Bizalmi vagyonkezelés

Bizalmi vagyonkezelés esetén a vagyonrendelő – azaz az eredeti tulajdonos jogi megnevezésben – az adott vagyont a vagyonkezelőre bízza oly módon, hogy az egy harmadik félnek számító kedvezményezett érdekét szolgálja.

Mi az a bizalmi vagyonkezelés?

A bizalmi vagyonkezelés egy speciális vagyonkezelői jogviszony, ami különféle módokon segítheti a vagyonrendelő céljait. A forma Nyugat-Európában, illetve az angolszász világban régóta bevett, a magyar jogrendbe azonban csak az új Polgári Törvénykönyv elfogadásával került be.

A vagyonkezelő ebben a formában kizárólag a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezett vagy kedvezményezettek javára kezeli a vagyont. A vagyonrendelő akarata irányadó marad annak halálozása, vagy valamely más okból történő cselekvésképtelenné válása esetén is. A vagyonkezelő a kezelési tevékenységért vagyonkezelési díjra jogosult.

A bizalmi vagyonkezelés jelentős előnyöket nyújt ügyfelei részére. Elsősorban a vagyon a kedvezményezett érdekét fogja szolgálni a vagyonkezelés ideje alatt. Így a céltól el nem téríthető, megfelelő bizalmi alapot nyújt a célirányos vagyonkezelés esetére. A vagyon felhasználása függetlenedni tud a vagyonrendelő életétől, a saját életén túl is tudhatja, hogy céljainak megfelelően kerül felhasználásra vagyona. Emellett a magánvagyon szinte teljes védelmet élvez kívülállókkal, esetleges hitelezőkkel szemben. Mindezen túl jelentős összegű üzleti tranzakciók esetén a hatékony adóoptimalizációt is segítheti a bizalmi vagyonkezelés.

Kinek ajánlott?

A bizalmi vagyonkezelés sok eshetőségben jelenthet vonzó keretet ügyfelek számára. Különféle szituációk és motivációk vezethetnek a mellett való döntéshez. Elsősorban meg kell különböztetnünk az üzleti, illetve a magáncélú, bizalmi vagyonkezelést.

Tipikus magánjellegű cél lehet az öröklés alternatívájaként alkalmazni. Általában a vagyonrendelő átadja még életében a vagyont és előre meghatározott időközönként egy-egy adott részt bocsát a kedvezményezett személyek részére. Ezen esetben a lassú öröklési szabályok mellőzhetőek, a végrendeletben foglaltaknál nagyobb bizonyossággal fog érvényesülni az elhunyt akarata.

Lehetőség van adótervezési és adóoptimalizációs célból is e vagyonkezelési jogviszony létesítésére, bizonyos körülmények között a egyedülálló módon segíti az adótervezést. Leginkább – de nem kizárólagosan – cégeladás esetén alkalmazható ebből a célból. Amennyiben a vállalat tulajdoni joga bizalmi vagyonkezelésbe kerül az eladás előtt, a vételár nem közvetlenül a tulajdonoshoz, hanem a kezelt vagyonalapba folyik be, majd onnan kerül a kedvezményezetthez. Megfelelő körültekintéssel ez a folyamat jelentős adóelőnnyel kecsegtet.

Bizalmi vagyonkezelés keretein belül támogatni lehet kiskorú vagy fogyatékossággal élő személyeket is. Amennyiben a kedvezményezett valamely oknál fogva nem tekinthető cselekvőképesnek, vagy esetleg valamilyen szenvedélybetegsége okán nem várható, hogy felelősen gazdálkodjon vagyonával, gyakori, hogy ilyen úton válik a vagyon kedvezményezettjévé.

Gyakori magáncél még a jótékonykodás finanszírozása. A forma biztosítja, hogy ne éljenek vissza a vagyonalappal, ne költsék azt másra még a vagyonrendelő halála után sem.

Üzleti célból egy kockázatos befektetés előtt a vagyon egy részének biztonságba helyezése, esetleg inkognitóban történő befektetés vagy piacbővítés esetén lehet vonzó a bizalmi vagyonkezelés.

Bizalmi vagyonkezelés típusai

A bizalmi vagyonkezeléseket a hazai törvényi keretek között többféle módon csoportosíthatjuk. Megkülönböztethetjük a szerződéssel létrehozott, illetve az egyoldalú jogügylettel létrehozott bizalomi vagyonkezelést. Előbbi tekinthető klasszikusnak, vagyis amikor a törvényi kereteknek megfelelően megállapodnak a felek a kedvezményezett személyéről, a vagyonkezelésbe bevonni tervezett eszközökről, illetve szükség esetén az egyéb részletekről. Az ettől elkülönült egyoldalú jogügylettel létrehozott jogviszony két típussal rendelkezik. Egyrészt fennállhat azon eset, amikor a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye megegyezik, másrészt amennyiben a jogviszony a végrendelettel kerül megállapításra.

A törvény a bizalmi vagyonkezeléseket a vagyonkezelő személye alapján két csoportra osztja. Elkülöníti az üzletszerű és a nem üzletszerű vagyonkezelést. Üzletszerű vagyonkezelésről akkor beszélhetünk, amennyiben a vagyonkezelő működési feltételei megfelelnek a Magyar Nemzeti Bank kritériumainak, illetve átesett a vagyonkezelő a szükséges regisztrációs eljáráson. A nem üzletszerű vagyonkezelőre nem vonatkoznak törvényi feltételek, a vagyonrendelő felelőssége, hogy kire bízza vagyonát. Ezen csoportosítás nem hat ki a vagyonkezeléssel kapcsolatos jogokra, illetve kötelezettségekre, azonban fontos technikai és garanciális eltéréseket eredményezhet.

A bizalmi vagyonkezelés adózása

A bizalmi vagyonkezelés adózási kérdéseit ajánlott annak folyamataiban vizsgálni. A vagyonrendelés aktusa, vagyis a vagyon átruházása adó– és illetékmentesnek tekinthető. A képzett vagyonalap annak ellenére, hogy nem önálló jogalany, mégis önálló adóalanynak tekinthető. A kezelt vagyon gazdasági társaságokhoz hasonlóan fizet társasági nyereségadót, illetve helyi iparűzési adót, ÁFA fizetésére azonban nem kötelezett. Vagyonkiadás szempontjából bonyolult a helyzet. Mérlegelni kell a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett közötti kapcsolat jellegét, az említett felek adóhonosságát, illetve a vagyonkiadás tőke, vagy hozam jellegét. Ezen tényezők pontos ismeretében lehet csak pontosan meghatározni a fizetendő adót.

Jogi meghatározása Magyarországon

Az angolszász országokban ez a vagyonkezelési forma (amit trustnak is szokás nevezni) kifejezetten hosszú múltra tekint vissza, azonban itthon még fiatalnak mondható. Magyarországon két jogforrás szabályozza. Az új Polgári Törvénykönyv határozta meg a fogalmát, mely a következő módon írja le azt: „Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles.”

Az új Ptk. azonban még sok hiányosságot tartalmazott, így a szükséges pontok 2014. évi XV. törvényben kerültek pontosításra.