A centralizáció azt jelenti, hogy a döntéshozatal egy kézben összpontosul. Minél centralizáltabb egy rendszer, annál kisebb felelősséggel, irányítási és döntési jogkörrel rendelkeznek a hierarchia alacsonyabb szintjén lévő szervek, szereplők.
Centralizációról beszélhetünk politikai központosítás vagy egy gazdasági szervezet egységesítése kapcsán is.
Centralizáció jellemzői
Egy intézmény működtetése történhet centralizált és decentralizált módon is. A centralizáció azt jelenti, hogy a döntéshozatal, feladat- és munkamegosztás irányítása egy, a legfelsőbb szinten álló központi szereplő felelőssége. A hatalom ezen központi szereplő kezében összpontosul. Ezzel szemben a decentralizáció a hatalom megosztását, döntések és feladatok kiszervezését jelenti kisebb egységek, a hierarchiában alacsonyabban lévő szereplők számára.
A centralizáció és decentralizáció mértékének megfelelő aránya nem egyértelmű. Az arányokat, nem csak, hogy sok tényező befolyásolja, hanem ráadásul folyamatosan változnak is. Számít, hogy milyen földrajzi területen, országban, régióban járunk, ott milyen értékek, normák, szokások és viselkedésformák alakultak ki, sőt az is, milyen intézményről beszélünk.
A közigazgatási szervek valamilyen mértékű központosítása például elengedhetetlen az egységes és következetes állami működés szempontjából. A különböző államok is eltérő mértékben centralizáltak. Az állam méretének, állami centralizációnak mutatószáma a centralizációs ráta. Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan feladatok, ügyek, amelyeket csak centralizált működéssel lehet hatékonyan megvalósítani. Egy központ, amelyik rendelkezik a megfelelő tudással, szakértelemmel és információkkal, jobban képes átlátni az egész szervezet működését. Ezáltal a magasabb szintű koordináció, amely a hatékony működés előfeltétele, sokszor csak centralizált formában valósítható meg.
A centralizáció velejárója, hogy hierarchizált, formális, több szintből álló bürokratikus rendszert hoz létre. Az, hogy ezen köztes szervek mekkora felelősségi és hatáskörrel rendelkeznek, a centralizáció mértékétől függ. Funkciójukat tekintve ezek a köztes szervek közvetítőként szolgálnak, elősegítve a központi irányelveknek megfelelő, minél nagyobb területen történő egységes működést. Ennek függvényében a feladatuk a központi akarat becsatornázása a helyi közösségekbe.
Előnyei
Hatékonyság szempontjából:
- A centralizáció hozzájárul a hatékony működéshez, és ennek a hozzájárulásnak egyik lehetséges oka a méretgazdaságosságból fakadó előnyök jobb kihasználásában rejlik.
- A centralizált intézmények stabilok, és méretükből fakadóan több erőforrással rendelkezek. Ezáltal nagyobb eséllyel képesek átvészelni a gazdasági nehézségeket. Mivel az összes erőforrással a központ rendelkezik, elvileg minden eszköze megvan a gyors és hatékony fellépésre és a problémák elhárítására, kezelésére.
- Lehetővé teszi, hogy a döntéshozatal általános szinten egységes legyen, ezáltal egy egységes szervezetet kialakítva, így a szervezeten belüli széthúzás minimalizálható.
Méltányossági szempontból (amely elsősorban az állami intézmények aspektusából fontos):
- Az információ és a tudás egy helyen összpontosul, így (elméletileg) a központ képes mindent átlátni, és ennek függvényében elosztani az erőforrásokat, feladatokat, majd szükség szerint átcsoportosítani ezeket. Például egy országban újraelosztással csökkenthetőek a jövedelmi különbségek, egy szervezet pedig erőforrásainak átcsoportosításával növelheti a hatékonyságát (támogathatja a rosszabbul vagy éppen nagyon jól teljesítő egységeit, annak függvényében, mi a stratégiája és a célja).
- Központi adózással könnyebb lehet a gazdasági szervezetek és különböző jövedelmű csoportok közötti átcsoportosítás.
Hátrányai
- Pont a hierarchizált, formális és bürokratikus viszonyok és a nagy mérete miatt lassú a szervezetekben az információáramlás, az információ akár el is veszhet, így a szervezet lassan reagál a felmerülő igényekre és a külső változásokra.
- A stabilitásból fakadóan kicsi az innovációs hajlam és a megújulási képesség, a szervezet rugalmatlanná válik. Nehezen változtat a már megszokott, rutinszerű eljárásokon és folyamatokon.
- Az egyedi, rendkívüli igényeket nem tudja a helyén kezelni, mivel eljárásai főleg a leggyakrabban előforduló, általános incidensek megoldására alkalmasak.
- Az általánosításból fakadóan nem tud elég nagy figyelmet biztosítani a helyi, speciális igények számára.
- Centralizáció esetén döntések nem azon a szinten születnek, ahol a probléma felmerül. Gazdasági szervezet esetén ez azt jelenti, hogy a mindennapi működéssel kapcsolatos döntéseket is gyakran a felsővezetőknek kell meghozni. Ezáltal elaprózódik és elterelődik a figyelmük a stratégiai jellegű döntésekről. Állami intézmények esetében pedig a központ túl messze van azoktól a társadalmi viszonyoktól, amelyek megoldására létrejött. Így a döntések személytelenek, általánosítottak és uniformizáltak, amelyek nem biztos, hogy képesek a kívánt hatás kiváltására.
- Sok esetben nem képes megfelelően kiaknázni az amúgy is szűkös erőforrásokat.
Pénzpiaci centralizáció
A centralizált vagy központosított piac olyan pénzpiaci struktúra, amelyben az összes megbízást egy központi tőzsdére irányítják. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a központi kormányzat felelős a szabályozásért és kezeskedik a szabályok betartásáért is. Másrészt pedig azt, hogy az értékpapírok számára nem létezik egy másik, versenyen alapuló piac. Ez azt jelenti, hogy versenytárs hiányában az árak, amelyeket ezen centralizált a tőzsdén jegyeznek, jelentik az egyetlen elérhető árat az adott értékpapírt eladni vagy megvenni szándékozók számára. A centralizált pénzpiac árai teljesen transzparensek és mindenki számára elérhetőek. Az átláthatóság és a központosítással járó stabilitás (kisebb áringadozás) kedvező körülményeket teremt a részvénytulajdonosok számára abból a szempontból, hogy kiszámíthatóbbak a jövőbeli ármozgások annál, mint amennyire versenyzői körülmények között lennének.
A centralizált piac megbízhatóságát és a tranzakciók gördülékenységét nem csak a szabályozás és azok felügyelete biztosítja, hanem az elszámolóházak is. Egy tranzakció során az elszámolóház a vevő és az eladó között áll, őket összeköti, ezáltal a vevő és az eladó nem kerülnek közvetlen kapcsolatba egymással. A cserét lényegében lebonyolító elszámolóház biztonságot nyújt a kereskedő felek számára, csökkenti, sőt eliminálja a cserével járó kockázatot.
Összességében elmondható, hogy a centralizált piac feladata, hogy biztosítsa a szabályoknak megfelelő kereskedelmet, ösztönözze a pénzügyi tranzakciókat, illetve felgyorsítsa az eladási/vételi folyamatokat.