Az elmúlt 10-15 évben egyre inkább összekapcsolódni látszottak a különböző sportágak gazdasági, tulajdonosi körei, valamint a szabályokkal, játékmenettel kapcsolatos ügyek is. Ma már nem meglepő, ha egy személy vagy család egyszerre birtokol egy NFL-klubot és az európai labdarúgócsapatot. Nem meglepő az sem, ha másik sportágakból lesnek el figurákat az edzők, vezető szakemberek. De már azon sem húzta fel senki a szemöldökét, ahogy a technika belopakodott abba az európai futballba, amely a mai napig az egyetlen olyan játék, ahol megállás nélkül pörög idő és nincs semmilyen típusú játékmegszakítás a félidő kivételével. Ezekből fakadóan végképp nem csodálkozhatunk, hogy a szövetségek vezetői elgondolkodnak azon is, hogy miként tudnák még inkább amerikanizálni a focit (akár) a fizetések tekintetében, hiszen ez a kérdés jelentősen szétszedi az esélyesek és a kevésbé esélyesek körét. Nézzük meg ennek a működésnek a hátterét és az esetleges változás esélyeit!
Megérkeztek a legnagyobbak!
Amióta Roman Abramovics megvásárolta a Chelsea együttesét 20 évvel ezelőtt, azóta jelentősen megváltozott a világ a futballban. Lehetőséggé vált, hogy pénzből fel lehessen építeni egy bármilyen fronton ütőképes klubot, amely jó szakmai munka mellett hosszú időn át szárnyalhat. Ez követte a Manchester City 2008-as arab emirátusokból érkező átvétele, majd 2011-ben a katari beköszönő Párizsban. A két évszám között, 2009-ben megalakult Németországban is egy klub, RB Leipzig néven, amely mögött a Red Bull állt.
Ez a négy klub tulajdonképpen önmagában változtatta meg azt, amit a fociról és futballhoz köthető tradíciókról eddig tudtunk. A Chelsea-nek és a PSG-nek két év, a Manchester Citynek négy esztendő kellett az első bajnoki címhez. A Lipcse ugyan 2009 óta sem lett bajnok, de nem szabad elfeledni, hogy a klub 2016-17-ben játszhatott először az élvonalban, ahol azonnal a második helyen végzett. A csapat 2022-ben hódította el első trófeáját, ami a német kupa volt.
A Chelsea-t talán még kevésbé kell bemutatni, hiszen a londoniak öt bajnoki címet nyertek 2003 óta, mindezt úgy, hogy azt megelőzően csak egyetlen egyszer lettek Anglia legjobbjai. A kékek két Bajnokok Ligája-győzelmet és két Európa-liga sikert is magukénak tudhatnak azóta és a hazai kupa „vasakat” is szépen gyűjtögetik.
A Manchester City Pep Guardiola érkezése előtt kétszer volt bajnok Angliában, a spanyol eljövetele óta pedig öt bajnoki sikert is bezsebelt hét esztendő alatt a katalán mesterrel a csapat. A klub nélkül az elmúlt három évben nem rendeztek Bajnokok Ligája elődöntőt és idén most már a siker is összejöhet. A PSG is hasonló utat jár be, hiszen az 1970-ben alapított klub mindössze két bajnoki címmel rendelkezett a katariak megérkezésekor, idén viszont a 11. elsőséget fogják a magasba lendíteni.
Ezek a klubok tehát egyszerre hoztak újdonságot és egyszerre hoztak dominanciát a nagy nemzetek ligájába. A Bajnokok Ligájában való megjelenésük egyértelműen bővítette a palettát, de mindeközben látványosan szűkülni kezdett az élmezőny a legmagasabbak szintjén, hiszen mind a televíziós, mind a szponzori pénzek a legnagyobbakhoz kezdtek áramolni, miközben alapvetően is volt egy borzasztóan tőkeerős háttér az új és régi „milliárdosok klubjában”.
Megérkezik az UEFA!
