A gazdaságban a megtakarításokért versengenek különböző befektetések/beruházások, és e kettő egyensúlya, egymásra hatása nagymértékben meghatározza a tőkepiacon elérhető hozamokat is. Most úgy látom, hogy jelentős változás van folyamatban, amely a tőzsdei részvényekre is nagy hatással lehet.
Tudjuk, hogy az amerikai lakosság megtakarítási hányada eléggé alacsonyra esett (1.ábra), míg az európai megtakarítási ráta (2.ábra) a szokásosnál magasabb, a kettő együtt nézve inkább a nem izgalmas kategóriába tartozik.
Bár azt kiemelném, hogy az európaiaknál ez azt jelenti, hogy ha jobbra fordul a lakosság hangulata, akkor van terük költeni – ez hatványozottan igaz Magyarországra is, és a kormányváltás utáni eufória miatt valószínűleg beindul a lakossági költekezés, ami várhatóan GDP emelő hatású lesz!
Ezzel szemben USA-ban bármilyen gazdasági megingás önerősítő lehet, mert a lassulás/megugró munkanélküliség hatására a lakosság valószínűleg megijedne és ezért többet takarítana meg, azaz kevesebbet fogyasztana, ami tovább lassítaná a gazdaságot, és így tovább.
De nem is a megtakarítási oldal az érdekes jelenleg, hanem az a hatalmas beruházási/befektetési igény, ami megjelenőben van, és ami könnyen felboríthatja ezt a kényes egyensúlyt.
Az elmúlt években a kormányzatok hatalmas költségvetési hiányokat tartottak fenn, amit valamiből finanszírozni kellett, ez egy folyamatos megtakarításokat elszívó erő, most azonban két új tényező is manifesztálódik:
Egyrészt az AI/adatközpont építési lázhoz nagyon nagy mennyiségű tőkebefektetésre van szükség, nem véletlen, hogy például az eddig folyamatosan saját részvényeit visszavásárló Alphabet (Google) most részvényeket bocsát ki, mint ahogy az sem véletlen, hogy az Oracle olyan sokat költ (amit részben vállalati kötvények kibocsátásából finanszíroz), hogy kötvényhozamai hatalmasat ugrottak, a befektetők egyre kockázatosabbnak látják, egyre nehezebben adnak neki pénzt. Ez egy valós, reálgazdasági beruházási igény, egy hatalmas fekete lyuk, ami minden rendelkezésre álló megtakarítást magába szív.
Ha ez nem lenne elég: most, hosszú évek után megjelennek azok a hatalmas, eddig magánkézben levő cégek is a tőzsdén (SpaceX, Anthropic, OpenAI), akik eddig nem voltak nyilvános piacon. Egy IPO (elsődleges részvénykibocsátás) mindig információs asszimetriáról szól: a kibocsátó/eladó sokkal többet tud saját cégéről mint a vevő, és csak akkor fog részvényeket eladni a tőzsdén ha neki megéri, jellemzően akkor ha jó drágán teheti: csúnyábban fogalmazva, ha úgy érzi, hogy jól kitömheti a balekokat, és elsétálhat a nagy pénzzel.
Többen mondták, hogy az elmúlt évek legnagyobb kibocsátása, a SpaceX valójában nem annyira súlyos: a 75 milliárd dollár, amit be akarnak szedni nagy pénz (a cég néhány százalékának értékesítéséért), de a tőkepiac méretéhez képest nem az. És valóban, de nem is ez a baj, hanem az, hogy a korábbi befektetők is hamarosan eladhatnak, idén potenciálisan akár a cég fele is tőzsdei befektetőkhöz kerülhet (3.ábra), ami már sok száz milliárd dollár. És ez csak egy cég, mint írtam a SpaceX-et követik a többiek, úgyhogy itt akár már billió dollárokról beszélhetünk, amit valakinek be kellene tolnia a rendszerbe.
A három fenti tényező együtt már nagyon sok, nehéz elképzelni, honnan lesz mindehhez elegendő megtakarítás. Persze tudjuk, hogy lehet rábírni a lakosságot nagyobb megtakarításokra: magasabb (reál)kamatszinttel. Azt gondolom, hogy a fenti három erő eredője az lehet, hogy elfogy az életet adó likviditás a tőkepiacokon, és feljebb mennek a (reál)kamatok. Ha kicsit hunyorítva nézem, lehet, hogy már ennek a jele a nemesfémek és a Bitcoin áresése is: ezek a termékek rendkívül érzékenyek a likviditásra, mivel ezen kívül más valós fundamentumuk nem sok van. Jöhet a szokásos októberi eladási hullám? Hiszen már Mark Twain is megmondta:
„Október egyike a legveszélyesebb hónapoknak a tőzsdei spekulációra. A többi veszélyes hónap a január, a február, a március, az április, a május, a június, a július, az augusztus, a szeptember, a november és a december.”
Forrás: Zsiday.hu