Vasútforradalom zajlik Közép-Európában – egy ország kivételével

Az egyetlen jármű – távolsági közlekedésben –, ami közösségi teret képez.

Az egyetlen jármű, ahol igazán elmélyülten lehet dolgozni, olvasni, gondolkodni.

Az egyetlen, amelynek ablakából tájakban, városokban gyönyörködhetünk.

Az egyedüli, ami reggelizőhelyként, vendéglőként is tud funkcionálni.

A jármű, az egyedüli, ahol menet közben fel-alá sétálgathat (a magamfajta) örök nyugtalan emberi lény (tornászgatni is szoktam rajta).

Az éjszakai vonat az egyedüli, amely képes álomba ringatni….

Itt álljunk meg!

Megírtam én a kora nyáron, hogy Munkácsról Odesszába, Odesszából Lvivbe, Minszkből Hrodnoba (addig) egymás számára tök ismeretlen hálótársak (lányok, asszonyok, katonák, parasztok) bizonyultak a legjobb tanítóimnak hazájuk mély valóságának megismeréséhez!

Belaruszban és Ukrajnában az éjszakai vonatozások során vált meggyőződésemmé: a „mozgásban lévő közösségi tér” felszabadítja a lelket, szellemi bátorságot varázsol elő belőlünk: Belaruszban például sehol másutt, csak és kizárólag a hálókocsiban hallottam (hallhattam) a politikai rendszert bíráló szavakat, mondatokat! Nem elképesztő? Egy olyan közegben, ahol végképp nem tudhattuk, hogy mi lakozik hálótársainkban, fejükben, mit jegyeznek fel, feljelentenek-e vagy sem! És mégis!

Ezt a különös, „átmeneti ideig tartó kollektív lélekemelő jelenséget” tapasztaltam meg korábban Thaiföldön: Chiang Maiból Bangkokba, majd Kenyában: Nairobi és Mombassa között, aztán az indiai Keralában vonatozván a trópusi éjszakában… A kinti világban mély sötétség, a vagonban, fülkében „lámpát oltunk”, közben a vonat ütemes hangja és nonstop mozgásban léte – így együttesen – olyan, mint valami kábító-altatószer: álomba szenderít, előtte azonban (a többiektől nem zavartatva magunkat, de lehet, hogy direkt nekik szánva, vagy csak magunknak) hangosan kimondat velünk bennünket nyomasztó mindenféle dolgot: magánügyet, közügyet…

Reggel kávéval, teával, aprósüteménnyel ébreszt a kalauz… Ez globális norma.

De Thaiföldön a hálókocsis jegy vacsorára is jogosít: vegetáriánus, halas és húsos menüre. Indiában a „háló-vacsora” csak opció, külön fizetni kell érte. Nevetséges összeget. Ukrajnában és Belaruszban is hihetetlenül olcsó ám az éjszakai vonatkozás! Alig fizettem valamit – például Munkács és Odessza között tán négy-öt ezer forintot – tizenvalahány órás út: reggelivel, hálóneművel, törülközővel, szappannal. Mint írtam volt: lenyűgözött az ukrajnai és a belarusz vonatok tisztasága, utasai és személyzete rendszeretete, udvariassága, segítőkészsége egymás irányában. Kenyában meg „elájultam”, hogy Mombasa–Nairobi járaton félóránként felmosták az aljzatot, és hogy az Keralában és Thaiföldön „noch dazu” zuhanyozhattam a vagonban.

Ha valami egzotikum az utazások világában – korszaktól, helytől függetlenül – az az éjszakai vonatozás.  Speciális turisztikai élmény, olyan, amit magának az útnak a fizikai, lelki, intellektuális „végigcsinálása” kreál, generál… hozzá képest a célállomás elérése veszít a jelentőségéből.  Nem szólva róla, hogy – egyelőre felettébb keveseknek adatik meg – minden kontinensen léteznek exkluzív vasútvonalak és vonatok, melyek egyszerre jelentik magát az utat és annak egyedüli célját.

Az éjszakai vonatozás világának friss fejleményei azt sejtetik, hogy a dolog egzotikumát érintetlenül hagyva, lassan, de biztosan leépül annak exkluzivitása. 

Ha – történetesen – e pillanatban az osztrák Alpokban síelgetünk, hihetetlen számban találkozunk hollandokkal, és Nyugat-Európa más széles-síkvidéki országainak polgáraival. Ma már szinte mindannyian vonattal jönnek-mennek síparadicsomokba és haza: maximálisan kiaknázva a közvetlen éjszakai, hálókocsis vasúti összeköttetést Salzburg és Németalföld, Innsbruck és Dánia nagyvárosai közt. Az osztrák vasúttársaságok – az állami és a magánkézben lévők – totál ráálltak a téli éjszakai sí-vasútjáratok szaporítására. A European Sleeper (nevű új privát vonat cég) közben az osztráknak konkurenciát jelentő francia (és svájci) Alpokba indít specializált vonatokat éjszakánként – Hollandiából. A csehországi székhelyű, nálunk is bejáratott magánvasút, a RegioJet már építi az éjjeli háló- és téli járatokat Prágától a Cseh-középhegységbeli, majdan a lengyelországi téli üdülőhelyekre, miután sikerült jól felturbóznia a nyári specialitását: Prága (Budapest, Pozsony, Bécs) és az Adria között – természetesen sleeper (alvó) kocsijaival.