A problémát érthetően érzékelte az UEFA, azaz az Európai Labdarúgó-szövetség is. Ennek megoldására dolgozta ki a Financial Fair Play tervét 2010-ben a szövetség. A cél az volt, hogy a klubok a valós bevételeik alapján költekezzenek és csak meghatározott mértékű veszteséget mutassanak fel. Ez azonban már a kezdetek kezdetén röhejes konfliktusokba fulladt, hiszen 2012-ben a PSG egy öt éven át tartó, évi 215 millió eurós szponzori szerződést kötött a katari turisztikai ügynökséggel, amely megoldotta volna a „problémát”. Ekkor a jelenlegi FIFA-elnök, akkori UEFA-főtitkár, Gianni Infantino igyekezett közös megállapodást találni a felekkel, amelyek kicsit szebbé kozmetikázzák a számokat. Az UEFA alaposan vizsgálta a Manchester City együttését is. Olyannyira, hogy a PwC megállapította, hogy a szponzori pénzek 85 százaléka a tulajdonos királyi család különböző érdekeltségeitől származik és 35 millió euró egyéb költséget is eltitkoltak a szövetség elől az angolok.
Ezekből fakadóan 2014-ben végül a PSG mellett a Manchester City és további öt klub 60 millió eurós bírságot kapott, amelyet több részletben fizethettek be, és a feltételek teljesítése esetén ebből a pénzből jelentős összeget a későbbiekben vissza is kaphattak. A Manchester City kálváriája ennél is mélyebbre ment, hiszen 2018-ben fény derült arra, hogy Manszúr sejk magáncége zsebéből pótolgatta a manchesteriek mezszponzori szerződésének költségeit. A klubot ebből is fakadóan 2020 elején eltiltották két szezonra a Bajnokok Ligája szerepléstől, viszont ezt alig néhány hónappal később visszavonták és végül csak 10 millió euró kifizetésére kötelezték a City-t.
Hogy mennyire mindent ért el az FFP-elképzelés, azt alighanem jól mutatják a fentebbi történetek. Az UEFA ebből következően maga próbált nagyobb mozgásteret adni a kluboknak 2022-ben. Például 30-ról 60 millió euróra növelték hároméves perióduson belül a megengedett veszteségeket. Továbbá az új szabályozás 70 százalékban korlátozta a bérekre, átigazolási díjakra és ügynöki díjakra fordítható kiadásokat. Ezekhez a klubok azonban három év alkalmazkodási időt is kaptak. A rendszer tehát felpuhult, de nem tűnt el.
Megérkezik a változás?
Ezen eredmények, vagy inkább kudarcok fényében mégsem adja fel az UEFA azt, hogy változtasson a dolgok állásán. A szlovén sportvezető, Aleksander Ceferin ugyanis UEFA-elnöki újraválasztása után kinyitotta a fizetési sapka témakörét, amelyeket más sportágakból már jól ismerhetünk. Amint az fentebb is látható, ennek is van egy burkoltabb szabályozása, de ennek specifikusabb, szigorúbb formája is elképzelhető lehet a jövőben.
Ceferin kimondta, hogy ha mindig ugyanaz az öt klub nyeri meg a Bajnokok Ligáját, akkor értelmét vesztik a dolgok.
A sportvezető itt egyértelműen a Manchester City, Real Madrid, Barcelona, Bayern München, PSG vonalra utalt, még akkor is, ha ezek közül sem mind nyert eddig Bajnokok Ligáját, de dominanciájuk, esélyeik igen egyértelműek most és a jövőre nézve is. Az UEFA furcsa Bajnokok Ligája sorsolásai éppen ezért vetnek fel kételyeket sokakban az elmúlt években, de ebbe az utcába most aligha mennék bele. Természetesen a magasabb polcok között tanyázik a Manchester United vagy a Liverpool is, igaz előbbi inkább az anyagiak tekintetében van ott a szeren, és akkor még olyan feltörekvőkről nem is beszéltünk, mint a Newcastle United.
Ennek mentén tehát logikus, hogy akinek pénze van, az könnyedén magához csábíthatja a legnagyobb játékosokat, és versenyelőnyhöz jut. Ugyanakkor teljes mértékben világos, hogy azt a bizonyos fizetési sapkát szét kellene osztani a felnőtt keret tagjai között, így volna lehetséges az, hogy érdemi értelme is legyen egy ilyen próbálkozásnak. Ha ugyanis kizárólag egy felső plafon lenne meghatározva a legértékesebb játékos kapcsán, az igencsak nagymértékben valósítaná meg a piaci folyamatokba való beavatkozást és valójában semmin nem változtatna. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy milyen és mekkora keret kerülhet bevetésre a csapatoknál, hiszen hatalmas különbség van a bevételek között, valamint jelentős eltérés van a ligák közötti szabályozásban is. Önmagában nem reális abban gondolkodni, hogy a Manchester United és Bournemouth miként hozható közel egy szintre. Előbbi éves szinten 215 millió fontot költ bérekre, míg utóbbi 44 millió font körül áll meg. Jól érzékelhető, hogy ezen esetek mentén képtelenség volna ugyanazokat a plafon megoldásokat alkalmazni.
