A diszkontráta (leszámítolási kamatláb) a jövőbeli pénzáramok jelenértékre történő kiigazításakor használatos kamatláb. Egyszerűbben kifejezve, a diszkontrátát használva meghatározható az az összeg, amelyet a befektetőnek ma fizetnie kell azért, hogy a jövőbeli összeget megkapja.
A diszkontálás, mint művelet lényege egy adott pénzösszeg időértékének meghatározása. Egy jövőbeli pénzösszeg jelenértékének meghatározásához, az adott összeget el kell osztani az adott hozammal vagyis diszkontfaktorral. Egy jelenleg rendelkezésre álló pénzösszeg jövőbeli értékének meghatározásához pedig fel kell szorozni az összeget az adott hozammal. Alapelve a pénz időértéke, azaz, hogy egy egység pénz ma többet ér, mint egy év múlva, mivel most be lehet fektetni és később hozammal együtt felhasználni.
A diszkontráta jelentése a kontextus függvényében eltérhet::
- Az Egyesült Államokban a diszkontráta az kamatláb, amelyet a kereskedelmi bankok fizetnek a központi banknak a felvett hitelekért
- pénzügyi elemzés során a diszkontráta az az összeg, amivel a jelen és jövőérték megfeleltethető egymásnak a leszámítolás során.
Egyes amerikai kereskedelmi bankok nemcsak egymástól kérhetnek kölcsön, hanem a Fedhez is fordulhatnak pénzügyi segítségért, többek között likviditási hiányok pótlására, kezelésére. Ezeket a hiteleket rövid távra nyújtják, és a kamatláb meghatározásához úgynevezett diszkontrátát használnak.
A diszkontráta a diszkontált cash flow (DCF) elemzésnél használt kamatláb, amellyel a jövőbeli cash flow jelenértékét határozzuk meg. A jelenértékkel megállapítható, hogy a projekt jövőbeni kifizetésének értéke meghaladja-e a kezdeti befektetés értékét.
Hogyan határozható meg az értéke?
A diszkont tényező számítása a következő képlettel történik:
ahol r a diszkontráta, n pedig a kamatperiódusok száma.
A diszkontrátának meghatározó szerepe van, ha befektetésekről döntünk, hiszen segítségével számolható a jelenérték, vagyis a jövőbeli kifizetések és a befektetésünk költségei alapján határozható meg a nettó jelenértéket. Két projekt nettó jelenértékének összehasonlításával megállapítható, hogy melyiknek nagyobb a megtérülése.
A diszkontráta korlátai
A diszkontrátát – sok más pénzügyi tényezőhöz hasonlóan – általában becsülni kell, kiszámítása bonyolult lehet. Több módszer is létezik rá, például a súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC), árfolyam-kamatláb módszer, illetve a Gordon-modell. A diszkontráta mértékét befolyásolja a befektető kockázatvállalása és a tőkepiaci helyzet is (inflációs ráták, megtérülési ráta). Ezek a becslések azonban nem jelentenek biztos garanciát a jövőbeni hozamra, mivel pontatlanok lehetnek. A pontatlanság az adott befektetések alul vagy felülértékeléséhez vezethet.