A csökkenő határhaszon azt jelenti, hogy egy bizonyos pontig minden egyes plusz termék elfogyasztása összességében növeli a boldogságérzetünket, azonban minden plusz termékkel egyre kisebb mértékben.
Hasznosság és határhaszon fogalma
A mikroökonómiában a hasznosság egy központi fogalom. A hasznosság határozza meg, hogy egy adott termékből, szolgáltatásból (mikroökonómiai szóhasználattal élve jószágból) mennyit fogyasztunk. Minél nagyobb hasznossággal rendelkezik egy jószág elfogyasztása, annál nagyobb elégedettséget, boldogságot okoz a fogyasztóknak, és annál inkább motiváltak lesznek a fogyasztására. A határhaszon megmutatja, hogy egy plusz termék megvásárlásával hogyan változik (mennyivel nő) az elégedettségünk, azaz a hasznunk. Az elmélet szerint egy fogyasztó egészen addig vásárol egy jószágból, amíg az egyes termék hasznossága meghaladja a termék árát.
A határhaszon kapcsán három különböző típusról beszélhetünk, létezik növekvő, zéró és csökkenő határhaszon.
Csökkenő határhaszon elve (Gossen első törvénye)
A csökkenő határhaszon elve a kereslet törvénye mellett a fogyasztók magatartását leginkább befolyásoló elmélet. Azt mondja ki, hogy plusz egy termék elfogyasztásából adódó határhaszon minden egyes termék elfogyasztásával csökken. Ennek megfelelően mivel minden további termék kevesebb boldogságot okoz a fogyasztó számára, az egyre kevesebbet lesz hajlandó fizetni.
Egy hétköznapi példa segítségével is könnyen ábrázolhatjuk a csökkenő határhaszon elvét. Ha éhesek vagyunk, az első pizzaszeletnek még nagyon örülünk. Lehet, hogy akár egy irracionális összeget is hajlandók lennénk fizetni érte. A második és harmadik ugyanúgy elégedettséget okoz (nő a teljes hasznosság), de már egyre kisebb mértékben. Az ötödik szelettel jól lakunk, elértük a telítettségi pontunkat. A tizedik pizzaszelet már bőven túl van a telítettségi ponton, így valószínűleg akkor se akarnánk abból a pizzából enni, ha fizetnének érte.
A telítettségi pont a mikroökonómiában az a pont, amikor a határhaszon nullára csökken. Ettől a ponttól kezdve még egy termék elfogyasztása már nem jelent extra hasznot. Ezután a hasznossági függvény átfordul negatívba, tehát csökkenő határhaszon görbéje a negatív tartományba ér. Tehát, többet nem akarunk fogyasztani egy termékből, mert plusz egy termék elfogyasztása csökkenti a teljes hasznosságunkat, a teljes boldogságunkat – egyenesen káros a számunkra.
Az első termék fogyasztása jár a legtöbb hasznossággal. Mivel az azon felüli extra termékek elfogyasztása egyre kevesebb és kevesebb elégedettséget okoz a fogyasztónak, ezért igyekszünk változatosan fogyasztani, különböző termékeket válogatunk össze a fogyasztói kosarunkba. Egy átlagos fogyasztó kerüli a szélsőséges fogyasztást, jobban kedveli az átlagos mennyiségeket. Az, hogy éppen mekkora határhaszon, függ az egyén preferenciától és a jószágtól egyaránt.