A belső megtérülési ráta, vagy angol rövidítése alapján IRR, egy olyan fiktív diszkontráta, amellyel az adott befektetés nettó jelenértéke nulla. Értéke segíti eldönteni, hogy mely befektetések milyen hozamot nyújtanak, vagyis mely befektetések előnyösek.
Belső megtérülési ráta jelentése
A mutató a befektetések elemzésére, összehasonlítására szolgál. A rajta alapuló elemzés elvi logikája, hogy az alternatív hozamszinteket meghaladó hozamú befektetés előnyösnek tekinthető. Ilyen módon azt a fiktív diszkontrátát fejezi ki, mely szint mellett nulla az adott befektetés nettó jelenértéke.
Az IRR tehát az adott befektetés éves hozamszintjeként értelmezhető. Két befektetés közül az lesz az előnyösebb, mely magasabb belső megtérülési rátával fog rendelkezni. Szabad pénzügyi erőforrások esetén pedig azon beruházások kerülnek megvalósításra, amelyek magasabb IRR-rel bírnak, mint az alternatív hozamszint.
A belső megtérülési ráta kiszámítása és alkalmazása
Az IRR számítása a nettó jelenérték képlete alapján történik. A nettó jelenérték számítása úgy működik, hogy összeadjuk az egyes időszakokhoz tartozó diszkontált pénzáramokat, majd ebből levonjuk a befektetés költségét. A belső megtérülés számításához a befektetés nettó jelenértékét nullával tesszük egyenlővé. A IRR értéke annak a diszkontrátának megfelelő értéket fogja felvenni, mellyel számolva a pénzáram nettó jelenértéke nulla.

Az IRR számítása egy iteratív folyamat eredménye, így tradicionális módon nehezen számolható. Megállapításához ajánlott valamilyen program használata.
A vállalatok befektetési döntéseinek meghatározásakor nem csupán a számított belső megtérülési rátákat vetik össze egymással. A különféle befektetési alternatívák IRR-jének összehasonlítása a befektetési értéksorrendet segíti meghatározni. A finanszírozási költségeket mutató súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC) összehasonlítása az IRR-hez hasonlóan fontos. A kapott belső megtérülési ráta a súlyozott átlagos tőkeköltséggel történő összevetése arra mutat rá, hogy az adott befektetés értéket teremtene-e a vállalatnak. Amennyiben magasabb egy befektetés IRR-je, mint a vállalat WACC-je, akkor az értéket teremt, míg amennyiben a WACC magasabb akkor a befektetés megvalósítása értéket rombolna a vállalatnál.
Összehasonlítása CAGR-val és ROI-val
A belső megtérülési rátával rokon fogalomként említhető a CAGR (kumulatív éves növekedési ráta), illetve a ROI (befektetésre vetített megtérülés). Mindhárom alapján mérhető egy befektetés megtérülése. Fontos különbség azonban, hogy a CAGR csak a nyitó és záró értékek alapján számol éves növekedési ütemet, addig az IRR ettől részletesebb, éves pénzáramokkal kalkulál.
A másik két mutatótól eltérően a ROI jelentette megtérülés nem éves alapon értendő, hanem az adott befektetés teljes életciklusa alatt.
Szeretne többet megtudni erről a mutatóról is? Olvassa el a ROI-ról szóló cikkünket is!
A belső megtérülési ráta hiányosságai
Az IRR egy rendkívül hasznos mutató a befektetések értékelése szempontjából, azonban mint minden mutatónak, ennek is megvannak a maga hiányosságai. A belső megtérülési ráta esetén három főbb korláttal szembesülhetünk.
Először, a számítás matematikájának megfelelően egyes pénzáramok esetében több lehetséges diszkontráta is nulla jelenértéket eredményezhet. Ilyen helyzetekben az IRR számítás nem ad pénzügyileg értelmezhető eredményt.
A második az egymást kölcsönösen kizáró projektek lehetősége. Könnyen előállhat, hogy egy alacsonyabb beruházási igényű befektetés százalékosan magasabb haszonnal kecsegtet, mint egy magasabb beruházási igényű, abszolút hozam tekintetében azonban már az utóbbi tűnik vonzóbbnak. Az esetek adta nehézségek kiküszöbölhetőek, amennyiben az IRR és a nettó jelenérték számítása is megtörténik az adott projektekre.
A harmadik hiányossága a modellnek a kamatlábak alakulásában keresendő. A belső megtérülési ráta nem tesz különbséget a rövid és hosszú távú kamatlábak között. A valóságban azonban ezek különböznek, a használatuk viszont jelentős nehézségekbe ütközik.