Az egészségügyi hozzájárulási adó (EHO) 1998 és 2019 között létező, százalékosan meghatározott adó jellegű fizetési kötelezettség volt, mely a munkáltatóra és a munkavállalóra is vonatkozott.
A munkáltatót EHO-fizetési kötelezettség terhelte az általa kifizetett magánszemélynek juttatott meghatározott jövedelmek, munkabérek után. A munkavállalónak pedig a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott jövedelmek után kellett ezt az adót fizetnie. Az EHO mértéke a jövedelem típusa alapján lehetett 6, 14 vagy 27 százalék.
EHO mértéke
Mértéke 27% volt
- azon jövedelmek után, amelyek esetében a Tbj. törvény szerinti járulékot nem kell fizetni, illetve nem képezik a szociális hozzájárulási adó alapját (rendszerint azon jövedelmek, amelyekre vonatkozóan az szja törvény egyéb rendelkezést nem tartalmaz),
- a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások adóalapként meghatározott összege, valamint a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege után.
Mértéke 14% volt
- a béren kívüli juttatások adóalapként meghatározott összege után,
- vállalkozásból kivont jövedelem után,
- értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után,
- osztalékból, vállalkozói osztalékalapból, árfolyamnyereségből származó jövedelem után,
- a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásból származó 1 millió forintot meghaladó jövedelem után.
A 14 százalékos EHO plafonja 450 000 forint, és ebbe beletartoznak a különféle egészségbiztosítási járulékok is.
2013. augusztus 1. után 6 százalékos EHO fizetési kötelezettség vonatkozott a kamatjövedelmek után (értelemszerűen a 2013. augusztus 1. után kifizetett kamatjövedelmekre). A 6 százalékot a kamatadón (15%) felül kellett fizetni, és a két adó adóalapja megegyezett. Az egészségügyi hozzájárulási adót minden olyan kamatjövedelem után meg kellett fizetni, amely után korábban is kamatadót kellet fizetni, például:
- bankszámlán jóváírt kamat,
- betéteken elért kamat,
- kötvények kamata és hozama,
- befektetési jegyeken elér jövedelem.
Bevallásával, befizetésével kapcsolatban nem volt adminisztratív teendő ezekben az esetekben, mivel mindent a bank végezett az adó megállapításától kezdve a befizetésen keresztül a bevallásig. Illetve az államkötvények, nyilvánosan kibocsátott befektetési jegyek, és minden, amire a kamatadó addig sem vonatkozott, mentes az EHO alól.
Mikor nem voltak kötelesek az adó megfizetésére?
Magánszemélyek akkor voltak kötelezetteken adótípus megfizetésére, ha
- a jövedelmük nem a kifizetőtől származik (például külföldi megbízótól kapott adóköteles jövedelem), vagy
- a kifizető az adó alapját képező jövedelem után nem köteles az adót megállapítani, vagy
- a kifizető az EHO-törvény alapján nem minősül kifizetőnek.
Ilyen esetben 27 százalékos adófizetési kötelezettség állt fenn, viszont a jövedelem teljes egésze helyett csak 78 százaléka tekintendő adóalapnak.
EHO megszűnése
Az adó 2019. január elsejével névlegesen megszűnt, azonban valójában beépült a szociális hozzájárulási adóba (szocho). Így a 14 százalékos EHO helyett egy összesen 19,5 százalékos szocho megfizetése lett kötelező. Így a korábbi 34,22 százalékról 34,5 százalékra nőtt a béren kívüli juttatások közterhe. A szocho 2020. júliusától először 15,5 százalékra mérséklődött, illetve 2022. januárjától további két és fél százalékponttal 13 százalékra csökkent.
Emellett, az EHO megszűnésével együtt, a SZÉP kártya kivételével megszűntek a béren kívüli juttatások. Eltörölték a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások adókedvezményét.