Karácsonyhoz közeledve egyre inkább hangolódunk az ünnepre, visszatekintünk az évre. Ennek szellemében nézzük meg, hogyan is ünneplünk, mivel jár mindez. Emberileg és szociálisan egyaránt fontos, hogy ünnepeljünk, miközben fontos, mindez mit jelent a természeti környezetünknek, aminek még az ünnepek során is részesei vagyunk.
Pazarolunk
Az ünnepi szokásaink egy jó része leírható pazarlásként. Rengeteg ennivalót készítünk, vásárolunk, rendelünk, külön receptválogatások léteznek abból a célból, hogy olyan menüt állítsunk össze karácsonyra, ami eláll vízkeresztig. Veszünk ajándékot is, az év végi leárazásra időzítve, és ezen felbátorodva sokszor többet vagy nagyobbat, mint terveztük, mint elvárják, vagy mint ami befér a nappaliba. A második leárazás rögtön az év elején követi a karácsonyit, amikor a felhalmozott készletek megmaradt darabjait próbálják meg értékesíteni a boltok, a visszavett tételekkel együtt. Emellett egyre korábban megkezdődik a karácsonyi szezon, ezzel összefüggésben egyre inkább lemaradva a növekvő karácsonyi pazarlás által is hajtott túlfogyasztás napjától.
A pazarlás része az ünnepekhez, és különösen a karácsonyhoz kötődő díszítés. Csak ilyenkor használható dekorációs elemek tömkelegét szerezzük be, hetekig tartó díszkivilágítással örvendeztetjük meg magunkat, karácsonyfát állítunk. Ha nem sikerül jól eltalálni az erdőgazdálkodónknak és fakitermelőknek a keresletet, akkor az erre a célra nevelt fenyőerdőknek csak a felét vágják ki, rossz esetben, ha kisebb méretű a kereslet, mint a fák magassága, akkor a fenyők felső részét vágják csak le. A piac diktál, a költséghatékonyság erős szempont, a derékba vágott fák meg csendben elvegetálnak.
A díszítés hangsúlyos része az újévi tűzijáték. Rövid idő alatt lövünk fel rengeteg színes rakétát, hangos durranással, mindenki örömére. Sok tonna lőport – benne egyebek mellett nagy arányban szénnel és kénnel – égetünk, robbantunk, porlasztunk bele a légkörbe, amit még ki is egészítünk magnéziummal, alumíniummal, vasporral, lítiummal, báriummal, stronciummal, hogy színes legyen a robbanások lángja. Valószínűleg nem csak a városi kutyák menekülnek nyüszítve az újévi tűzijáték elől, csak a többi állatot a látványosságot figyelve nem vesszük észre.
Felborul az éves ritmus
Ennél is erősebb része a pazarlásnak az ünnepkehez kapcsolódó egyenlőtlen kereslet és az ebből eredő környezetterhelés.
A kereskedők a karácsonyi időszakban realizálják éves nyereségük jelentős részét, amihez a termelő szektor is alkalmazkodik, az év második felében már előregyártanak az év végi rohamra készülve.
Ez egy elnyújtottabb termelés, bár ennek is van többlet erőforrás igénye. Az ennél nagyobb pazarlás a szükséges infrastruktúra kiépítése és fenntartása. Ünnepekkor, karácsonykor, hosszú hétvégéken, államalapításkor, vízkeresztkor, hálaadáskor, holdújévkor egyszerre sokan indulunk el pihenni, rokonokat látogatni, amire sokan készülnek, megteremtik a feltételeket hozzá, a szükséges eszközöket aztán a karácsonyfadíszekhez hasonlóan elteszik 11 és fél hónapra a gardróbba, az ágy alá, a garázsba vagy az üres stadionba, amit a foci ünnepére építettek.
