Van-e értelme idősebb korban a terveknek?

Lehet-e ősz fejjel, igazán hajlott korban, akár a 80-as évek végén teljesen új projektbe fogni, amihez jövő kell, például szerelembe esni? Linda és Uno, a 90-es észt szerelmes pár példája szerint lehet és nincs olyan, hogy túl öreg vagy hozzá vagy túl késő van bármihez. Szerelemhez, tervekhez, új hobbihoz vagy új vállalkozáshoz, tanuláshoz. Fejlődéshez, változáshoz. Kihíváshoz. Ami feltöri a megszokott betonját. Ami kiránt a rutin kalodájából.

1946-ban már találkoztak az egyetemen, de akkor nem lett köztük semmi. Unót kirúgták, Linda elvégezte az egyetemet, elváltak útjaik. Aztán idős korukra megözvegyültek, és 2014-ben kerültek össze megint, véletlenül egy közös ismerősük temetésén. Pár randi jött – azóta sülve-főve együtt vannak és együtt élnek a tallinni lakásukban. Könyvespolcukon Dickens, Shakespeare, Moliere, világirodalmi klasszikusok és észt próza, valószínűleg sokat olvasnak.

“Ahogy öregszünk, úgy megy egyre gyorsabban az idő, és egyre inkább úgy érzed, hogy túl elfoglalt vagy és egyre több dolgot kell csinálnod. Szeretjük úgy vélni, hogy még hosszú idő áll előttünk, bár az évek a fény sebességével repülnek. Semmit nem tettem azért, hogy az életem hosszabb legyen, és Linda sem tett. És semmit nem szeretnénk tanítani a fiatalságnak, mi akarunk tanulni tőlük. Még csak 95 évesek vagyunk, előttünk áll az egész élet.”

Forrás: Vakmajom a Facebookon