A bonitás a gazdasági szereplők hitelképességét jelenti. Bonitásvizsgálatnak tekintjük, amikor egy magánszemély, vállalat, vagy állam potenciális hitelvisszafizetési képességeit vizsgáljuk.
A bonitás tehát kifejezi, hogy a hitelnyújtó mennyire tartja valószínűnek, hogy az adott hitelkérelemmel élő vissza fogja tudni fizetni a felvenni szándékozott hitelt. Magánszemélyek esetén ezt tulajdonképpen egy banki hitelképesség vizsgálattal lehet megállapítani.
Vállalatok esetén elképzelhető ugyancsak banki hitelképességvizsgálat, de emellett hitelminősítés is, ami leginkább kötvényeket kibocsátó vállalatokat, illetve államokat érint. Ez egy soktényezős folyamat, mely során figyelembe kerül a potenciális adós vagyoni és jövedelmi helyzete, meglévő hitelállománya, illetve múltbeli és várható teljesítménye is.
Minél jobb valakinek a hitelképessége annál magasabb hitelösszegre és annál alacsonyabb kamaton jogosult. Ennek oka, hogy a hitelező biztosabbnak érzi, hogy visszakapja a pénzét. A rosszabb hitelképesség nehezebb hitelhez jutást jelent, mivel a hitelező kockázatosabbnak ítéli meg a hitelnyújtást.
Bonitás magánszemélyek esetén
Magánszemélyek általában akkor találkoznak bonitásvizsgálattal, mikor lakáshitelt, személyi hitelt szeretnének felvenni, esetleg hitelkártyát szeretnének igényelni. Ezen esetekben a bankok megpróbálják csökkenteni a kockázatot és csak azoknak adni hitelt, akik várhatóan törleszteni fognak. Az ilyen rendszerek esetén a bankok egymással is meg szokták osztani az ügyfélről tárolt adataikat. Az, hogy mit vesznek figyelembe a hitelbírálat során országonként eltérhet. Vannak egységesebben működő rendszerek, mint például az amerikai, illetve kevésbé egységesítetten működők, mint a magyar.
Hitelbírálat az USA-ban
Az Amerikai Egyesült Államokban a hitelbírálat rendkívül egyszerűen és átláthatóan működik. A bankok a legtöbb esetben a FICO pontszám alapján döntenek. Ennek számítása ismert, a potenciális hitelkérelemmel rendelkező maga is ki tudja számítani. A pontszám számítása során a figyelembevételre kerül
- a fizetési történet (35%),
- a fennálló tartozás (30%),
- a hitelmúlt hossza (15%),
- az új hitelek száma (10%) és
- a hitelek típusa (10%).
Az különféle tényezők megfelelő súlyozása által a FICO pontszám 300 és 850 pont között lesz. Magas FICO pontszámmal könnyebben szerezhető, akár nagyobb összegű hitel is alacsony kamatra. Alacsony FICO pontszámmal viszont kisebb hitel sem igényelhető.
Hitelbírálat Magyarországon
Magyarországon nincs olyan egységesült ügyfélminősítési eljárás, mint az Egyesült Államokban. A bankok egyedileg, saját szabályzatuk szerint alakítanak ki szempontokat és súlyokat. Egyes bankok személyre szabott kamatajánlatokkal élnek, míg másoknak egységes ajánlataik vannak és csak arról döntenek hitelminősítés során, hogy az ügyfél melyik kategóriába sorolandó.
Általánosságban azonban elmondható, hogy a hitelbírálat során négy kulcsszempont kerül valamilyen módon súlyozásra:
- a háztartás teljes adósságszolgálata a jövedelemhez képest
- hitelösszeg fedezeti összeghez mért aránya
- igazolt, illetve bankhoz utalt jövedelem
- felvenni szándékozott hitel összege
Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR)
A Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) tartalmazza, hogy milyen hitelekben érintett az adós, azokat problémamentesen fizetik-e, vagy esetleg fizetéskönnyítés alatt állnak. A részletes adatok megismeréséhez a bank csak akkor férhet hozzá, amennyiben az ügyfél ehhez hozzájárulását adja.
A KHR negatív, illetve pozitív adósságlistaként is szolgálhat. Fontos, hogy késedelmes törlesztésünkből fakadó negatív státuszunkat a bank a hozzájárulásunk nélkül is megtudhatja. A negatív státusz továbbá hatással van értékelésünkre a hitel visszafizetése után is. Negatív státusz után automatikusan egy évig úgynevezett passzív KHR státuszunk lesz, ezen idő alatt hitelfelvétellel próbálkozni sem érdemes. Pozitív státuszunk ezzel szemben üdvös tényező lehet hitelfelvétel esetén.
Vállalati bonitás
Vállalatok hitelviszony jellegű tőkebevonására két lehetőség van. Egyrészt vehetnek fel banki hitelt, másrészt bocsáthatnak ki kötvényt. A banki hitelfelvétel esetében – hasonlóan a magánszemélyeknek nyújtott hitelekhez – a bank vállalja a nemfizetés kockázatát, így ő végzi a bonitásvizsgálatot is.
Kötvények esetében a kockázatot a befektetők vállalják, tőlük azonban nehezen várható el, hogy egyénileg felmérjék a vállalat hitelképességét. A bizalom építése, a befektetői döntések meghozatalának segítése céljából léteznek az úgynevezett hitelminősítők. Ezen intézmények elemzéseikkel segítik megállapítani, hogy az adott entitás mekkora valószínűséggel nem fogja visszafizetni a hiteleit. Különféle hitelminősítők a saját minősítési fokozataikat használják. A három legnagyobb globálisan meghatározó hitelminősítő a Fitch, a Moody’s és a Standard & Poor’s.
Bonitás államok esetében
Az államok esetében a legritkább esetben beszélhetünk kötött hitelviszonyról. Bár fennáll a lehetősége, hogy kapjanak hitelt a Világbanktól, az IMF-től vagy más nemzetközi pénzügyi intézménytől, ezen hitelek inkább politikai döntésnek tekinthetők, melyek a bajba jutott államokat hivatottak segíteni.
Az államok elsősorban kötvényeket bocsátanak ki, azokon keresztül finanszírozzák hiányukat. Egy állam hitelminősítését olyan tényezők határozzák meg, mint a gazdaság teljesítménye, intézményrendszere, nemzetközi tartaléka, monetáris és fiskális politikája, illetve növekedési kilátásai. A hitelminősítők által adott minősítés a legtöbb esetben összhangban van az államkötvényeikben tapasztalható hozambeli különbségekben is. Egy állam másikhoz képest mért kockázatosságát, vagyis annak esélyét, hogy nem fizeti vissza az adósságát az úgynevezett CDS-felár méri, ami a nemfizetés elleni derivatíva (biztosítás) kockázati prémiumának is tekinthető.