek, ami akkor a globális GDP 0,3 százaléka volt (más források ennél nagyobb, egy százalékhoz közelítő arányról szólnak). Ez az összeg egyébként a globális turisztikai költések ötöde. Az újranyitással ez a kiesett bevétel lassan fog rendeződik majd vissza; először a kínai utazók számára közeli ázsiai úticélokra (Hongkongra, Thaiföldre, Vietnámra) koncentrálódva. Optimista becslések szerint idén még csak a pandémia előtti szint felét érheti el a kínai turisták által elköltött összeg.
Európára szűkítve az elemzést, szintén vegyes képet figyelhetünk meg. Bár a kontinens átlagában a turisták száma már elérte a 2019-es érték 91 százalékát, a teljesítmény mögött jelentős a szórás. Az eltérések hátterében számos tényező húzódik meg, ezek egyike a kínai turisták hiánya, ami legjelentősebben a Olaszországot érintette.
Felmerülhet még a kieső orosz és ukrán turisták hatása is. Tavaly 90 százalékkal csökkent az orosz utazók száma, ami nem meglepő módon következménye a drága, hosszadalmas és csak néhány úticéllal elérhető repülőjáratoknak. Az oroszok körében eleve népszerű Görögország, Olaszország és Spanyolország továbbra is ad ki vízumot a számukra, így ezekben az országokban a visszaesés mértéke „csak” 80 százalék volt. 2021-ben a legtöbb orosz által látogatott európai nemzet rangsorát magasan Ciprus vezette, a szigetországot Görögország és Horvátország követte.
Fogyasztói dilemmák
Bár a Covid-járványt már gyakorlatilag magunk mögött hagytuk, hiszen a WHO is hivatalosan bejelentette, hogy a pandémia véget ért, a sötét felhők nem tűntek el maradéktalanul. A globálisan magas infláció, és az ennek ütemétől elmaradó bérnövekedés eredményeképp az utazni vágyók egy fontos dilemmával szembesülnek. Drágább lett az utazás, mint amit megszokhattunk, ez pedig egy újabb visszatartó erőként jelenhet meg a most következő nyári szezonban.
Az emelkedő árak hátterében többek között a tavaly kirobbant energiaválság elhúzódó hatásai, a járvány miatt rosszabb megítélésű szezonális munkahelyeken tapasztalható munkaerőhiány és bizonyos desztinációk esetében a hirtelen megjelenő kereslet húzódnak. Az utazás során felmerülő költségtételeket figyelembe véve (repülőjegy, szállás, étkezés, autóbérlés) átlagosan 20 százalékkal magasabb kiadással lehet számolni 2019-hez képest.
Európai viszonylatban az angol és a német turisták utazási kedve a meghatározó, így nagyon fontos tényező, hogy e kör miként reagál az emelkedő árakra. A világ egyik legnagyobb utazásszervező cége a TUI, amely főként Németországban és az Egyesült Királyságban értékesíti szolgáltatásait nagyon jó előfoglalási időszakról számolt be: a tavalyi évhez képest 13 százalékos növekedést tapasztalnak, az elmúlt hat hétben pedig a 2019-es mennyiséget is meghaladták a foglalások. Az árak tavalyhoz képest átlagosan 8 százalékkal nőttek, míg a pandémia előtti árakhoz képest 26 százalékos az emelkedés.
A trendek alapján tehát inkább az mondható el, hogy a magas infláció ellenére is erős lesz a szezon, bár azt nem tudhatjuk, hogy a stagnáló árak esetén miként alakult volna a kereslet. Az biztos, hogy ha nem lett volna világjárvány, akkor 2019-től kezdve egy folyamatosan növekvő turizmus szektort láthattunk volt, vagyis ahhoz, hogy a pandémia okozta elmaradást valóban legyőzze az iparág, a cél a 2019-esnél magasabb forgalom kellene, hogy legyen.
Szavazás
This poll is no longer accepting votes
Milyen nőnek lenni egy nagyon férfias szakmában? – Interjú Kun-Welsz Edittel
A HOLD Alapkezelő egyetlen női portfóliókezelőjével, Kun-Welsz Edittel nemrég D. Tóth Kriszta, a WMN.hu főszerkesztője beszélgetett.