EHO

Az egészségügyi hozzájárulási adó (EHO) 1998 (EHO-törvény hatályosságának kezdete) és 2019 között létező, százalékosan meghatározott adó jellegű fizetési kötelezettség volt, mely a munkáltatóra és a munkavállalóra is vonatkozott.

A munkáltatót EHO-fizetési kötelezettség terhelte az általa kifizetett magánszemélynek juttatott meghatározott jövedelmek, munkabérek után. A munkavállalónak pedig a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott jövedelmek után kellett EHO-t fizetnie. Az EHO mértéke a jövedelem típusa alapján lehetett 6, 14 vagy 27 százalék.

EHO mértéke

Az EHO mértéke 27% volt

  • azon jövedelmek után, amelyek esetében a Tbj. törvény szerinti járulékot nem kell fizetni, illetve nem képezik a szociális hozzájárulási adó alapját (rendszerint azon jövedelmek, amelyekre vonatkozóan az szja törvény egyéb rendelkezést nem tartalmaz),
  • a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások adóalapként meghatározott összege, valamint a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege után.

Az EHO mértéke 14% volt

  • a béren kívüli juttatások adóalapként meghatározott összege után,
  • vállalkozásból kivont jövedelem után,
  • értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után,
  • osztalékból, vállalkozói osztalékalapból, árfolyamnyereségből származó jövedelem után,
  • a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásból származó 1 millió forintot meghaladó jövedelem után.

A 14 százalékos EHO plafonja 450 000 forint, és ebbe beletartoznak a különféle egészségbiztosítási járulékok is.

2013. augusztus 1. után 6 százalékos EHO fizetési kötelezettség vonatkozott a kamatjövedelmek után (értelemszerűen a 2013. augusztus 1. után kifizetett kamatjövedelmekre). A 6 százalékos EHO a kamatadón (15%) felül fizetendő összeg, és az EHO és a kamatadó adóalapja megegyezik. Az EHO-fizetési kötelezettség érint minden olyan kamatjövedelmet, amely után addig is kamatadót kellet fizetni, például:

  • bankszámlán jóváírt kamat,
  • betéteken elért kamat,
  • kötvények kamata és hozama,
  • befektetési jegyeken elér jövedelem.

Az EHO bevallásával, befizetésével kapcsolatban nem volt adminisztratív teendő ezekben az esetekben, mivel mindent a bank végezett az adó megállapításától kezdve a befizetésen keresztül a bevallásig. Illetve az államkötvények, nyilvánosan kibocsátott befektetési jegyek, és minden, amire a kamatadó addig sem vonatkozott, mentes az EHO alól.

Magánszemélyek akkor voltak kötelezettek az EHO megfizetésére, ha

  • a jövedelmük nem a kifizetőtől származik (például külföldi megbízótól kapott adóköteles jövedelem), vagy
  • a kifizető az adó alapját képező jövedelem után nem köteles az adót megállapítani, vagy
  • a kifizető az EHO-törvény alapján nem minősül kifizetőnek.

Ilyen esetben 27 százalékos EHO-fizetési kötelezettség állt fenn, viszont a jövedelem teljes egésze helyett csak 78 százaléka tekintendő adóalapnak.

EHO megszűnése

Az EHO 2019. január elsejével névlegesen megszűnt, azonban valójában beépült a szociális hozzájárulási adóba (szocho). Így a 14 százalékos EHO helyett egy összesen 19,5 százalékos szocho megfizetése lett kötelező. Így a korábbi 34,22 százalékról 34,5 százalékra nőtt a béren kívüli juttatások közterhe. Az EHO-t felváltó szocho 2020. júliusától először 15,5 százalékra mérséklődött, illetve 2022 januárjától további két és fél százalékponttal 13 százalékra csökkent.

Emellett, az EHO megszűnésével együtt, a SZÉP kártya kivételével megszűntek a béren kívüli juttatások. Eltörölték a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások adókedvezményét.