Sárgabarack, szabadság és a piac

Vakmajom a piacon.


– Jó napot, de gyönyörű barack!

– Köszönöm, hajnalban szedtem.

– Milyen fajta?

– Cunami.

– Az, amelyik hajlamos nagyon sokat teremni?

– Az, az.

– Azért ilyen aprók?

– Igen, sokat kötött idén.

– Kellett volna ritkítani?

– Kellett volna, ha bírtam volna, uram, de 500 fám van, és közben érett a cseresznye is, szedni kellett, hát nem volt időm rá.

– Na ja, ehhez kéne nyolc kéz.

– Nyolc? Huszonnyolc.

– És megéri csinálni?

– Hát megéri, nem panaszkodom, isten segedelmével megélünk belőle. Nem vagyok gazdag, de nincs főnököm. Érti?

– Már hogy ne érteném. A nincs főnők felér még négy fizetéssel. Az a szabadság.

– Vagy tízzel. Akkor maga is tudja, miről beszélek. Amikor kimegyek a fák közé dolgozni, ez tesz boldoggá.

– Tudom. Nagyon is. Akkor kérnék két kilót. Gombócba is jó lesz, meg enni. Szedhetek?

– Hát persze. Itt a vevő az úr, kérem szépen, hozzám visszajárnak. Tessék válogatni! Nincs közte kicsit se hibás, mert azt az asszony befőzi. Vegye, vigye a szabadságot!

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala

A vegahambi kudarca

A kapitalizmus utolérte a húshelyettesítőkben utazó vállalatokat – erről írt Vakmajom.