Az NBA-ben nem mellesleg lágyabb sapka van, amelyben adott évben költhet többet a fizetési sapkánál egy csapat, de az NFL-ben és az NHL-ben nem lehet átlépni a meghatározott évi összeget. Ezek a ligák ráadásul sokkal kisebbek, hiszen 30-32 csapat alkotja őket, és nem mellékesen egy országon belül vannak. Amely a piaci, televíziós közvetítés, adózási és egyéb keretek tekintetében is nagy könnyebbséget jelent. 2017-2022 közötti számítások szerint a listát vezető NBA csapat, sokszoros bajnok Golden State Warriors 756 millió dollárt költött fizetésekre és a lista legalján található Dallas Mavericks is 510 millió dollárt fordított minderre. Azaz a különbségek sokkal csekélyebbek és ez a még szabályozottabb NFL esetében különösen igaz. Főként akkor, amikor a csapatok jelentős része az úgynevezett halott pénzek miatt még inkább meg van kötve a költéseket illetően. Mindez kvázi egy büntetés olyan esetben, amikor a hosszabb távú szerződések vagy bónuszok mellett végül nem töltik ki a megfelelő időt az együtteseknél a játékosok.
Leírva ezeket a bonyolult képleteket, valóban nehéznek és már-már komolytalannak tűnik, hogy az európai labdarúgásban ilyesmikről kezdjünk el gondolkodni. Az UEFA fáradhatatlanul próbálkozik a kiegyenlítősdiben, részint azért, hogy korlátozza a Szuperliga irányába való mozgást, részint pedig azért, mert saját küldetésének tekinti, hogy minél többeket tegyen boldoggá és minél inkább érdekvédelmileg erős gondolkodású szervezetnek tűnjön. Azonban reális nézve ezt a dugót már régen nem lehet visszagyömöszölni a palackba…
Ráadásul az angol futball megítélésének a Chelsea és a Manchester City felnövése egyértelműen jót tett, amelyből lényegében mindenki profitált. Akkor is, ha a Manchester United vagy az Arsenal az elmúlt 10 évben a bajnoki cím közelében sincsenek. A francia futballban végre lett egy kiemelkedő klub, amilyen soha nem volt még, és Németországban is belépett egy olyan szereplő, amely kitartóan próbálkozik abban, hogy megpróbálja megtörni hosszabb távon a Bayern München korlátlan egyeduralmát. Spanyolországban kétségtelen, hogy a Real Madrid és az FC Barcelona dominanciája olyan szintűvé vált, hogy esély nincs arra, hogy lépést lehessen tartani a legendás két klubbal. Ez igaz akkor is, ha az Atletico Madrid elmúlt 10 évének szereplése megsüvegelendő. Olaszország pedig egyre nehezebb gazdasági helyzetben szemléli a jövőt, és amíg a válogatott futball érthetetlen módon ciklusról ciklusra feljut a csúcsra, addig a klubfutball akkor is körön kívül van, ha idén Bajnokok Ligája-döntőst ad az ország. Az olasz klubfocinak sokkal inkább a második, harmadik számú európai kupákban maradt labdába rúgni valójuk.
Ezen aránytalanságokkal az UEFA sem tud mit kezdeni, hiszen a pénzt költeni kívánó tulajdonosok továbbra is mozgatórugói a folyamatoknak, ahogyan a jó, érdekes futball megjelenése is vonzza a közvetítésekért sorban állókat, valamint az emberek azon klubok és futballisták mezeit, reklámtárgyait vásárolják, amelyek minőséget, sikert és életérzést adnak számukra. Ezekbe mélyebben belenyúlni pedig se nem lehetséges, se nem volna érdemes a jövőben.
A cikk szerzője Sziklai Attila
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.