Bretton Woods-i rendszer

A Bretton Woods-i rendszer lényege az volt, hogy minden valuta árfolyamát a dolláréhoz kötötték, a dollár árfolyamát pedig az aranyhoz.

A második világháborút követő pénzügyi rendszer alapjait a Bretton Woods-i konferencián tették le. Itt alapították meg a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, a Nemzetközi Valutalapot, illetve az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményt. Végeredményben egy stabil pénzügyi rendszer jött létre mely segíteni tudta a világkereskedelem bővülését.

Milyen pénzügyi rendszerek léteztek Bretton Woods előtt és után?

A Bretton Woods-i konferencia és előzményei

A második világháború vége felé, mikor már a németek veresége elkerülhetetlennek tűnt, összeültek a szövetségesek, hogy egyeztessenek a világháborút követő majdani világgazdasági rendszer működéséről. A konferencia 1944. július 22-én kezdődött az Amerikai Egyesült Államokban, egy New Hamshire-i településen Bretton Woodsban. A településen található Mount Washington Hotelbe 44 ország 730 képviselője érkezett a tárgyalásra. A tárgyalás a kor pénzügyi hatalma, vagyis az USA és a korábbi globális pénzügyi központ, vagyis Nagy-Britannia vezetésével zajlott.

A konferencia előzményének tekinthető a két világháború közötti monetáris instabilitás, illetve az 1929-33-as nagy gazdasági világválság. A stabilitás visszaállítása érdekében egy stabil globális pénzügyi rendszert kívántak kiépíteni a majdani európai újjáépítéssel párhuzamosan.

A konferencia meghatározó gondolatisága a szabad kereskedelem előnyössége volt. Ehhez az elméleti alapot a Ricardo-féle komperatív előny biztosította. Eszerint a szabad kereskedelem többlet létrehozását teszi lehetővé, amivel mindenki jobban jár, mint az ezzel ellentétes, a két világháborút jellemző protekcionista, bezárkózó gazdaságpolitikával.

A konferencia 1944. július 22-én ért véget. Megállapodás született

  • a majdani újjáépítést segítő Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank létrehozásáról,
  • az áruforgalmat segítő Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) – melynek utódja a WTO – megkötéséről, valamint
  • a nemzetközi pénzügyi stabilitást segítő Nemzetközi Valutaalap (IMF) megalapításáról.

Ezen új intézmények adták a később Bretton Woods-i rendszerként ismert működés alapját.

A korábbi pénzügyi rendszert, melyben minden ország meghatározta a saját valutájának az aranyban kifejezett értékét, egy dolláron alapuló stabil átváltási árfolyamokkal operáló struktúra váltotta fel.

A rendszer legfontosabb alkotói között tudhatjuk John Maynard Keynest. Keynes eredetileg egy globális központi bankot kívánt létrehozni, mely egy nemzetközi tartalékvalutát bocsátott volna ki Bancor néven. Végül azonban nem ez az elképzelés valósult meg, hanem az amerikai dollárt helyezték globális tartalékvaluta pozícióba.

A Bretton Woods-i rendszer működése

Egészen az 1940-es évek második felétől 1971-ig tartott Bretton Woods-i rendszer működése. A rendszer lényege, hogy minden valuta árfolyamát rögzítették a dollárhoz. Az amerikai dollár árfolyama ekkor aranyfedezettel rendelkezett, így minden valutát melyet a dollárhoz rögzítettek áttételesen az aranyhoz is kapcsolták. Tehát ilyen körülmények között minden országnak fel kellett adnia monetáris politikai függetlenségét. A jegybankok feladata az árfolyam stabilan tartása volt. A rögzített árfolyamtól maximum 1 százaléknyi eltérés volt megengedhető. A jegybankok az árfolyamot amerikai dollár vételével, illetve szükség szerint eladásával tartották fenn.

A stabil árfolyam jótékony hatással volt a nemzetközi kereskedelemre. A rendszer összekapcsolta a két világháború között szétzilált gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat. Működésének alapjait a Nemzetközi Valutaalap és az 1945 decemberében létrehozott Világbank biztosították. A GATT keretében megállapodások születtek a kereskedelem kereteit illetően. Amennyiben a kereskedelem fenntarthatóságát a fizetési mérleg ideiglenes egyensúlytalansága veszélyeztette volna, akkor arra az IMF biztosított forrást. A világháború során lerombolt gazdaságok talpra állítását a Világbank hitelek nyújtásával is támogatta.

Bretton Woods-i rendszer összeomlása

A rendszert a hegemón amerikai gazdaság termelésére és fizetőképességére építették. Működésében az 1960-as évek vége felé problémák mutatkoztak. A német és japán gazdasági csoda következtében új gazdasági kihívói lettek az Egyesült Államoknak.

A nehézségek következtében Nixon elnök 1971-ben felfüggesztette a dollár aranyra való válthatóságát. A dollárt egyben leértékelték, illetve innentől kezdve a valuták átváltási árfolyama már nem volt fix. A Bretton Woods-i rendszer hivatalosan 1973-ban szűnt meg. A legtöbb ország innentől önálló monetáris politikába kezdett nemesfém fedezet nélküli, más néven fiat valutákkal.