Egymás után jönnek a bejelentések: Közép-Európa – az e téren roppant elmaradott, a versenyben részt vállalni nem hajlandó saját hazánk kivételével – félelmetes kiterjedésű, egyre gyorsabb pályás vasúti indító és fogadó hálózat kiépítésén fáradozik. „Night train from Vienna to Warsaw” olvasom a New York Times-ban.

A mérvadó, befolyásos brit hírportálok ugyanakkor arról tájékoztatnak, hogy Londont mindjárt tucatnyi éjjeli „kapszulajárat” fogja összekötni Olaszországgal, Ausztriával, Berlinnel, Varsóval, Svájccal. Eközben Itálián belül szintén felturbózzák a jövő- és fiatalságorientált „pot” (kapszulás) hálókocsis vonatok sűrűségét az Alpok, Milánó, illetve Szicília között. Spanyolország meg lassan, de biztosan Európa legkorszerűbb, leggyorsabb éjjel-nappali belső vasúti szisztémáját építette ki. Franciaország még tartja magát az élvonalban, közben élre tör Ausztria, ami a jelek szerint a legfantasztikusabb megújulási készségről tesz tanúbizonyságot az éjjeli vonatozásban. Skandinávia vasúti világa már virágzik megint.

Míg a mi Magyarországunk a Budapest–Belgrád vonalra fókuszál Kínát maga mögött tudva, pénzt és energiát nem kímélve, addig az osztrákokat – ahogy a svájciakat, a cseheket, a lengyeleket, a spanyolokat, skandinávokat se – nem holmi geopolitikai, nemzetgazdasági-energetikai stratégiai megfontolások érdeklik a vasútfejlesztésben, … hanem a „józan paraszti ész” és a jobb, élhetőbb emberi létezés, mind hasznosabb időtöltés.

Az országhatárokon túlnyúló tömeges áru- és főként személyforgalomban, egyáltalán a kontinensen belüli széles turizmusban egyszerűen nem jelenthet fenntartható jövőt a repülés.

Csak a vonat.

Példának okáért: Budapest–Berlin útvonalon egy akármilyen repülőgép hétszer annyi CO2-t enged a légkörbe, mint egy átlagos vonat. És minél fejlettebb, hatékonyabban közlekedtetett egy vonatjárat, annál nyilvánvalóbb, hogy a vasútnak sehol a láthatáron nincs párja kényelemben, idő-, pénz- és energia-megtakarításban. Az a bizonyos környezetkárosító differencia repülő és vasút között belátható időn belül akár 10-szeresre emelkedhet.

Igen, igaz: egyedül utazunk vagy párban, nos, továbbra is – némelykor jóval – olcsóbb, ha repülünk, mint ha vonatozunk, pláne, ha „alvójáratozunk”. Legalábbis Európában és ez idáig.

Csoportba, családba szerveződve utazásnál azonban a repülőtársaságok árelőnye máris minimálisra csökken az Omio nevű globális utazási menetrendekre, közlekedési eszközökre specializálódott, repülők, buszok, vonatok, hajók egymással való versenyképességét monitorizáló internetes agytröszt számítása szerint.

1. Ár- és minőség-forradalmat látszik elérni a vasút azáltal, hogy – élén az osztrák ÖBB-vel – átállás indult be a kapszula-, hálókabin-, éjjeli vonatozásra. A „pot”, avagy „capsule” éjjeli jet-ek a hálókocsizás világában olyanok, mint a repülésnél a „fapadosok”. Csak sokszorta jobbak. Alszunk, olvasunk, internetezünk, és – wc-zünk, zuhanyozunk! – bennük. Ahogy a Japánban elterjedt kapszula-szállásokon.

2. Nincs több órás várakozás a kiinduló állomáson, nulla az időveszteségünk, nincs átszállás, többször annyi csomagot vihetünk a „fedélzetre”, mint a „diszkont” repülőjáratokra, plusz csomagért nem fizetünk grandiózus extradíjat, sokszorta kisebb a jelentős késések valószínűsége. Nem kell költeni drága speciális reptéri buszjáratokra, pláne még drágább taxikra – se oda, se visszafelé.

3. Nincs tucatnyi okmány-és egyéb ellenőrzés, átvilágítás. Nincs idegeskedés …

4. Nincs olyan, hogy nincs reggeli az árban.  Van olyan viszont, hogy – extra pénz nélkül – jár a törülköző, ágynemű, megfizethető ráfizetéssel járhat a jegyhez uzsonna, könnyű vacsora is.

5. Város közepéből a város közepébe: közvetlen a járat. És micsoda pályaudvarokról micsoda pályaudvarokra: régi és új építészeti remekművek és shopping-mall-ok ők – egyszerre! Sokuk eleve megnézendő látványosság…

6. És ne feledjük (bár mindenki elfelejti): a hálókocsizás által „le tudva” – de nem akárhogy, hanem kiemelkedő élményként – egy éjszaka. Amiért amúgy óhatatlanul fizetnünk kellene. Így is, úgy is.

Utóirat: találtam egy friss felmérési eredményt, honnan hova lehet manapság olcsóbban és sokkal kényelmesebben, érdemi kalandokkal telítettebben eljutni Európán belül vasúttal, mint repülővel.

Íme: https://drivemagazine.hu/vilag/olcso-ejszakai-vonat