Az elévülési idő a polgárjogban azt jelenti, hogy egy bizonyos idő után már nem lehet behajtani a pénzbeli vagy más természetű követelést.
A büntetőjogban a kifejezés arra utal, hogy bizonyos idő elteltével az elkövető már nem büntethető.
Elévülési idő a Polgári Törvénykönyvben
A követelést az elévülés nem szünteti meg, csak megszűnik az az opció, hogy érvényesíteni lehessen. Tehát a bíróság útján történő érvényesítés sem lehetséges többé. Ez azt jelenti, hogy az elévült követelés jogosultja felszólíthat minket a fizetésre, azonban az adós már nem köteles teljesíteni. Ennek az az oka, hogy az új Ptk. szerint a tartozás teljesítésére vonatkozó írásbeli felszólítás nem szakítja meg az elévülést. Kivétel a bírósági végrehajtótól kapott felszólítás, mert az továbbra is alkalmas az elévülés megszakítására. Ha a felszólítás hatására mégis teljesítjük a tartozást, akkor a kifizetett összeget nem követelhetjük vissza. Annak ellenére, hogy az adós relatíve önként teljesített, a tartozás nem szűnt meg.
Fontos, hogy az elévülést a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe. Az adósnak az eljárás során hivatkoznia kell az elévülési időre, különben a tartozást be is hajthatják rajta.
Általánosságban az elévülési idő 5 év, azonban akadnak kivételek. Például az elektronikus hírközlési szolgáltatások (mobiltelefon- és internet-előfizetés) szerződései és a parkolási pótdíj már 1 év után elévül. Továbbá a közüzemi tartozások (gázszolgáltatás, villanyáram szolgáltatás) elévülési ideje 3 év (2019-től, előtte 2 volt). Viszont olyan követelések is vannak, amelyek nem évülnek el, mint például a tulajdoni követelés.
A szerződő felek az elévülést nem zárhatják ki, viszont mind a két fél beleegyezésével megállapodhatnak a szokásosnál rövidebb vagy hosszabb elévülési időben. Az elévülési idő kezdete az, amikor a követelés esedékessé válik.
Jelentése a Büntető Törvénykönyvben
Az elévülés lényege, hogy bizonyos időtartam eltelte után a büntethetőség megszűnik. Ennek az az oka, hogy egyrészt a bűncselekményre vonatkozó bizonyítékok elavulhatnak. Másrészt az idő múlása kedvezőtlen hatással van a büntetés céljára.
Az elévülést a bűncselekmény súlya befolyásolja. Az elévülési idő a büntetési tétel felső határához igazodik, de legalább 5 év (a régi Btk.-ban 3 év volt). A kevésbé súlyos bűncselekmények 5 év után elévülnek, viszont a súlyosak, így az emberiesség ellen elkövetett bűnök, háborús bűntettek és életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetett bűncselekmények sosem évülnek el. Fiatalkorú sérelmére elkövetett bűntett elévülési ideje is általában hosszabb.
Magyarországon nincsen abszolút elévülési idő. Ez azt jelenti, hogy az elévülést félbeszakítják bizonyos eljárási cselekmények (nyomozás elrendelése, gyanúsított idézése és kihallgatása, tanúk kihallgatása, vádemelés, ítélethozatal, elfogatóparancs kibocsátása), melyek után az elvülési idő újrakezdődik. Az elévülési időt nem szakítja félbe a vádemelés elhalasztása, az eljárást megszüntető végzés és ügyészi fellebbezés. Az eljárás felfüggesztése nem számít bele az elévülési időbe (ilyenkor nyugszik az elévülési idő), kivétel, ha az elkövető kiléte nem ismert vagy ismeretlen helyen tartózkodik. Ha az elévülés nyugszik, akkor az elévülési időt hatósági eljárás sem szakítja félbe.