A D/E ráta (debt-to-equity ratio, magyarul „hitel/saját tőke arány” vagy „idegen tőke/saját tőke arány”) egy tőkeszerkezeti mutató amely arról ad információt, hogy a vállalat milyen mértékben finanszírozza a működését saját tőkéből és mennyiben támaszkodik idegen forrásokra, tehát mekkora a tőkeáttétel.
Számítása úgy történik, hogy a vállalat kötelezettségeit (tartozásait) elosztják a saját tőke (a vállalat részvényeseinek vagyonának) értékével.
D/E ráta számítása
A D/E rátát úgy kapjuk meg, ha a vállalat kötelezettségeit elosztjuk a saját tőkével. A saját tőke megegyezik az eszközök teljes értékének és kötelezettségeknek a különbségével.
A mutató számításához minden szükséges információt megtalálunk a vállalat mérlegében. Figyelni kell viszont arra, hogy egyes mérlegkategóriák tartalma nem egyértelmű. Emellett a D/E arányt torzíthatja az eredménytartalék, az immateriális javak figyelembe vétele és a nyugdíj tervezetek is.
A mérlegkategóriák kétértelműsége rontja a vállalati részvények összehasonlíthatóságát, és emiatt az elemzők és a befektetők gyakran módosítják a D/E ráta elemeit (például van, hogy csak a hosszú távú adósságokra koncentrálnak, alapesetben viszont a rövid távot is bevonják). Az elemzők próbálják átláthatóbbá, könnyen használhatóvá és összehasonlíthatóvá tenni a mutatót, és emiatt az elemzésbe gyakran bevonják a profitteljesítményt és növekedési elvárásokat is.
D/E ráta használata
A D/E ráta egy a vállalati pénzügyekben használatos mutató. Értékéből kiderül, hogy gazdasági visszaesés esetén képes lesz-e a fennálló adósságait önerőből fedezni a vállalat. A magasabb tőkeáttétel magasabb kockázatot jelent. Segítségével összehasonlíthatunk vállalatokat, és az összehasonlításból megállapíthatjuk, hogy melyik vállalat részvényeinek a megvásárlása kockázatosabb. A kiszámolt értéket érdemes az iparági átlaghoz és az adott vállalat korábbi teljesítményéhez viszonyítva is megvizsgálni.
Bár különböző vállalatokat hasonlítunk össze vele, ennek az összehasonlításnak van egy korlátja. Különböző iparágágak vagy akár iparági csoportok között más és más lehet az optimális D/E arány, és ez rontja a vállalatok összevethetőségét. Lényegében más területen működő vállalatokat nincs is értelme összehasonlítani a mutató alapján.
A vállalatok tőkeszerkezetének mérése mellett a D/E mutató használható akár egyének szintjén, hitelképesség felmérésére is.
D/E ráta és befektetési döntések
A D/E mutató hasznos lehet a számunkra befektetési kockázatok és lehetőségek felméréséhez. A mutató értéke kedvező, ha 1 körül, legfeljebb 1,5-1,8 között mozog, viszont a nemzetközi gyakorlatban 2-3 körüli érték is elfogadható. Az 1,5-ös D/E érték például azt jelenti, hogy másfélszer annyi idegen forrást használ a vállalat, mint sajátot. Máshogy megfogalmazva, 1,5 forint adósság jut 1 forintnyi saját tőkére. Ez egy viszonylag alacsony, optimális érték, amely arról árulkodik, hogy a vállalat finanszírozása stabil lábakon áll. A befektetők szívesebben választják ezen vállalat részvényeit jobban eladósodott vállalatokéval szemben, amennyiben más mutatók közel megegyeznek, valamint banki hitelhez is egyszerűbben fog hozzájutni az adott vállalkozás.
Az alacsony D/E ráta azt jelenti, hogy a vállalat viszonylag alacsony részben támaszkodik idegen forrásokra finanszírozása során. A magasabb D/E ráta ezzel szemben azt jelzi, hogy a vállalat inkább hitelekből fedezi a működését, és ez magasabb kockázattal jár. Ilyen esetben nagyobb az esélye a csődnek, ha a szervezetnek éppen nehezebb időszaka van, kevésbé működik eredményesen, és nem tudja visszafizetni vagy tovább görgetni a tartozásait.
Miért nem feltétlenül baj a magas D/E mutató?
Fontos megjegyezni, hogy a külső források felhasználása önmagában nem negatív dolog egy vállalat elemzésekor. Például a legtöbb expanziót a vállalat nem tudja önerőből finanszírozni. Egy jól felhasznált hitellel magasabb eredményt érhet el a vállalat, mint amekkorára tőkeáttétel nélkül szert tenne. Ha a tőkeáttételből fakadó növekedés nagyobb mértékben növeli az eredményt, mint amennyire a hitel kamatlába csökkenti azt, akkor megérte idegen forrást használni. A probléma az, ha az adósság és saját tőke aránya túl magasra szökik, és a vállalat elkezd veszteségesen működni, de az is elég, ha az adósság visszafizetésének költségei meghaladják az eredményben keletkezett növekedést.
Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a vállalat negatív D/E rátával rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a társaság negatív saját tőkével rendelkezik, vagyis több kötelezettsége van, mint eszköze. Egy ilyen vállalat valószínűleg a csőd szélén áll.