Ahhoz, hogy az év utolsó napján, sőt óráján mindenki akadozás nélkül tudjon egyszerre és nagy mennyiségben jókívánságot mondani, küldeni és írni, ennek megfelelően méretezett távközlési, mobil és postai infrastruktúra szükséges, aminek jelentős része az év fennmaradó részében is ott van, csak kihasználatlanul. A karácsonyi bevásárlásra méretezett parkolót sem lehet év közben visszafüvesíteni, ahogy a többszörös mennyiségű áru szállítását flottul biztosító repülő, hajó és teherautó állomány sem a semmiből jelenik meg pilótával, kapitánnyal és sofőrrel. Hasonlóan, a tojásipar egy teljes évet készül rá, hogy elegendő tojás legyen húsvétra, és ez az egyenlőtlen termelés szintén komoly erőforrásokat igényel. A rendszerből leggyorsabban a tojó tyúkokat lehet eltűntetni, az értékes berendezések, épületek megmaradnak.
Pazaroljuk magunkat
Az asztalon legyen jó bor, evés után iszunk konyakot vagy unikumot, pezsgővel koccintunk. Az alkohol jó esetben kellemes társalkodóvá tesz bennünket, nyitottabbá, közvetlenebbé válunk tőle. Rossz esetet ne is feltételezzünk ünnepkor. Házibuliba két kézzel, ládaszám, mikulás puttonnyal visszük az innivalót. Búcsút intünk néhány agy- és májsejtnek. Elszívunk egy jó szivart, a leszokásra vonatkozó újévi fogadalom előtt még hosszan búcsúzkodunk a cigarettától. Degeszre esszük magunkat, a legkevésbé sem akarjuk megsérteni a vendéglátóinkat, akik pihenés helyett napokig sütöttek-főztek, és a hasunkat is szeretjük. Mulatunk, kihasználjuk, hogy nem kell másnap munkába menni, majd az induló év elején kipihenjük magunkat munkaidőben, amikor a túlpörgetett év végi hajrá miatt a fű sem nő pár napig vagy hétig.
Eszünk ragacsos rizsgolyót, mérgező gömbhalat és egyéb veszélyes ételt, iszunk skorpiós vodkát, kígyóbort, lógatunk fácánt, megadjuk a módját az ünneplésnek, és egyben bemutatjuk halált megvető bátorságunkat is.
És nem csak magunkat
Levágunk marhát, malacot, pulykát, eszünk kaviárt, lazacot, kékúszójú tonhalat újévkor, leölünk ezer delfint az ünnepi hagyományok jegyében. Ínyenc fogás a fecskefészek, teknős, cápauszony leves, ahol a tiltások ellenére is a piac diktál, a költséghatékonyság erős szempont, a fecske épít új fészket, kel ki új teknős a tojásból és a cápa is el tud úszkálni hátuszony nélkül egész sokáig.
Nem tudjuk elképzelni ünnepek nélkül az életünket, szükségünk van az ünneplésre, ez különösen emberi dolog. Sok szempontból ellentmondásos, ahogyan ünneplünk, igaz, nincs hova nyúlnunk, ha természetesebben szeretnénk ünnepelni, az ember az egyetlen ismert faj, amelyik ünnepel. A hagyományainkra támaszkodunk, a legtöbb ünnepünknek van valós eredete. Ezek jelentős részét felborította, eltorzította a modern ipar és marketing. Szent Miklós nem ismerne magára, és a karácsony üzenetét is elnyomja a nagy zaj. A vastag máz, az édes szirup, a rengeteg csomagolóanyag sem tudja elrejteni, mennyire hedonista módon, önmagunkból kifordulva és környezetünktől elszakadva ünnepelünk. Amit fokoz az is, hogy a nagy anyagi jólétünkben akár mindennap ünnepelhetünk, megengedhetjük magunknak ezt is, viszont ezzel az ünnep különlegessége és meghittsége is odavan.
Az emberi oldala a karácsonynak, az ünnepeknek mindezek ellenére továbbra is velünk él, szeretteink, rokonaink meglátogatása, az együtt töltött idő, az egymásra figyelés, a közösen megélt pillanatok, a régi történetek mesélése szintén alapvető része az ünnepnek.
Példát vehetnénk a természeti környezetünkről, figyelhetnénk egymásra egész évben, nem csak ünnepnapokon!
A cikk szerzője Major Imre, közgazdász
Stresszábra: miért idegeskedünk karácsonykor?
Kapkodó és a pénztárcát megviselő ajándékvétel, agyunkra menő rokonok és víruspánik – idén is nagy karácsonyi stresszkutatást végzett a Civic Science. A felmérés amerikai, de itthon is ismerősek lehetnek a sémák.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.