Nem mit, hanem mennyit! – a Vanderbilt-átok (1. rész)

Cornelius Vanderbilt 1810-ben kölcsönkért édesanyjától 100 dollárt és egy kisvitorlás megvásárlásával kompszolgáltatást nyújtott Staten Island környékén. 1877-ben bekövetkezett halálakor 95 millió dollárt (mai értéken több mint 2,5 milliárd dollárt) hagyott a legidősebb fiára. Egy ponton ez több pénz volt, mint a teljes amerikai államkincstári egyenleg. Az örökös, William Vanderbilt tíz év alatt megduplázta ezt a vagyont, ami az akkori világ leggazdagabb emberévé tette őt. Ő volt a 19. század Bill Gates-e, Elon Musk-ja vagy Jeff Bezos-ja – egy személyben. 1907-re, azaz 30 évvel az öreg Cornelius halála után, már egy Vanderbilt családtag sem volt a leggazdagabb amerikaiak között. 1973-ban a Vanderbilt Egyetemen összegyűlt leszármazottak között pedig már olyan családtag sem akadt, akinek akár 1 millió dolláros vagyona lett volna. A világ egykoron leggazdagabb családja között nem azért nincs már milliomos, mert nem jó befektetési döntéseket hoztak, hanem azért, mert túl nagy súlyt adtak a rossz befektetéseknek és túl kicsi súlyt a jó befektetéseknek.1

1887 és 1973 között átlagosan 1,8 százalék volt az amerikai infláció, míg az amerikai részvényindex, a Dow Jones Industrial Average (DJIA) ebben az időszakban átlagosan éves 6 százalék hozamot termelt. Így azzal sem tudjuk megvédeni a Vanderbilt-leszármazottakat, hogy a piaci környezet ne lett volna támogató – hiába volt két világháború és néhány gazdasági válság –, hiszen az amerikai részvényindexbe fektetve, átlagosan több mint 4 százalék reálhozamot lehetett elérni.

És hogy lássuk mennyire nem egyedi esetről van szó, utazzunk vissza ismét az 1900-as évek legelejére, Amerikába! Akkoriban körülbelül négyezer amerikai milliomos volt, akik ha a pénzüket az amerikai részvénypiacba fektették volna, és mondjuk a teljes vagyonuk körülbelül 2 százalékát költötték volna el évente, akkor ma több mint 16000 amerikai „old-money” dollármilliárdos lenne, akik egészen 1900-ig vezethetik vissza a vagyonukat. Ehelyett a 2022-es Forbes szerint mindössze 700 amerikai dollármilliárdos van és nincs köztük egy sem, aki 1900-ra vissza tudná vezetni a birodalma alapjait.2

Tehát igaz lehet a mondás, hogy nehezebb megtartani a vagyont, mint megszerezni azt.

A fent említett milliárdosok túlnyomó része azért veszítette el a vagyonát, mert túl kevés, vagy túl nagy kockázatot vállalt, és nem igazították a költési szokásaikat a vagyonuk gyarapodásához/csökkenéséhez. A fényűző életmód fenntartása egy lecsökkent vagyoni helyzet idején csak gyorsítja a tőkevesztést, így a jó befektetéseket nem lehet a megfelelő téttel megjátszani, ami limitálja a maximális nyerőt.  Vanderbilt könyvében leírja, hogy: „Az örökölt vagyon igazi hátrány a boldogság szempontjából… Nem hagyott semmit, amiben reménykedhetnék, semmi konkrét célt, amit kereshetnék vagy ami felé törekedhetnék.”3

Warren Buffett – az omahai bölcs – egyáltalán nem hisz az örökölt vagyonban, hitvallása szerint az ideális hagyaték akkora összeg, hogy az utódok azt érezzék elég pénzük van ahhoz, hogy megtegyenek bármit, de nem elég ahhoz, hogy megtehessék, hogy nem tesznek semmit.4

Amikor valakiről kiderül, hogy tőzsdén dolgozik, a legtöbb ember első kérdése fel; az, hogy:

– Na, és mit kell venni?

Valójában a helyes kérdés nem az, hogy mit, hanem hogy mennyit. A megfelelő pozícióméretezés azért fontos, mert ha rossz befektetést választunk, de jól méretezzük, akkor bukni fogunk, ellenben a veszteségünk korlátozott marad és a megmaradt tőkénket újra be tudjuk fektetni. Ha kitűnő befektetést választunk, de túl nagy pozíciót veszünk fel, akár a teljes befektetésünket elveszthetjük a részvény volatilitásából fakadóan.

De mekkora a megfelelő pozícióméret?

Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy erre a kérdésre találjon a választ, ami később egyéni befektetési döntések során is segítséget nyújthat.

A következő részben egy leegyszerűsített játék során kiderül, hogy olvasóink meg tudják-e tízszerezni a tőkéjüket 10 perc alatt a megfelelő tétválasztással, vagy esetleg elbukják azt.

1Meg kell említeni, hogy a nem megfelelő költési szokásaik és nem jól méretezett befektetési pozícióik mellett, a Vanderbilt család jelentős filantróp tevékenységet folytatott, egyetemeket és egyéb karitatív szervezeteket bőkezűen támogatott.

2 Missing Billionaires (Haghani-White)

3https://www.forbes.com/sites/natalierobehmed/2014/07/14/the-vanderbilts-how-american-royalty-lost-their-crown-jewels/?sh=688148f353ba

4The Psychology of Money (Morgan Hausel)