Aranystandard

Az aranystandard egy korábban fennálló nemzetközi pénz- és valutarendszer volt, amelyben a fizetőeszközök fedezetét aranyban biztosították.

Ez a fedezet lehetett teljes mértékben, vagy csak részben is arany, amely a különböző országok közötti valutaátváltást segítette. A nemzetközi kereskedelemben az aranystandard rendszer az I. világháborúig működött, elősegítette a pénz egyik fő funkciója, a nemzetközi csere megkönnyebbítését.

Hogyan követték egymást a történelem során a pénzügyi rendszerek?

Aranystandard rendszer működése

A rendszer lényege, hogy a részt vevő országok aranytartalékokat halmoznak fel, így a nemesfémmel biztosítják a saját valutájuk értékét. Az országok között, ahol arannyal fedezték a fizetőeszközt biztosított volt a fizetőeszközök átválthatósága és (elméletben) kevésbé voltak ingadozók a valutaárfolyamok. Amennyiben egy adott államnak külkereskedelmi hiánya volt, akkor az arany kiáramlott az országból, amennyiben többlete, akkor beáramlott az országba.

Kialakulásának és megszűnésének története

Anglia hivatalosan 1819-ben, az Amerikai Egyesült Államok 1900-ban vezette be az aranystandard rendszert. Az Egyesült Államok már korábban is használta az aranyat viszonyítási alapként, de ekkor még az ezüsttel együtt, úgynevezett kétfémes rendszerben. Viszonyítási alapként érdemes megemlíteni, hogy 1834-ben az Egyesült Államok unciánként 20,67 dollárban rögzítette az arany árát, amely 1933-ig meg is maradt. Más országok az 1870-es években csatlakoztak a rendszerhez. Klasszikus aranystandard néven az 1880 és 1914 közötti időszak ismert. Ez a kifejezetten dinamikus gazdasági növekedés időszaka volt, egy olyan gazdaságban, ahol az áru, a munkaerő és a tőke viszonylag szabadon áramlott nemzetközi szinten.

Az aranystandard rendszer működésének az I. világháború vetett véget, hiszen az országok már nem csupán aranyban, hanem dollárban vagy fontban tartották tartalékjaikat, tehát átálltak az inflációs finanszírozásra. (Az inflációs finanszírozás e kontextusban olyan pénzkibocsájtást jelent, amely mögött nincs nemesfém fedezet.)

A második világháború után létrejött a Bretton Woods-i aranydeviza rendszer, amelynek lényege, hogy a legtöbb ország amerikai dollárban rendezte nemzetközi egyenlegét, de az amerikai kormány ígérete alapján más központi bankok dollárállományát beváltotta aranyért is egy meghatározott áron. Az amerikai fizetési mérleg hiánya és az aranytartalékok csökkenése végül ellehetetlenítette a Bretton Woods-i rendszer működését, így átálltak a fiat valuták használatára.