Az uránbányák a „sárga pogácsa” áremelkedésének nagy nyertesei


Az elmúlt években egyre több támogatója lett az atomerőművi áramtermelésnek, ahogy azt a múlt heti bejegyzésben is részleteztük. A kibontakozó nukleáris reneszánsz keresletnövelő hatása már most is látszik az urán árfolyamában: a tavaly év végi 48 dollár körüli árról idén októberre 74 dollár fölé emelkedett a „sárga pogácsának” is nevezett nyersanyag spot ára. Az emelkedés nagy nyertesei többek között az uránbányák voltak.

A bejegyzés a Tele Energiával sorozat része.

A jövőbeni kilátások megértéséhez érdemes tisztázni, hogyan is néz ki a teljes nukleáris értéklánc és azon belül a bányák milyen szerepet töltenek be.

Atomenergia – hogyan?

Az atomerőművek a maghasadáskor felszabaduló hőenergiát hasznosítják az áramtermeléshez, amely folyamathoz jellemzően dúsított uránt alkalmaznak.

Előállítása így alakul: Első lépésként a kibányászott uránércet összezúzzák és megfelelő kémiai eljárással urán-oxid koncentrátumot hoznak létre, másnéven „sárga pogácsát”. Ezt később urán-hexafluorid gázzá alakítják a dúsítási folyamathoz, amely során növelik az urán-235 hasadó izotóp koncentrációját. Majd a dúsított urán-hexafluoridot visszaalakítják szilárd halmazállapotúvá, amely már alkalmas nukleáris üzemanyag előállítására.

Az uránbányák jellemzően urán-oxid koncentrátumot értékesítenek, így minden olyan addicionális kereslet, amely az értéklánc később pontjából érkezik kedvezően hat a bányák jövedelmezőségére.

Természetesen a legfontosabb hatás az atomerőművek részéről megugró kereslet, amely érdemi bánya beruházásokat tesz szükségessé a jövőben. Ehhez pedig az urán árának legalább az új bányanyitásokat ösztönző árszinten kell mozognia, amely jelenleg 70-80 dollárt jelent. Így reálértelemben ennél alacsonyabb uránárra nem érdemes számítani a következő években.

Egy további hatás is kedvezően érintheti az uránbányákat. Ehhez fontos látni, hogy Oroszország rendelkezik a globális dúsítási kapacitások 40 százalékával. Egyelőre a nyugati országok saját szűkös kapacitásaik miatt nem alkalmaznak szankciókat az Oroszországban dúsított uránnal szemben, de ezzel párhuzamosan igyekeznek a következő években kapacitásbővítéssekkel orvosolni ezt a problémát.

Azonban van egy alternatív megoldás is, amely a beruházások elkészülése előtt is részben képes kezelni a dúsítási szűkkeresztmetszetet, ez pedig az úgynevezett túltáplálás. Alapvetően a dúsítási kapacitásokat úgynevezett külön munkaegységekben (SWU) mérik. A túltáplálás esetén pedig arányaiban nagyobb mennyiségben használnak fel urán-oxid koncentrátumot, hogy a kevesebb alkalmazott SWU mellett is azonos mennyiségű dúsított uránt kapjanak a folyamat végén. Ez a megoldás pedig további keresletet eredményezne a bányák által értékesített „sárga pogácsára”.

Tele Energiával