Volatilitással indul a szeptember, olajban pl. úgy volt vagy 7% esés, hogy még az előző nap mélypontot se vette ki, inside day (!).
—
Az NYSE heves támadások alatt van a market maker rendszere miatt, hogy a komputerizált világban még mindig „emberek” határozzák meg a nyitóárakat kevés transzparenciával, ez is azért merült fel épp most, mert nagy a volatilitás – egyébként a market maker szisztéma szép profitot tud hozni annak, aki csinálja.
„Still, the lack of price indications has a significant impact on the market. More than 2,500 NYSE-listed securities had no quotable price at the open at 9.30 a.m. August 24, according to data from BATS, with more than 800 still not set a price by 9:45 a.m. The lack of prices at the open continued through the rest of the week, with more than 440 stocks not having a quotable price at 9:30 a.m. August 28.” Read more.
—
Kína megtalálta a legjobb megoldást a piaci problémák orvoslására, a héten csütörtök-péntek bezárja a tőzsdét a második világháború végének 70-dik évfordulós ünnepségeire hivatkozva. Szerintem a komcsi illetékes elvtársak már a pokolba kívánják az egész intézményt.
—
Még a menekültekről: ahogy egyes európai államok viseltetnek irántuk, és a skála széles az elutasító közönytől a baráti segítő kézig, valójában úgy viseltetnek a polgáraik iránt is, tehát itt kiderült, hogy melyik állam represszív élősködő, és melyik szolgáltató/segítő: a polgárok is pontosan ugyanarra számíthatnak az államuktól, amit az a menekülteknek ad.
—
Ahogy alakul a menekültválság, az EU számára nagyobb kihívásnak tűnik, mint az eurózónaválság. Nem azért, mert nem volna simán kezelhető akár pár millió menekült befogadása és integrációja egy 500 milliós lakosságú, évi 15 ezer milliárd EUR GDP-t előállító hatalmas gazdasági egységnek (és akkor is humanitárius kötelesség volna, ha nehezen megy, a földönfutó üldözöttnek segíteni kell), sőt, a migrációra, kezelt formában, szüksége is van az öregedő Európának, hiszen munkahelyeket teremt és GDP-t növel, hanem azért, mert a tagállamok közötti elemi szolidaritás hiánya került napvilágra az ügy kapcsán, amit csak szupranacionális szinten lehetne menedzselni, közös határőrizettel, kvótaszerű befogadással, és ezt blokkolni látszanak főleg azok a keleti tagállamok, akik amúgy tonna lóvét kapnak a centrumtól felzárkózásra, megtagadva ezzel olyan európai értékeket, mint szolidaritás és jogállamiság, és belezuhanhatnak a bezárkózó nacionalista demagógiába, ahogy ez a legsötétebb tagállamban meg is történt. Ennek az értékrendbeli szakadásnak komolyabb következményei is lehetnek, lásd az osztrák határőrizet de facto részleges (és reméljük, időleges) visszaállítása*, korlátozhatja az áruk, a munkaerő, a szolgáltatások, sőt, akár a tőke szabad áramlását az EU-ban, tehát a menekültügy kezeletlensége olyan belső strukturális problémákra világít rá, amelyek veszélyeztetik a közös európai szabad piacot és így az európai gazdaságot. Nem a menekültek jelentenek fenyegetést Európára, hanem azok, akik megtagadják az európai értékeket.
—
* ez nem tréfadolog, a mindig nagyon kimért, levegőbe nem beszélő Merkel egyenesen a schengeni határok felülvizsgálatával fenyeget, ergo a szolidaritást nem vállaló államok akár repülhetnek is a zónából, élen persze a kérdésben gyalázatosan inhumánus Mo.-val:
„If it’s not possible to achieve a fair allocation of refugees within Europe, then some people will want to put Schengen on the agenda”
—
Eközben az összes harang megszólalt este hétkor, az érsek misét celebrált a 71, furgonban megfulladt áldozat emlékére, amin a teljes kormányzat megjelent – ja, Bécsben, ott messze-messze Európában.