Az infláció – közel egy évtized után – az idén újra meghaladhatja a 4 százalékot. A befektetők ilyenkor olyan eszközök után néznek, amelyek relatíve magas remélt hozam mellett megvédhetik a vagyonukat az inflációtól. Nincs könnyű dolguk napjainkban!
Az alacsony jegybanki alapkamatok és a jelentős állami ösztönző csomagok következtében valamennyi eszközosztály jól teljesített az elmúlt másfél évben. Az alacsony diszkontfaktorok és az elmúlt időszak kiugró teljesítménye afféle pszichológiai gátat alakíthat ki a befektetőkben az olyan reáleszközök ellen, mint a részvény vagy az ingatlan. Sokszor halljuk ilyenkor, hogy ezek már túlárazottak.
Hagyományosan ilyenkor jelennek meg az aranyguruk. Az olyan menedzserek, mint például a feltörekvő piacok egyik legismertebb befektetője, Mark Möbius és a bitcoin-ellenességéről híres Peter Schiff jellemzően azzal az érveléssel jönnek, hogy a jegybankok „pénznyomtatása” elkerülhetetlenül a fizetőeszközök elértéktelenedéséhez vezet, így újra eljöhet az arany szárnyalásának ideje.
Az arany aránya a portfóliókban
Az arany és a nemesfémek általánosságban kockázatos tőkepiaci áruknak számítanak. Ez azt jelenti, hogy rövid távú magas potenciális hozam mellett komoly veszteség is érheti a befektetőket. Az utóbbi ötven évben nem egy olyan alkalom volt, amikor az arany erőteljes emelkedések után látványosan esett és évtizedekig nem érte el a korábbi legmagasabb árfolyamát. A legutóbb 2011 és 2021 között volt erre példa: az arany árfolyama szinte feleződött majd visszatért az előző csúcsához (illetve 2020-ban egy rövid ideig meg is haladta azt).
Egy magyar befektető szemszögéből más azonban a helyzet. Ha valaki 10 évvel ezelőtt forintért aranyat vett, mára befektetése éves szinten átlagosan 4 százalékot hozott. A profit azonban nem az arany teljesítményének, hanem a forint – dollárral szembeni – leértékelődésének köszönhető. Nem elég csupán az amerikai reálhozamok mozgását előre látni, a dollár-forint devizapár változását is figyelembe kell venni.
További fontos szempont, hogy az arany nem feltétlenül megbízható eszköz a kockázatok megosztására, nem védi meg a portfóliót a rendszerszintű sokkoktól. Ezt illusztrálják a 2008 őszi és a 2020-as tavaszi tőkepiaci összeomlások, amikor az arany ára 30 és 14 százalékot zuhant, szinte párhuzamosan a részvényárakkal.
Mindez azt jelenti, hogy az arany egy jelentős árfolyamingadozásokat mutató eszköz, amelyre tulajdonképpen hozamgörbe spekuláció és devizabefektetés kombinációjaként lehet tekinteni. Az aranyat előző 10 évi teljesítménye alapján csak a nagy kockázattűrési hajlandósággal rendelkező befektetőknek érdemes tartani.
Arany vs. egyéb befektetések
Az arany, mint befektetés forintban számolva jól teljesített az elmúlt 11 évben, átlagosan évente 8,75 százalékot hozott. Ehhez viszonyítva a magyar lakásárindex átlagosan 6,18 százalékkal emelkedett, a Budapesti Értéktőzsde vezető részvényindexe, a BUX 6,5 százalékkal, a MAX (egy évesnél hosszabb futamidejű) magyar állampapírindex 6,92 százalékot emelkedett. Ez alapján látszólag jól teljesített az arany, de az arany dollárban van denominálva a nemzetközi piacokon, így a teljesítményében érződik a devizahatás is. Amennyiben kiszűrjük a forint leértékelődését, a nemesfém – dollárban – átlagosan csupán 4,77 százalékot hozott.
A másik lehetőség, hogy az aranyat egyéb dollárban jegyzett eszközökhöz viszonyítjuk, például az amerikai részvényindexekhez. A S&P 500 és a NASDAQ-100 Composite indexek bőven 10 százalék feletti hozamot értek el ugyanebben az időszakban. Igaz ezeknek a mutatóknak a volatilitása nagyobb volt 2011 és 2021 között (magyarán sokkal szélesebb tartományban és erőteljesebben ingadozott az áruk), mint az aranynak, de a rekordárfolyamtól számított maximum esés tekintetében érdemben biztonságosabbnak bizonyultak, mint az arany. (2020-ban az amerikai indexek hozzávetőleg 35 százalékot estek, az arany pedig a 2012-es csúcsa és a 2015-ös mélypontja között nagyjából 45 százalékot veszített az értékéből.)
A digitális arany hatása még nem befolyásolja érdemben a nemesfémpiacot
Az interneten elterjedt narratíva, amely szerint az arany a kriptoeszközök – különösen a digitális aranyként emlegetett bitcoin – térnyerése miatt teljesített gyengén a 2010-es években, és nem tudott jelentősen emelkedni 2020-ban és 2021-ben sem. E nézetek nem támaszthatók alá objektív érvekkel. Egyrészt a kriptoeszközök többségének (még) nincs egyértelmű fundamentális mozgatója, az „adaptáció” sok esetben csupán vételt és nem tényleges használatot jelent. Másrészt a dollár relatív erőssége – a hosszú távú reálhozam és a dollár indexek értéke – egyszerűen nem indokol érdemben magasabb árazást az arany számára, ahogy az az arany és a 10 éves kockázatmentes hozam alakulását bemutató ábrán látható.
Kevés hozamprémiumért magas kockázat
Az arany akkor tudna érdemben emelkedni, ha a dollár reálhozama jelentősen csökkenne. Ebben két fejlemény játszhatna közre: ha az amerikai jegybank tovább lazítana, vagy a piaci hosszú távú inflációs várakozások nőnének (miközben a nominális hozamok változatlanok maradnak). Mindkét esetben a reálhozamok csökkennének. A jelenlegi piaci várakozások szerint azonban a fentebbieknek pont az ellenkezője várható.
Egyfelől az amerikai központi bank nem tervez további kamatcsökkentést, mivel a szövetségi irányadó kamatsáv alja már nulla százalékon van. Másfelől a Federal Reserve a jelenleg aktív mennyiségi lazítási programját lassan ki fogja vezetni, ami magasabb kötvénypiaci hozamokat eredményezhet.6 Az amerikai központi bank jelenlegi előrejelzése szerint 3,4 százalék lehet az infláció 2021-ben, a következő években azonban a gazdasági növekedéssel együtt az infláció visszaesésével számolnak. Az elemzők szerint kamatemelés legközelebb 2023-ban várható, de a végeredmény ugyanaz: lassuló gazdasági növekedés mellett szigorúbb monetáris (és fiskális) politika, alacsonyabb infláció és magasabb reálhozamok. Mindez erősebb dollárt jelent.
A jelzett magasabb diszkontfaktorok nemcsak az arany, hanem valamennyi jövedelmet biztosító eszköz (részvény, kötvény, ingatlan) piacát kedvezőtlenül befolyásolja. A relatíve alacsony jegybanki kamatok és a gazdaságpolitikai normalizáció (gondolva itt elsősorban az ösztönző programok kifutására) közti átmeneti időszakban a befektetők azzal a kellemetlen piaci aszimmetriával találhatják szembe magukat, hogy relatíve kevés hozamprémiumért viszonylag magas kockázatot kell vállalni.