Az élsport értelmetlen. Emberek azon versenyeznek, ki hajít három centiméterrel messzebbre egy vasgolyót. Tökmindegy. Különösen maga a centiméter. A küzdelem, a körítés és a versenyzők végső rangsora lehet érdekes, de a 22 méter 90 centiméter, na az senkit nem érdekel. A tőzsde is élsport. A racionalitás világbajnoksága.
Balásy Zsolt, a HOLD Alapkezelő portfóliómenedzsere és a HOLD After Hours házigazdája írja a HVG360 gondozásában készülő, „Kapitalizmus Balásyval” című, kéthetente megjelenő, prémium hírlevelet.
A hírlevél célja, hogy a gazdaság egy-egy szegmenséről írjon úgy, hogy azon senki ne unatkozzon. Az se, akit egyáltalán nem érdekel a gazdaság azon szegmense. A prémium hírleveleket a megjelenés után változatlanul közöljük a HOLDBLOG-on.
A hírlevélre itt tudsz előfizetni.
Ez a hírlevél először 2024. május 7-én jelent meg.
Érdekes módon a tőzsdén felcserélődik, hogy mi a fontos. A körítés, a verseny mikéntje, vagy a sorrend senkit nem érdekel, viszont az, hogy évi 12, vagy 4 százalék az a hozam, na, az mindenkit. Mivel ettől gazdagodik a befektető. Egy értelmet nyerő – tegyük fel, hogy a több pénz jobb! – verseny, de hadd sajnáljam egy kicsit a hedge fund menedzsereket. Hajíthatja valaki magához képest gyengén azt a vasgolyót, ha a végén olimpiai bajnok lesz, akkor hátradőlhet – ennél jobb nem lehetett. Ha viszont nem az számít, hogy nyersz-e, hanem, hogy hány centiméter, akkor sosem lehetsz teljesen elégedett.
Mindig ott lesz a frusztráció, hogy lehetett volna több, hisz centiméterben nincs maximum.
Nemzéró összeg
A póker zéró összegű játék. Összeülünk Bélával, berakunk fejenként tíz dollárt és a végén egyikünk keresett, a másik veszített tíz dollárt. Most képzeljük el, hogy nem a szokásos zsetonjaink vannak, hanem olyanok, amelyek játék közben fialnak s gyarapodnak.
Ilyen szerencsés játék a tőzsde. Nem minden körülmények közt, mert a napon belüli kereskedés, vagy a devizapiac olyan sportágak, ahol a pókerhez hasonlóan csak egymástól lehet nyerni. Azonban a hosszú távú, értékalapú részvénybefektetés a játék közben (jellemzően) gyarapodik. Velünk van a növekvő világgazdaság és a növekedő vállalati profitok. Minél hosszabban játsszák, annál többet.
Azért itt is lehet veszíteni. Mondjuk úgy, hogy ötvenösszegű pókert játszunk. Béla is, én is beszállunk tíz dollárral és ha elég sokáig játszunk, akkor a végén ötvenet osztunk szét. Persze ezt is lehet úgy, hogy a végén valaki nullával áll fel, de lássuk be, sokkal kevésbé valószínű. És az kell hozzá, hogy Béla mohón, drága részvényeket vegyen, vagy a riadalomban, a piac alján adja el őket – ahogy azt szokás. Ismertebb nevén ez a “fear & greed”. Mondtam, ez a racionalitás élsportja, érzelmeknek a szerelmes filmekben a helyük.
Napi Trump
Mondok még egy nem zéró összegű játékot: ilyen a kereskedelem. Ha mindkét fél önszántából, örömmel és elég informáltan megy bele egy tranzakcióba (azaz a konteók világán kívül), akkor mindkét fél nyer az ügyleten. A legegyszerűbb példa, hogy lemegyek a Lidlbe és veszek egy kiflit száz forintért. Nekem sokkal többet ér száz forintnál az, hogy eszem, hiszen energiabevitelből élek. A Lidlnek is többet ér a száz forint, mint a kifli, hiszen a bevételből él, nem a rászáradt kiflikből. Win-win.
Egy másik illusztrációja a jelenségnek azok a társasjátékok, ahol cserélgetni (kereskedni) kell a győzelemhez – talán a Catan telepesei a legismertebb ezek közül. Amikor én egy juhot adok két fáért, akkor mindketten jobban jártunk. Elég nagy várható sikerrel jósolhatjuk, hogy a sokat kereskedő játékosok fognak elöl végezni, a keveset kereskedők pedig hátul. Donald meg a legvégén.
Warren Buffett világa
Pontosan ezt az élsportot űzte Warren Buffett (és csinálja a HOLD Alapkezelő is), aki kicsit megkésve, 94 évesen megy nyugdíjba. Előtte mintegy 60 évig ült a gyarapodó pókerasztalnál és még nyert is (társáról, Charlie Mungerről és módszereikről itt beszélgettünk). Ahogy magáról mondta, soha nem voltak kivételes képességei, úgyhogy vállalat (azaz részvény!) tulajdonosként válogatta ki, hogy mely kivételes képességű vezérigazgatók dolgozzanak helyette. Elköszönésekor mondta, hogy szégyelli bevallani, de Tim Cook (az Apple vezérigazgatója) több pénzt csinált a Berkshire-nek (Warren Buffett alapja), mint ő, szóval Cookot illeti a nagyobb dicséret.
És akkor itt nyer igazán értelmet e hírlevelünk bevezetése: az Olimpián az eredmény nem érdekes, csak a mikéntje – a tőzsdén fordítva. Ha nyolc kenyai váltóban futja le helyettem a maratont, kizárnak, hiába nyertünk. Warren Buffett helyett timcookok tucatjai futottak egész életében, az omahai bölcset mégis ünnepeljük.
A hosszú távú részvénytartás is valahol egymás kárára megy, hiszen például azok az Apple-részvények, amelyek Mr. Buffett-nél vannak, másnál nem lehetnek. Így aztán kifejezetten önkárosítás lehetne megosztani a nyerő receptet. Jól illusztrálja, hogy a racionalitás mennyire kemény sport, hogy Warren Buffett egész életében taníthatta, amiből sokszoros milliárdos lett – és nem kellett önkárosítástól tartania. Olcsón vásárolni? Türelem? Fegyelem? Hosszú táv? Bárki megfogadhatná. De nem. Az érzelmek nem engedik. “Fear & greed”.
A meritokrácia világa
Érdekes mellékszál, de befejezésnek tökéletes lesz: az, hogy Warren Buffett a világ egyik leggazdagabb embereként mehet nyugdíjba nagyrészt annak köszönhető, hogy az Egyesült Államokban tevékenykedett, amerikai cégeket vásárolt. Hagyták őt dolgozni, nem akadékoskodtak szabályozó hatóságok. Hagyták a CEO-kat is dolgozni, alig görbítették a pályát a jogalkotók saját szájuk íze szerint. Még kereskedni is egész szabadon kereskedhettek szinte az egész Földön.
A vállalatokat egy olyan piac evolúciós mechanizmusa válogatja ki, ahol a teljesítmény a mérvadó. Munkavállalókat is lehetett meritokratikus alapon válogatni. És mivel az Egyesült Államokban adottak voltak – többek közt – ezek a feltételek, ezért az egész világ talentumja oda igyekezett.
Ugyan az esélye csökkenni látszik, mégis könnyen lehet, hogy a következő Warren Buffet is Amerikából válogat majd magának CEO-kat.
Balásy Zsolt, a HOLD portfóliómenedzserének többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.