A Walmart-sztori a recesszió előszele?

Évi legalább 200 ezer dolláros fizetésért sem talál elég üzletvezetőt Amerika legnagyobb magánfoglalkoztatója, az 1,6 millió embert alkalmazó Walmart. A szakképzett munkaerőhiány újabb állatorvosi lova ez Vakmajom szerint.

Egy ilyen menedzsernek 300 alkalmazottat kell irányítania és évi akár 100 millió dolláros bevétel fölött diszponálnia (ami a Walmart körülbelül 2,3 százalékos haszonkulcsát nézve 2,3 millió dolláros profitot takar, ergo a tizedét adná a vezetőnek a cég), tehát felelősségteljes az állás.

Az országszerte 4700 üzlettel rendelkező cégóriás azzal a problémával szembesül, hogy a boltvezetők egy egész generációja öregszik ki, s bár egy részüket pótolni lehet továbbképzéssel a feltörekvő alkalmazottak soraiból, közel sem tudnak így minden üres pozíciót betölteni.

A hiány pótlására elindították a College2Career „agyelszipkázó” képzési programot végzés előtt álló, vagy már frissdiplomás fiataloknak, hogy akár minden speciális kereskedelmi szaktudás nélkül a céghez csalogassák őket. Kezdetnek évi 65 ezer dollárt fizetnek. Jöhet akár biológus vagy matematikus, a további képzést megkapják a cégben. Csak legyen diplomájuk.

Elöregedőben a Walmart dolgozói állománya Fotó: Shutterstock

Nos, a történet az ismert és igen jelentős szakképzett munkaerőhiányt demonstrálja, ami miatt – áttétekkel – a Fednek is főhet a feje: a betöltetlen helyek a tovább emelkedő bérek felé mutatnak, ami tovább fűtheti az árakat, magában rejtve az ár-bér spirál kialakulásának veszélyét.

A folyamatokat elnézve az sem kizárt, hogy az inflációnak csak a recesszió vethet véget, ami aztán majd lehűti a béremelési várakozásokat, és ezzel megfékezi az árakat. Ez nem csak Amerikában alakulhat így.

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala

A harmincasok inkább fogyasztók, mint befektetők

A természeti, a politikai, gazdasági, társadalmi bizonytalanságok mélyülése, a civilizációs beláthatatlanság érzetének eluralkodása kiszabadított egy eddig ismeretlen szellemet, meghatározóan a millenniumi nemzedék palackjából. Ez a mély és hosszú távú pesszimizmus, ami a jelen pillanat szépségeinek vadászata által kiváltott hurráoptimizmusban fejeződik ki – ezt mondja a pénzügyi viselkedési pszichológia amerikai nagyágyújának számító tudós, Dr. Brand Klontz.